A számítógépes főnix és egy másik gondolat

Az én számítógépem egy igazi főnix. A legendás tűzmadárhoz hasonlóan létezik.

Olykor (de szerencsére nagyon ritkán) nem indul be a Windows, és alaphelyzetbe kell állítani a rendszert, szerencsére a személyes helyi fájljaim megtartása lehetséges. Előtte van, hogy lelassul, valami nem működik, stb. Majd megjelenik egy diagnosztikai vizsgálat az indulás után, de amikor rákattintanék arra, hogy visszatérés a Windowsba, egyszerűen újraindul, és addig nem enged be, amíg az alaphelyzetbe állítást nem végzem el. De mintha tisztább lenne a gép utána. Kb. olyan, mint amikor a főnixmadár elöregszik, porrá perzselődik és egyszer csak elég, de utána a pórjából kibukkan, és megújulva megy tovább, mintha mi sem történt volna. Így viselkedik pár alkalommal az én főnixszámítógépem is annak ellenére, hogy első ilyen alkalommal bepánikoltam, és nem tudtam, mit kezdjek abban a pillanatban, és csak sejtésből tippeltem, hogy mire kattintsak. Jó elgondolás, mi?!

Az a bizonyos másik gondolat pedig arról szól, hogy többnyire kb. két év telt el mindazon lehetőségek közt (mint az iskola után az ország másik végén lévő alapítvány, utána lakóotthon, majd egy picivel később egy egyesület), amikben én és anya részt vettünk, és egy előző, az elcseszett életutamról szóló bejegyzésemben írtam róluk. A legutóbbi lehetőség utáni helyzet idei év végén lesz már három éve, és még nem történt semmi érdemi változás életünkben. És valószínűleg nem is lesz a mostani történelmi világban, mert nem ígérkezik semmi olyasmi, ami hosszabb távon jól működne, vagy ha mégis, nem biztos, hogy meg tudunk maradni véglegesen, vagy ilyen-olyan okokból nem tudnak esetleg engem fogadni. És ezt a helyzetet még a mostani helyzet is elmélyíti. Talán az új lehetőség, ami legközelebb eljön az az, amikor kikerülök innen, ebből a mostani történelmi világból, és az Új Történelmi világba születek újra, az én születési időmben, mint amikor a mostaniban is születtem. Az nagyon jó lenne, mert ebben a világban, amiben most kell élnem anyával, egyáltalán nem lesz jó jövőnk, pláne nekem, mert képtelen vagyok teljes életet élni az autizmusommal, bármennyire rugalmas és optimista is vagyok ebben az egyre őrültebb világban, ami már egy elmegyógybolygó (elmegyógyintézet az egész bolygón), amiben a kevés normálisabb ember a "pszichiáterek" csoportja.

ÉBRESSZEN FEL VALAKI EBBŐL A RÉMÁLOMVILÁGBÓL, HOGY VISSZAKERÜLJEK A VALÓSÁGBA, AMIT ELKÉPZELTEM!!!!

Frontok, megváltozott világhelyzet és az én szervezetem

Nem csak hogy érzem a fejemet minden frontkor, de ízületeimben is érzékenységet érzek. Sőt, amikor hidegfront van reggel, akkor már attól kezdve kiszárad a kezem, főként tenyeremnél, és nehezen hidratálódik, bármivel is kenem. Lehet, sokat ront a sok kézmosás is, máskor pedig TELJESEN izzadt tenyérrel fürdök esténként, és így nagyon kiszívja a víz.

Már biztos vagyok benne, hogy azért szeretném, hogy minél higiénikusabbak legyenek azok a dolgok, amiket megfogunk, és a padló, ahová lépünk, valamint azért mosok sokat kezet párszor akár még több kézmosó adagolással is és fürdés közben is kezet mosok több alkalommal, és sok mindenben nem tudok egykönnyen biztosra menni, mert már ami a világban van (pl. a járványhelyzet is, amiben sok az ellentmondás), az már nagyon az idegeimre megy, nem tudok vele mit kezdeni, és így tudom csak lereagálni, de még spirituális okai is lehetnek, mert biztos az égi erők közti konfliktusokat is érzem.

Próbáltam lecsökkenteni ezeket az új szokásaimat, amit először én magam ismertem fel, de egy rossz valami az agyamban, és az idegzetemben csírájában fojtja el, hogy ez valaha is sikerüljön. És azt veszem észre, hogy egyre több nemkívánatos apróság telepszik rám, beépül az életembe, amitől aztán nem lehet megszabadulni vagy csak nagyon nehezen, sok munkával és hosszú idő múlva.

Jó lenne egyszer csak felébredni az igazi valóságban, mert szerintem ez egy dilettáns, rossz regényíró által írt rémálomvilág, aki már nem tud mit kezdeni az eszével (és a túl igazságos abszolút valósággal, amiben ő él) mert ez tényleg nem lehet a valóság.

Kincseink

Van, aki azt mondja, hogy megakad, megáll az életünk, ha nem selejtezünk semmit a mi dolgainkból, és ragaszkodunk hozzájuk "minden áron". Ezt anélkül teszik, hogy belelássanak a két esetleges összefüggés mögé.
Az a helyzet, hogy sokkal árnyaltabb magyarázat van emögött, mint bárki is gondolná. Igaz, vannak, akiknek a selejtezés/szortírozás sokat segít (ahogy anyának is), de sokaknál más lenne az igazi megoldás. Ez pedig az, hogy ezeket a (sok esetben) pótolhatatlan kincseket tudjuk elég jól archiválni. Rengeteg könyv, lemez, magazinok (képregények, számítógépes újságok), papírok, stb. van, amik megvannak nekem, és értékesek, és bár anya többségét kacatoknak mondja, számomra egy remek archívum. Azért is, mert amiatt pótolhatatlanok, hogy nagy részük sehol nincs fent az interneten, pláne PDF formátumban. Talán akkor nyugodtabb szívvel lehetne selejtezni, de így most kétszer meg kell gondolni, hogy nem egy olyat dobunk-e ki, amit utána soha többé nem látunk, és csak sóvároghatunk utána. Anya viszont ebben is nagyon magabiztos, mert biztosan tudja, hogy a saját dolgaiból melyikre nincs már szüksége, ami sokat segített neki, és megtisztult az agya tőle, de nekem az archiválás nagyobb biztonságot ad valahogy.
Sokak eszméjével ellentétben, ha kiselejteztük az adott dolgot, de egy nap/egyszer csak netán mégis szükség lenne rá (pl. az adott könyv információjára), akkor egyáltalán nem hagyatkozhatunk arra a hitre, hogy "úgyis megvan a könyvtárban", mert vagy egyáltalán nincs annak nyilvántartásában, vagy ha mégis, akkor másvalaki már kivette. És ott van a stressz is, hogy időben visszavigyük, amit kivettünk, mindenféle késedelmi díja(ka)t elkerülendő.
A számítógépem merevlemezein viszont képes vagyok selejtezni, ha tudom, hogy az eltávolított programokat, fájlokat újra le tudom tölteni, viszont a fizikai tárgyakkal egészen más a helyzet.
Az is véglet, hogy valaki jó archiválási képességek nélkül gyűjtöget össze vissza, és ragaszkodik hozzá, de még az is, ha valaki mindent kidob, amit úgy gondol, nincs rá szüksége, mindenféle átgondolás nélkül. Viszont én a kettő között vagyok, aki jól tudja archiválni ezeket az értékes kincseket.
Annak ellenére, hogy még mindig megvannak a régi dolgaim, már nem gyűjtök újakat hozzájuk, csak ha szükséges!!!
Az, hogy összefüggés legyen a rossz módszerrel való archiválás és a megállt élet között, és hogy az emberek jó archiválóképessége ne alakuljon ki, nagy valószínűséggel a gonosz égi erők biztosítják, aminek a mostani történelmi világban nagy az általánossága, de az Új Történelmi világban nem, és nem lesznek az embereknél indokolatlan gyűjtögetések semmilyen formában, de archiválási képesség nagy szempont lesz.
Az Új Történelem emiatt is az egyetlen megoldás lesz, hogy jobb világunk legyen.
Vesszenek a gonosz erők, és nagyobb erőt a jóságos égi erőknek!!!!!

A világ különc, nem mi!!!

A blogunk címe megállja a helyét a világban, hogy "Túl a normálison"!!

Ma (2020. július 3.) történt, hogy elkezdtük a sétát anyával és egy ismerősünkkel, és indulásunk előtt kutyaugatást hallottam, és amint hátrafelé pillantottam, akkor épp két-három kutya jött felénk PÓRÁZ NÉLKÜL, és akkor elrohantam, hogy nehogy hozzám érjenek, vagy hogy túl közel merészkedjenek az aurámba!! Anya mondogatja, hogy úgyis megvéd engem a kutyáktól, de tudom, hogy a kutya bárhova cikázhat körbe-körbe, ahogy szokott, és anya nem elég gyors, hogy a kutya és énközém álljon, hogy meg tudjon akadályozni bármilyen incidenst!!! Épp átkeltem gyorsan a másik oldalra, vigyázva, hogy nehogy épp elüssön egy autó, hogy aztán meghaljak, vagy rosszabb, lebénulok VÉGKÉPP!! A gazdi persze nem szólalt meg, hogy "elnézést a kutyák miatt", vagy bármi egyéb, vagy magához hívta volna azokat a dögöket!! No, ha lenne állattartási jogosítványrendszer, akkor az övén biztos elég sok büntetőpont lenne, talán ami hozzáadódna, az elég is lenne, hogy bevonják az engedélyét, és elvegyék tőle az összes kutyáját. Azt is el tudnám képzelni, hogy amelyik háziasított állat, de főként kutya rátámad egy emberre, könnyű vagy súlyos, de akár halálos sérülést okozva neki, akkor a kutya azonnali elaltatását ítélnék, valamint, ha volt gazdája, akkor több évre elvennék az állatjogsit. Tudom, durvának, és (túlságosan) drasztikusnak hangzik, de az ilyen veszélyes kutyák nem igazán tudnak semmilyen módszerrel megjavulni, nem lehet semmivel korrigálni azt a hiányosságot, amit a gazdi elmulasztott. Abból a megértő, megváltó bánásmódból, amire a gyerekeknek és a felnőtt embereknek szüksége lenne, egy kutya, vagy egy bármilyen állat EGYÁLTALÁN NEM ÉRT!!! Senki sem mondhatja biztosra, hogy a kiskutyája "nem bánt", meg hogy "nem kell félni tőle", mert minél kisebb egy kutya, annál nagyobb a pofája, és a legjobban azok harapnak és támadnak emberre!! Pedig mindegyik kutya kicsi volt, amelyek épp hozzánk szaladtak!! Én félek a kutyáktól, bármilyenek is legyenek, nem szeretném, hogy akár egy picit is hozzámérjen!!! És úgy látszik, egyáltalán nem változik!!

De még nagyon sok mindenben különcebb az egész világ, mint mi, vagy még néhányan. Például, hogy nagy ellentétek vannak aközött, hogy "az online életé a jövő" vagy "menjünk ki a szabadba/utcára, és találkozgassunk ismerősökkel, és tartsuk az emberi kapcsolatokat ÉLŐBEN, közben ne legyen kezünkben az okostelefonunk, de még 5-10 percenként se nézzünk rá" Köztes megoldás nincs, hogy hogyan lehetne egyensúlyban maradni a valós és a virtuális világ között, milyen kiegyensúlyozott, megértett élet, és megváltás szükséges az embernek hozzá, pl. hogy ne legyen függő, és ne találjanak ki egy vagy két hetes digitális detoxot, ami kering a világban.
A másik példa a környezetőrült megoldások a klímavédelemre, pl. egyszer használatos műanyag minden betiltása (el is fogadták, hogy jövő júliustól nálunk, a mi országunkban se legyen), csomagolásmentes boltok, a vegánság népszerűsítése, a szél-, a napenergia, és egyéb megújuló energia hirdetése, mint az egyetlen, legjobb megoldás műanyaglebontó üzemek, szén dioxid szűrési lehetőségek, és még sok más IGAZI megoldás helyett!!! A világ állatcentrikus lett, és félő, hogy a jövőben több jogot fognak biztosítani az állatoknak, mint az emberiségnek, mert az állatok sokak szerint "aranyosabbak", mint az embertársak!!! ÉS MÉG SOK OLYAN DOLOG VAN, AMI MEG FOGJA KESERÍTENI AZ EMBERISÉG ÉLETÉT!!!!

HA ELJÖN 2021 A MOSTANI TÖRTÉNELEMBEN AZ ÚJ TÖRTÉNELEM ELŐTT, KATASZTROFÁLIS JÖVŐ KEZD MAJD KIFORRANI!!!! MERT A MOSTANI TÖRTÉNELEMBEN SÖTÉT JÖVŐNK LESZ, VAGY ÍGY, VAGY ÚGY!!!
BÁRCSAK ELJÖNNE VALAKI ÉN ÉS ANYA ÉLETÉBEN, AKIVEL MINDENT MEG TUDUNK TENNI, HOGY MEGLEGYEN AZ ÚJ TÖRTÉNELEM, AMI AKÁR AZ ABSZOLÚT VALÓSÁG IS LEHET, VAGY EGY PÁRHUZAMOS UNIVERZUM, VAGYIS MULTIVERZUM EGY JOBBIK OLDALA, AMI MEGVÁLTÁS LENNE KETTŐNKNEK!!