2019. október 24., csütörtök

A legrosszabb dolgok ebben a világban

Egyre több szörnyűséget veszek észre a világban és az életemben.

Az olyanok, mint hogy allergiás lettem a tojásra, még a legminőségibb helyről származóra is, úgyhogy minden olyan ételt, ami tojást tartalmaz, el kell kerülnöm, mert huzamosabb ideig való fogyasztása a diétámban eddig elért eredményt is felborítja. Sajnos a hús is árt nekem, és kiderülnek olyanok, hogy miért. Például, hogy az állatokat, amiket feldolgoznak, és hasznosítják azok terményeit (pl. tojás, tej) tele vannak antibiotikumokkal és egyéb gyógyszerekkel.

A másik, hogy egyre kevesebb videójátékos akar kimozdulni, hogy lemezesen, vagy egyéb fizikai médián keresztül vásárolják a játékokat. Mert csábító lett a digitális vásárlási lehetőség, mert csupán egy kattintás, és már meg van a program vásárolva, és már töltődik is. Sokszor túlságosan is süket fülekre talál a tény, amit tudok, hogy a gyerekek és a tinédzserek szempontjából nagyon veszélyes, hogy lassan csak letöltésben lehet szoftvereket vásárolni, mert ez a jelenség lustaságra ösztönzi őket. Már abban nőnek fel, hogy a videójátékokhoz már boltba sem kell menni, csak egy bankkártya kell, és egy kattintásra már meg is van. Sajnos azért is veszélyes, mert (főképp Steam, Uplay, Origin) felhasználói fiókra van a gyerekeknek szükségük, hogy egyáltalán hozzáférhessenek a játékokhoz. És sok olyan van (főként videójáték eladók), akik szerint ez egyáltalán nem veszélyes, és még az sem, hogy már több gyerekeknek (PEGI 3+ vagy PEGI 7+) szóló játék is csak letöltőkóddal kapható, LEMEZ NÉLKÜL. Senki sem akarja, hogy a hagyományos (fizikai médiás) módon történő forgalmazás visszatérjen. A fejlesztőcégeket csak a profit érdekli. És ott van a Netflix is, ahol szintén lehetnek gyerekműsorok. Ha rajtam múlna a digitális forgalmazással kiadott játékok, és az online filmnéző oldalakon elérhető sorozatok minimális korhatára 12-es lenne, az alatti korhatárjelzésekkel kiadott termékeket kötelező lenne kézzelfogható médián (DVD, blu-ray) keresztül értékesíteni. Pl. a Minecraft is csak lemezen lehetne kapható.

A harmadik, hogy már arról is folynak hírek, hogy mennyire haldoklik a Földünk, még akkor is, ha van pár környezettudatos ember és család. Az összes többi nem képes megtenni olyanokat, amivel meg lehetne állítani a klímaváltozást. Nem mindenki tudja megtenni, amit tanácsolnak a tudósok. A műanyag diszkrimináció, ami egyre inkább megy világszerte, és hogy egyre inkább száműzni a csomagolásokat, és vászonszatyrot vinni, meg csomagolásmentes boltokat létrehozni (a termékek kimérésére), megújuló energiára hagyatkozni nem megoldás. Azok meg átbillentik a dolgokat a ló másik oldalára. Többször írtam blogbejegyzésekben a valódi megoldásokat, de máig sem hallja meg SENKI.

Ahogy nézem, én és édesanyám egyre lesújtó hozzáállást tapasztalunk a világban, mert rajtunk kívül nem sok ember gondolkodik úgy, mint mi. Egyre rosszabb az élet ebben a világban, és egyre fogy a remény, hogy jobb legyen a jövő. Csak, ha másképp alakult volna a történelmünk, akkor lenne egy.

2019. október 11., péntek

A GYEREKEK NEM DIGITÁLIS BENNSZÜLÖTTEK ÉS A SZÜLEIK NEM DIGITÁLIS BEVÁNDORLÓK!!!

Sokszor hallani, hogy a mai gyerekeket és kamaszokat digitális bennszülötteknek, és szüleiket, és a koruk béli felnőtteket pedig digitális bevándorlóknak nevezik. Elmondom, mennyire sértő dolog ez mindegyikünk számára, még ha nem is vesszük észre.

A mostani gyerekek és tinik nem tehetnek arról, hogy olyan korba születtek bele, amikor már sok a modern technológiai lehetőség, mi meg arról nem, hogy felnőttként csöppentünk bele.

Ez olyan, mint ha a (digitális bennszülötteknek nevezett) gyerekek és kamaszok valamilyen civilizálatlan törzsekbe tömörülnének egy digitális dzsungelben, mi (az állítólagos "digitális bevándorlók") pedig turistákként látogatnánk.

Akár az én generációmat is nevezhették volna digitális bennszülötteknek GYEREKKORUNK ÓTA, mert amikor megszülettem/megszülettünk már létezett számítógép, tévé, rádió, telefon, egyéb elektronikus eszközök, és akkor a gyerekek és a fiatalok jobban tudták kezelni ezeket, mint az idősebbek.

Úgyhogy senki sem digitális bennszülött, se nem digitális bevándorló, hanem mindenki ugyanúgy ember mint a másik, bármennyire vannak meg a generációs különbségek!!

2019. október 2., szerda

Összetett átkelési probléma

Amikor baleset történik, elüt egy gyalogost egy autó, akkor már van, hogy a gyalogos felelősségét is keresik. Többször felmerül, hogy átkelés közben nyomkodja az illető a telefonját, vagy hangosan hallgatja belőle a zenét fülhallgatón keresztül. És mondogatják, hogy ezzel mennyire veszélyezteti saját és mások életét. Volt, amikor egy mentős gázolt halálra egy lányt, aki olyan hangosan hallgatta a zenét, hogy nem hallotta a szirénát, és nem vette észre a megkülönböztető jelzést, és emiatt a mentőst rótták meg, de felvetették a lány hibáját és felelőtlenségét is.
Sajnos ez a probléma sokkal összetettebb és árnyaltabb, mint ahogy ez a felszínen látszik, bármennyire a biztonság a legfontosabb.

Ezek a következők:
  •  A felelősségteljes életet sok gyereknek mind iskolában, mind otthon a "szükséges rosszként" tanítják, nem pedig örömteli, de fontos dologként, hogy józan ész alapján döntsenek még felnőttként is.
  • Azt gondolják, hogy nem várja őket igaz szeretet otthon, legyen akár gyerek, akár felnőtt. Ha gyerek, akkor vagy szigorúak, vagy nemtörődömök a szülei, és a kortársaknál keresi a megértést, ahol ilyen kockázatos dolgokra is rávihetik őt, mint például az, hogy minél hangosabban hallgatni a telefonon a zenét fülhallgatóval. Felnőttként pedig azért, mert egyedül, magányosan él, és unatkozik, és ez is ilyenekre viheti arra, hogy kizárja a város zaját így a zenével.
  • Van, hogy ezzel akarják kiszűrni az "unalmas" utcai hangokat, és a rossz emberek esetleges "zaklatását" irántuk.
  • A való világ sokaknak úgy rossz ahogy van, és ezért nem érdekli őket a biztonság, és mindennél fontosabb, hogy bárhol vannak/mennek, menjen a zene a füleikbe, és azt gondolják, hogy nem számít a külvilág.
Bár nekem is sok atrocitás ért gyerekkoromban, édesanyám mindig próbált minél megértőbben viszonyulni hozzám. Amikor sétálok a városban, nincs fülhallgató a fülemen, és így tudok figyelni az útra. Többnyire azért is van, mert tudom, hogy van, aki engem szeretettel fogad otthon, és egyéb tényezők miatt is öröm hazatérni. Szerencsére sosem kerültem rossz társaságba a kortársaim által, ami miatt a túlzott kockázatvállalást tanultam volna meg. Ideje az emberek lelki világát kivizsgálni, ami az ilyen semmibevevő magatartás mögött van.