2020. július 6., hétfő

Kincseink

Van, aki azt mondja, hogy megakad, megáll az életünk, ha nem selejtezünk semmit a mi dolgainkból, és ragaszkodunk hozzájuk "minden áron". Ezt anélkül teszik, hogy belelássanak a két esetleges összefüggés mögé.
Az a helyzet, hogy sokkal árnyaltabb magyarázat van emögött, mint bárki is gondolná. Igaz, vannak, akiknek a selejtezés/szortírozás sokat segít (ahogy anyának is), de sokaknál más lenne az igazi megoldás. Ez pedig az, hogy ezeket a (sok esetben) pótolhatatlan kincseket tudjuk elég jól archiválni. Rengeteg könyv, lemez, magazinok (képregények, számítógépes újságok), papírok, stb. van, amik megvannak nekem, és értékesek, és bár anya többségét kacatoknak mondja, számomra egy remek archívum. Azért is, mert amiatt pótolhatatlanok, hogy nagy részük sehol nincs fent az interneten, pláne PDF formátumban. Talán akkor nyugodtabb szívvel lehetne selejtezni, de így most kétszer meg kell gondolni, hogy nem egy olyat dobunk-e ki, amit utána soha többé nem látunk, és csak sóvároghatunk utána. Anya viszont ebben is nagyon magabiztos, mert biztosan tudja, hogy a saját dolgaiból melyikre nincs már szüksége, ami sokat segített neki, és megtisztult az agya tőle, de nekem az archiválás nagyobb biztonságot ad valahogy.
Sokak eszméjével ellentétben, ha kiselejteztük az adott dolgot, de egy nap/egyszer csak netán mégis szükség lenne rá (pl. az adott könyv információjára), akkor egyáltalán nem hagyatkozhatunk arra a hitre, hogy "úgyis megvan a könyvtárban", mert vagy egyáltalán nincs annak nyilvántartásában, vagy ha mégis, akkor másvalaki már kivette. És ott van a stressz is, hogy időben visszavigyük, amit kivettünk, mindenféle késedelmi díja(ka)t elkerülendő.
A számítógépem merevlemezein viszont képes vagyok selejtezni, ha tudom, hogy az eltávolított programokat, fájlokat újra le tudom tölteni, viszont a fizikai tárgyakkal egészen más a helyzet.
Az is véglet, hogy valaki jó archiválási képességek nélkül gyűjtöget össze vissza, és ragaszkodik hozzá, de még az is, ha valaki mindent kidob, amit úgy gondol, nincs rá szüksége, mindenféle átgondolás nélkül. Viszont én a kettő között vagyok, aki jól tudja archiválni ezeket az értékes kincseket.
Annak ellenére, hogy még mindig megvannak a régi dolgaim, már nem gyűjtök újakat hozzájuk, csak ha szükséges!!!
Az, hogy összefüggés legyen a rossz módszerrel való archiválás és a megállt élet között, és hogy az emberek jó archiválóképessége ne alakuljon ki, nagy valószínűséggel a gonosz égi erők biztosítják, aminek a mostani történelmi világban nagy az általánossága, de az Új Történelmi világban nem, és nem lesznek az embereknél indokolatlan gyűjtögetések semmilyen formában, de archiválási képesség nagy szempont lesz.
Az Új Történelem emiatt is az egyetlen megoldás lesz, hogy jobb világunk legyen.
Vesszenek a gonosz erők, és nagyobb erőt a jóságos égi erőknek!!!!!

2020. július 3., péntek

A világ különc, nem mi!!!

A blogunk címe megállja a helyét a világban, hogy "Túl a normálison"!!

Ma (2020. július 3.) történt, hogy elkezdtük a sétát anyával és egy ismerősünkkel, és indulásunk előtt kutyaugatást hallottam, és amint hátrafelé pillantottam, akkor épp két-három kutya jött felénk PÓRÁZ NÉLKÜL, és akkor elrohantam, hogy nehogy hozzám érjenek, vagy hogy túl közel merészkedjenek az aurámba!! Anya mondogatja, hogy úgyis megvéd engem a kutyáktól, de tudom, hogy a kutya bárhova cikázhat körbe-körbe, ahogy szokott, és anya nem elég gyors, hogy a kutya és énközém álljon, hogy meg tudjon akadályozni bármilyen incidenst!!! Épp átkeltem gyorsan a másik oldalra, vigyázva, hogy nehogy épp elüssön egy autó, hogy aztán meghaljak, vagy rosszabb, lebénulok VÉGKÉPP!! A gazdi persze nem szólalt meg, hogy "elnézést a kutyák miatt", vagy bármi egyéb, vagy magához hívta volna azokat a dögöket!! No, ha lenne állattartási jogosítványrendszer, akkor az övén biztos elég sok büntetőpont lenne, talán ami hozzáadódna, az elég is lenne, hogy bevonják az engedélyét, és elvegyék tőle az összes kutyáját. Azt is el tudnám képzelni, hogy amelyik háziasított állat, de főként kutya rátámad egy emberre, könnyű vagy súlyos, de akár halálos sérülést okozva neki, akkor a kutya azonnali elaltatását ítélnék, valamint, ha volt gazdája, akkor több évre elvennék az állatjogsit. Tudom, durvának, és (túlságosan) drasztikusnak hangzik, de az ilyen veszélyes kutyák nem igazán tudnak semmilyen módszerrel megjavulni, nem lehet semmivel korrigálni azt a hiányosságot, amit a gazdi elmulasztott. Abból a megértő, megváltó bánásmódból, amire a gyerekeknek és a felnőtt embereknek szüksége lenne, egy kutya, vagy egy bármilyen állat EGYÁLTALÁN NEM ÉRT!!! Senki sem mondhatja biztosra, hogy a kiskutyája "nem bánt", meg hogy "nem kell félni tőle", mert minél kisebb egy kutya, annál nagyobb a pofája, és a legjobban azok harapnak és támadnak emberre!! Pedig mindegyik kutya kicsi volt, amelyek épp hozzánk szaladtak!! Én félek a kutyáktól, bármilyenek is legyenek, nem szeretném, hogy akár egy picit is hozzámérjen!!! És úgy látszik, egyáltalán nem változik!!

De még nagyon sok mindenben különcebb az egész világ, mint mi, vagy még néhányan. Például, hogy nagy ellentétek vannak aközött, hogy "az online életé a jövő" vagy "menjünk ki a szabadba/utcára, és találkozgassunk ismerősökkel, és tartsuk az emberi kapcsolatokat ÉLŐBEN, közben ne legyen kezünkben az okostelefonunk, de még 5-10 percenként se nézzünk rá" Köztes megoldás nincs, hogy hogyan lehetne egyensúlyban maradni a valós és a virtuális világ között, milyen kiegyensúlyozott, megértett élet, és megváltás szükséges az embernek hozzá, pl. hogy ne legyen függő, és ne találjanak ki egy vagy két hetes digitális detoxot, ami kering a világban.
A másik példa a környezetőrült megoldások a klímavédelemre, pl. egyszer használatos műanyag minden betiltása (el is fogadták, hogy jövő júliustól nálunk, a mi országunkban se legyen), csomagolásmentes boltok, a vegánság népszerűsítése, a szél-, a napenergia, és egyéb megújuló energia hirdetése, mint az egyetlen, legjobb megoldás műanyaglebontó üzemek, szén dioxid szűrési lehetőségek, és még sok más IGAZI megoldás helyett!!! A világ állatcentrikus lett, és félő, hogy a jövőben több jogot fognak biztosítani az állatoknak, mint az emberiségnek, mert az állatok sokak szerint "aranyosabbak", mint az embertársak!!! ÉS MÉG SOK OLYAN DOLOG VAN, AMI MEG FOGJA KESERÍTENI AZ EMBERISÉG ÉLETÉT!!!!

HA ELJÖN 2021 A MOSTANI TÖRTÉNELEMBEN AZ ÚJ TÖRTÉNELEM ELŐTT, KATASZTROFÁLIS JÖVŐ KEZD MAJD KIFORRANI!!!! MERT A MOSTANI TÖRTÉNELEMBEN SÖTÉT JÖVŐNK LESZ, VAGY ÍGY, VAGY ÚGY!!!
BÁRCSAK ELJÖNNE VALAKI ÉN ÉS ANYA ÉLETÉBEN, AKIVEL MINDENT MEG TUDUNK TENNI, HOGY MEGLEGYEN AZ ÚJ TÖRTÉNELEM, AMI AKÁR AZ ABSZOLÚT VALÓSÁG IS LEHET, VAGY EGY PÁRHUZAMOS UNIVERZUM, VAGYIS MULTIVERZUM EGY JOBBIK OLDALA, AMI MEGVÁLTÁS LENNE KETTŐNKNEK!!

2020. június 23., kedd

Egy író álomvilágában élünk vagy egy párhuzamos univerzum van...

Egyre több utalást látok és veszek észre, ami nyilvánvalóan jelzi, hogy a világunknak egy fiktív, alternatív változatában élek, amiben sok dolog hiányzik az igazi, abszolút valódi világból, viszont sok olyan dolog van helyette, ami a valósággal összeegyeztethetetlen. Vagy van egy párhuzamos valóság, aminek a másik oldalán egy jó változata van a világnak, amiben kitalálták ezt a világunkat, amiben élünk. Abban a másik oldalon lévő valóságban sokkal igazságosabb, örömtelibb, és normálisabb a világ, mint a miénkben.
És mielőtt megszülettem, a gonosz égi erők csinálták készakarva, hogy a lelkemet PONT a rosszabbik világba tegyék, és oda szülessek meg, méghozzá autizmussal, elég súlyossal ahhoz, hogy teljesen elvesszek édesanyám nélkül. És hogy egyre szétszórtabb, bizonytalanabb, erre a világra való tekintettel reménytelen legyek, és hogy egyre több új szokás alakuljon ki bennem anélkül, hogy hagytam volna, hogy megtörténjen, vagy legyintenék, hogy jelentéktelen dolog, vagy hogy "ez úgyis megtörtént volna", és hátra dőlni, "várva a csodát".
Reméljük ez így igaz, vagy az, hogy csak kitalált ez a világ, mert már egyre inkább "megzakkanok" a mostani világban, és elegem van belőle. És majd oda fogok beleszületni az én születési időmben, mint mindenki más, legfeljebb apróbb különbséggel/különbségekkel. Bármit megteszek, hogy vége legyen ennek a mostani világnak, ami lehet, hogy a párhuzamos világ rosszabbik fele, és csak a jobbik fél maradna meg. Bárcsak lenne az életünkben egy olyan ember, akinek küldetése véget vetni ennek a világnak, ami lehet, hogy csak egy (rém)álomvilág, és az abszolút valóság SOKKAL jobb!!

2020. június 17., szerda

Egyre mélyebb online élet

A koronavírus csak elmélyíti azt a tévhitet, amit mindenki "tud". Mégpedig azt, hogy egyre inkább az a jövő, hogy mindent online intézünk, online beszélgetünk szöveges üzeneteken, és/vagy videós, webkamerás szolgáltatáson keresztül. Lassan már teljesen ki fog halni a személyesség az emberekből. Lassan már online is fog az ember házasodni, és lehet, nem sok van hátra addig sem, míg kifejlesztenek olyan dolgokat is, aminek segítségével a gyermeknemzést is online végezhetjük. A home office és az otthoni, online videóközvetítéses iskolai órák annyira elterjednek egyre jobban a világban, hogy végül mindenki úgy fogja gondolni, hogy maradjon meg ez MINDÖRÖKRE, még akkor is, ha már a járvány véget ért. Lassan már ott tartunk, hogy aki a személyes kapcsolatokat keresi, mint ahogy én is, különcnek, maradinak fogják tekinteni, és nem értik, hogy az illető mi a büdös francot akar tőlük. Még azt is, hogy "fiatal, de úgy él, mint az öreganyja", csak mert offline akar bármit is tenni, kimenni a szabadba, egyéb offline tevékenykedni, mert akkor már az online lesz az új személyes. Még online téren is fogunk sporttevékenységeket végezni, utazni, egyéb dolgokat végezni. Még online lesz az orvosi, kórházi ellátás is. Hamarosan csak üres utcákat fog látni az, aki kilép a lakásából. Azért mert a jövőben már kötelező lesz online élni, mivel úgyis szinte mindenkinek ez jelenti majd az örömet.

Ezt a bejegyzésemet még a járvány elején kezdtem el írni és most, hogy a végén vagyunk, láthatjuk, a járvány idején mennyien mennyi mindent csináltak online. Nem is sorolom fel, hiszen mindenki láthatta.

Ezzel kapcsolatban felmerül bennem a kérdés, amire nem tudok választ adni: hogyan tudjuk azt összeegyeztetni, hogy szokjunk rá az online létre, hiszen vírus idején így könnyen kapcsolatban lehetünk másokkal, szinte mindent online tegyünk, DE ne szokjunk rá az online életmódra, mert online lógni nem egészséges, a gyerekeknek főleg nem. Szóval, vannak itt ellentmondások bőven.