A gyermekeiket az (okos)eszközöktől féltő (sztár)szülők...:

 P!nk, Jennifer Lopez (?), Drew Barrymore, és Robbie Williams. Mindegyikükben az a közös, hogy elég sok szülővel egybevetve sajnos ők is azok táborát erősítik, akik minél inkább, minél tovább késleltetni tervezték az első okostelefon ajándékozását gyermekeik számára, mivel csak olyan kutatási eredményeket olvastak, hallottak szakemberféleségektől, hogy az okoseszközöktől (talán akár potenciális intelligencia szinttől függetlenül is, de) minden gyerek függő, hisztis, figyelmetlen, IQ csökkent (egyre csökkenő IQ-val) zombi, egyéb lesz, és minél korábban, minél fiatalabb korábban kap ilyet a gyermek, annál nagyobb ennek/ezeknek a veszélye. Viszont ha egyszercsak megkérdezik a gyerekek, hogy óvodában, iskolában miért lehet minden más gyereknek telefonja/tabletje, és nekik miért nem, az lesz az ilyen szüleinek a válasza, hogy a többi gyereket egyáltalán nem szeretik (talán szerintük utálják) a szülei?! Vagy milyen más kifogást fognak keresni, hogy meg próbálják győzni szegény gyerekeiket, hogy miért ártalmas az ő korukban a telefon, vagyis hogy miért "túl kicsik", netán "(túl) éretlenek" ezen eszközökhöz?!

El van tájolódva/tévelyedve a társadalom, az ilyen kutatókkal együtt, ugyanis saját tapasztalatom alapján elég intelligens vagyok ahhoz, hogy még sétálát/séta közben ne legyen ingerem arra, hogy állandóan a telefont nézzem, és pörgessem a közösségi felületeimet. Még a számítógépem nélkül is jól meg vagyok, amíg sétálok/sétafikálok. Amikor 1 évesen elkezdtem először TV-t (többnyire VHS kazettákon keresztül) nézni, akkor sem zombultam bele a TV képernyőbe, tudtam közben járkálni, futkározni. Sőt, a képzelőerőmet is sokat inspirálta (még ha nagy többségben képzelet is maradt). Sajnos viszont nem kutatták ki sehol, hogy mi az összefüggés abban, hogy valaki mennyire intelligens, és annak mértékében mennyire csökkenti annak az esélyét, hogy beszippantsa bármilyen képernyő, legyen az a valaki gyermek, kamasz/serdülő/tini, felnőtt. Meg azt sem, hogy az intelligens gyerekek képzelőerejét is képes inspirálni, felturbózni bármiféle képernyő, és csak a valamilyen okból arra hajlamos kis- és fiatalkorúak (nagykorúakét is) agyát "kapcsolja" ki. 

Úgy látszik, inkább a képernyők károsságát van haszna felnagyítani, mint a hasznos oldalába belekutatni.

 Hétköznapi beszélgetések címmel készült két beszélgetés velünk. 

https://www.youtube.com/watch?v=qhWgtWqlmNk

https://www.youtube.com/watch?v=Rcdf6RFSBS4&t

Vagy a videójátékok túl nehezek, vagy én vagyok ügyetlen bennük!!!

 Pár éve gondolkodtam el arról, hogy mi (lehet) a baj a videójátékokkal, főképp a régebbi klasszikusokkal.
Vagy direkt olyan nehézre csinálták őket, hogy leginkább csak a haladóbb, de főképp HARDCORE gémerek tudják végigvinni/végigcsinálni, vagy én nem vagyok elég ügyes hozzájuk (főképp amiatt, hogy a régebbieket többnyire nem, vagy csak ingyenes demó verzióban tudtam játszani, és elég silány emiatt bennük a jártasságom).

Nagyon szeretném tudni, hogy mi miatt kellene elengednem azt, hogy bármelyiket is végig tudjam játszani. Mert lehet, hogy el kell engednem ezt is, mert túlzottan szétszórt a fejem ahhoz, hogy tudjak velük foglalkozni, és ebben is kellene szakember segítsége, mint ahogy bármi másban is.

Nem tudni, hogy most mi igaz rám, és a videójátékokra is.

Lehet, hogy ha neurotipikus lennék, vagy max. asperger szindrómás az autizmus formájaként, sokkal jobban mennének akár a videójátékok. De mivel gyermekkori autizmus a diagnózisom, ezért lehet, hogy ilyen bizonytalan ez a dolog is, mint minden más is az életemben.

Mindent elengedek!!!!!!

 Úgy döntöttem, mindent elengedek:

• Elengedem azt, hogy bárhol, bárki elfogadjon mindkettőnket, engem, és anyát mindazon kívűl, hogy csak megtűrnek bennünket.
• Elengedem az életem, vágyaimat, igényeimet, amennyire csak lehet. Mivel ahogy én elnézem a mostani helyzetünket, anya számomra mindennél fontosabb, és IGEN, ÖNMAGAMNÁL/SAJÁT MAGAMNÁL IS!!!!
• Elengedem azt, hogy olyan normális IS legyen a világ, mint amennyire én is ismertem régen, mivel mindent romlani látok ebben a kitalált történelemben, amiben most élünk.
• Elengedem azt, hogy valaha is igaz baráto(ka)t találjak (én is és anya is), mert a barátságok egyre inkább csupán érdekek által működtetettek/érdekekből állnak.
• Elengedem, hogy valaha is jobb életünk legyen azon kívül, hogy éppen hogy csak megélünk valahogy. Hogy ne haljunk éhen, szomjan.

Elengedek mindent az életemben, leszámítva egy dolgot:

Hogy bármely/minden fajta küldetés formájában mindent megtegyünk azért, hogy beteljesüljön a világvége ebben a történelemben, és bekerüljünk az igazi valóság történelmébe, amiben az Univerzum Istensége megváltáson, mintsem megtorláson alapozza meg minden élőlény karmáját, mivel hiszek a Multiverzumban. És hogy jobb, igazságosabb életünk, világunk legyen, mint ez a mostani fiktív világunk, mivel amiben most élünk, az hiszem, hogy egy fiktív világ, vagy ahogy más néven nevezhetjük, ez egy Mátrix. NO AZT MÁR SEMMIKÉPPEN SEM ENGEDEM MEG!!!!

Mindazonáltal/mindamellett elnézést kérek, hogy ennyi ideig nem volt kitéve semmilyen blogbejegyszés a Mi Blogunkban. Főképp én szoktam írni bele, amit anya hozott létre ide, az Internetbe. Tudni illik, kényszeres voltam a szemét idegrendszerem miatt, ÉS ENNYIRE!!!!