Van, aki azt mondja, hogy megakad, megáll az életünk, ha nem selejtezünk semmit a mi dolgainkból, és ragaszkodunk hozzájuk "minden áron". Ezt anélkül teszik, hogy belelássanak a két esetleges összefüggés mögé.
Az a helyzet, hogy sokkal árnyaltabb magyarázat van emögött, mint bárki is gondolná. Igaz, vannak, akiknek a selejtezés/szortírozás sokat segít (ahogy anyának is), de sokaknál más lenne az igazi megoldás. Ez pedig az, hogy ezeket a (sok esetben) pótolhatatlan kincseket tudjuk elég jól archiválni. Rengeteg könyv, lemez, magazinok (képregények, számítógépes újságok), papírok, stb. van, amik megvannak nekem, és értékesek, és bár anya többségét kacatoknak mondja, számomra egy remek archívum. Azért is, mert amiatt pótolhatatlanok, hogy nagy részük sehol nincs fent az interneten, pláne PDF formátumban. Talán akkor nyugodtabb szívvel lehetne selejtezni, de így most kétszer meg kell gondolni, hogy nem egy olyat dobunk-e ki, amit utána soha többé nem látunk, és csak sóvároghatunk utána. Anya viszont ebben is nagyon magabiztos, mert biztosan tudja, hogy a saját dolgaiból melyikre nincs már szüksége, ami sokat segített neki, és megtisztult az agya tőle, de nekem az archiválás nagyobb biztonságot ad valahogy.
Sokak eszméjével ellentétben, ha kiselejteztük az adott dolgot, de egy nap/egyszer csak netán mégis szükség lenne rá (pl. az adott könyv információjára), akkor egyáltalán nem hagyatkozhatunk arra a hitre, hogy "úgyis megvan a könyvtárban", mert vagy egyáltalán nincs annak nyilvántartásában, vagy ha mégis, akkor másvalaki már kivette. És ott van a stressz is, hogy időben visszavigyük, amit kivettünk, mindenféle késedelmi díja(ka)t elkerülendő.
A számítógépem merevlemezein viszont képes vagyok selejtezni, ha tudom, hogy az eltávolított programokat, fájlokat újra le tudom tölteni, viszont a fizikai tárgyakkal egészen más a helyzet.
Az is véglet, hogy valaki jó archiválási képességek nélkül gyűjtöget össze vissza, és ragaszkodik hozzá, de még az is, ha valaki mindent kidob, amit úgy gondol, nincs rá szüksége, mindenféle átgondolás nélkül. Viszont én a kettő között vagyok, aki jól tudja archiválni ezeket az értékes kincseket.
Annak ellenére, hogy még mindig megvannak a régi dolgaim, már nem gyűjtök újakat hozzájuk, csak ha szükséges!!!
Az, hogy összefüggés legyen a rossz módszerrel való archiválás és a megállt élet között, és hogy az emberek jó archiválóképessége ne alakuljon ki, nagy valószínűséggel a gonosz égi erők biztosítják, aminek a mostani történelmi világban nagy az általánossága, de az Új Történelmi világban nem, és nem lesznek az embereknél indokolatlan gyűjtögetések semmilyen formában, de archiválási képesség nagy szempont lesz.
Az Új Történelem emiatt is az egyetlen megoldás lesz, hogy jobb világunk legyen.
Vesszenek a gonosz erők, és nagyobb erőt a jóságos égi erőknek!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése