Egyre kevésbé gyermekbarát a multimédia :-(

Sajnos a multimédiás eszközök egyre kevésbé gyermekbarátok. Már egyre inkább nincs értelme a Pan European Game Information 3+ és 7+, és az amerikai Entertainment Software Rating Board E (Everyone) korhatár besorolásának, mert ma már a PC-s játékok még a lemezről telepíthető változatát is Steam, Uplay, vagy Origin platformon kell aktiválni ONLINE!!!

Vannak PC-s játékdobozok, amihez már lemez sincs, csak (egyedi, vagyis különböző, egyszer használatos) letöltőkód, amit a fent felsorolt három szolgáltatásban kell beváltani a dobozos vásárlás után.

Mivel online kell lenni, hogy ezekkel lehessen játszani telepítés, vagy letöltés után, sajnos nem gyerekeknek való. Biztos azt mondod, hogy "miért mondom ezt, hiszen ott van a szülői felügyelet, azzal meg van oldva a gyerek biztonsága!?", csak hiába a felügyelet, ha szigorral teszik ezt!! Ez inkább csak korlátozásokról szól (napi max. egy vagy két óra játék), és nincs sehol szó arról, hogy miért "szippantja" be a gyereket a játék. Senki sem tudja, hogy megértően nevelt gyerekek alapból megunják a játékot egy idő után, örömmel játszanak másmilyen játékot, jó idő esetén örömmel mennek ki a friss levegőre, és létesítenek offline kapcsolatokat a barátaikkal.

Régen nem volt internetes aktiváció. Mindent egyszerűen lehetett telepíteni. A legtöbb játékokat régi fajta (többször használható) termékkulcsok (ami nem az az egyedi hülyeség volt) begépelésével telepíthettük a lemez(ek)ről (egymást váltogatva). Ma meg minden játékot aktiválni kell internetesen, egyszer használatos termékkulcsokkal. Egyszer egy ebben jártas fiatalember azt mondta, hogy max. 15 év múlva a multimédia és a számítástechnika világa teljesen áttér a digitális forgalmazás felé. Szerencsére lesz lemezes lehetősége a következő Xboxnak és a Playstation 5-nek is, de sajnos félő, hogy majd teljesen digitális konzolok fognak azok után jönni. A pláne, hogy az Androidos és iOS-es telefonokat, tableteket már úgy találták fel, hogy semmilyen kézzelfogható médiát (ami akár applikációs kártya, röviden appkártya) ne támogasson (kivéve az SD kártyát, amivel az eszköz tárhelyét lehet bővíteni), hanem minden alkalmazást digitális "áruházról" lehessen letölteni akár ingyenesen vagy bankkártyás kreditekért vásárolva.

Egyre inkább elvetik a kézzelfogható médiát. Minden szoftver egyszer csak kizárólag digitálisan lesz vásárolható, mert azt mondják, hogy "költséghatékony", és "biztos bevétel", emiatt joggal gondolhatjuk, hogy a minőség már nem számít, csak a pénz, és hogy nehezebb legyen a programokat úgymond feltörni. Ez a digitális jövő utolérte az elvileg gyerekeknek szóló számítógépes játékokat is.

Ha így folytatódik a multimédia világa, egyre rosszabb generációk lesznek a jövőben, mert a cégeket csak a profit érdekel. Nincs lehetőség a minőségi szoftvervásárlásokra, ezért a multimédia világa egyre rosszabb lesz. DVD filmet lehet még vásárolni, de lassan az az idő is eljön, hogy az sem lesz, mert Netflixen könnyebb filmeket nézni. Vége a régi szép időknek.

Már nem érdemes játékokat fejleszteni, mert kisebb játékokat már csak letöltéses vásárlásban lehet eladni, biztos, azok fejlesztőinek túl sok pénzbe kerül a lemezgyártás.

:-( Üdvözlet a XXI. században, amikor a minőség elenyészik!! :-(

Egy vonatkaland

Egyszer egy autizmus rendezvényről jöttem haza édesanyámmal. Este volt, és már megcéloztuk a 18:10-es Intercity vonatot a 9-es vágányról a Keleti Pályaudvarról, de nem volt a vágánytáblára kiírva semmi, és miután felszálltunk, csak kitoltak minket a "9 3/4-ik vágányra". Így derült ki, hogy ez a 19:10-es vonat, és láttuk, hogy a 18:10-es vonat elment az orrunk előtt a másik vágányról. Nem tudtuk mi tévők legyünk, amíg anya ki nem találta, hogy ha visszatolnak minket, megpróbálja visszacserélni valahogy a jegyeket. Sajnos nagyon sokan voltak utána a pénztárnál, így az Euroline vonatot is lekéstük, így mégiscsak a 19:10-es Intercity-t tudtuk csak elérni. Természetesen új jegyet kellett venni, így dupla áron utaztunk. Ugye milyen elcseszett kalandunk volt akkor?!

Tanulság: Soha ne automatikusan szálljunk fel a vonatra. Lehet, hogy mindig ugyanarról a vágányról indul, de egyszer valamilyen rejtélyes ok miatt, egy másikról.

Jogosan aggódom?!

Vannak számomra nagyon aggasztó, és rossz dolgok, ezek az alábbiak:

Sajnos olyan lesújtó mondatokat is hallottam egy ismerős édesanyától, hogy "ha az egyik gyermeke autista lett volna, akkor is szigorúan bánt volna vele, mint most". Van egy fia és egy lánya, és az ő és férje szigorát tekintve szerencse, hogy mindegyikük neurotipikus.
Egy gyerekkel szigorúan bánni a legrosszabb, pláne, ha autista, vagy egyéb fogyatékos.

A másik sajnálatos dolog pedig az, hogy a világ áttért a digitális jövő felé az elektronika és a számítástechnika terén. Nem gondoltuk végig a kézzelfogható média {Optikai lemezek (CD, DVD, blu-ray), Adattároló patronok (vagyis cartridge-ek)} fontosságát, mielőtt késő lett volna. Most azért késő, mert hamar bejött a cégeknek a könnyebbik, költséghatékonynak vélt út, hogy digitális letöltésben adják el a játékaikat, és egyéb szoftvereiket (például Steam-en), és ezért többé már nem hajlandóak visszatérni a "túlságosan" költségesnek gondolt lemezes forgalmazásra. Pedig ez a plusz költség megérné, mert régen sem volt digitális disztribúció, mindenki (főképp gyerekek, fiatalok) el tudott menni a videojáték- és egyéb műszaki boltba, hogy megvásárolja a szoftvereket. De ma már egyre több ember lusta, és ezt akarják a cégek kihasználni, mert a letöltéses vásárlásra van már igény. És félő, hogy a világ egyre lustább lesz, ha a jövőben szinte az összes munkát gépek fogják elvégezni. ÚGY LÁTSZIK, HOGY A RÉGI SZÉP IDŐK RÉGI SZ*R IDŐK VOLTAK SOK EMBERNEK!!!

A harmadik, hogy egyre rosszabb minőségűek az élelmiszerek. Egyre több az adalékanyag bennük. Még abban is van cukor (pl. húsokban, felvágottakban is), amiben nem is kéne lennie. Arról nem is beszélve, hogy a cukor minősége is egyre rosszabb, ami miatt egyre nagyobb eséllyel lehet valaki cukorbeteg, vagy egyéb módon elhízott, és egyre kisebb adag cukor lesz már "túl sok". Én azt gondolom, hogy régen a cukornak is volt minősége, és nem volt annyira egészségtelen, mint manapság. Leginkább a glutén tartalmú kenyerek péksütemények a génmódosított búzaliszt miatt, és a laktóz tartalmú tejek és tejtermékek az agyonantibiotikumozott szarvasmarhák miatt sajnos a minőség és az emberek egészsége ellen vannak, és tönkreteszik az emberiséget. Nem hiszem, hogy túlságosan veszteséges lenne a minőségi élelmiszer termelés, a minél természetesebb módon való tartósítás (nem pedig tartósítószerekkel). A hús minősége is romlott. A haszonállatokat begyógyszerezik, szerintem ezért. Sajnos egyre több növény is génmódosított.

Nagyon jó lenne, ha minden téren fontosabb lenne a minőség, és nem csak a profit, mert a minőség jobban megérné, mint csak a pénzhajhászat. És, hogy mindenki képes legyen nem csak szigor árán tanítani a gyerekeket.

Szerelmes (?) sérültek

Vannak olyan emberek, akik fiatal felnőtteknek, akikkel megismerkednek, csak annyit mondanak, hogy "ideje lenne párt választani, összeházasodni és családot alapítani". Még akkor is, ha nem neurotipikus, vagyis értelmi sérült. Még olyan szülő is van, aki társkereső oldalra regisztráltatja a fiát, hogy találjon egy párt, aki "gondoskodik róla, ha a szülők már nem lesznek". Szerencsére édesanyám nem ilyen. Ő tudja, hogy én autista fejjel nem lennék túl jó apa, nem tudnék mit kezdeni egy családdal. Túl nehéz feladat lenne nekem. Épp ezért nem tesz fel engem társkereső oldalra az akaratom ellenére. Volt valaki, aki folyton azt szajkózta, hogy ő majd "megtalálja az igazit", és mindig, amikor azt mondtam neki, hogy engem hidegen hagy a szerelem, és engem úgyis kerül Ámor nyila, azt válaszolta, hogy "soha ne mondjam azt, hogy soha". Hagyományos családi életforma nélkül nem lehet élni?!