A sajnálatos Netflix-es jövő 2. - Csődhadművelet, avagy hogyan tegyünk tönkre mindent, ami hagyományos?!

Amikor az olyan online előfizetős film- és sorozatnéző (angolul streamelő) oldalakról beszélnek az emberek, mint a Netflix, HBO Go, Amazon Prime és a Hulu (csak az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban), kizárólag az előnyeiről lehet hallani. Mondván, hogy reklám nélkül nézhetik meg a családok a tartalmakat, így a gyerekeknek nem lesz azokból mit kívánniuk maguknak, és emiatt legyen "túlköltekezés" a szüleiknek, meg minden. És ezzel a "tudattal" képesek lemondani kábeltévés és/vagy műholdas előfizetéseiket, és átállnak a  streamelős szolgáltatásra főképp az Egyesült Államokban. Sajnálatos módon ez a dolog ennél árnyaltabb, mint bárki gondolná:

A Streamelés hosszú távú következményei:

1. Ha egész amerikai családok lemondják a kábeltévé előfizetéseket és csupán teljes online streamelésre váltanak, akkor hamarosan a hagyományos tv csatornáknak szépen sorban meg kell szűnnie, mivel nem lesz nézettségük.
2. Értelmetlenné válnak a reklámok, hirdetések, mert már mindenki utálja, démonízalja az összeset. Pedig nem minden reklám olyan pofátlan. Ráadásul remek bevételforrás a rendes tévécsatornáknak, és azoknak a gyártóknak is remek pénzszerzési lehetőség, ha az általuk reklámozott termékeket megvásárolják, amik akár hasznosak is lehetnek, így nem is hiába költöttek a hirdetésre. A fogyasztói társadalom önmagában nem lenne rossz, csak a túlfogyasztással van a legfőbb probléma.
3. Egyszer már említettem, hogy milyen függőséget okoz egy ilyen szolgáltatás. Főképp a 12 éven aluli gyerekek számára. Gondoljunk bele, ha egy gyerek, vagy egy tizenéves egy olyan világban nő fel, hogy csupán egy kattintásra minden elérhető. Ez lustaságra készteti őket. Film, sorozat és videójáték már egyre inkább nincsenek fizikai médián, és egyre inkább nem akarnak boltban vásárolni ezen keresztül filmeket, sorozatokat!! Mintha az a korszak, mielőtt a Netflix és társai megjelentek volna, nem "régi szép idők" lennének, hanem "régi sz*r idők"!!
4. A Netflix Originals nem egyéb, mint a tartalmak olyan nagy kisajátítása, hogy nagyon nehéz, vagy még lehetetlen is tévécsatornába tenni. A Popples c. CGI animációs sorozat 2015-től vetítették kizárólag Netflix-en, és csak 2019-ben került a tévére Amerikában (a Discovery Family-n, ahol az Én Kicsi Pónim: Varázslatos barátság c. animációs sorozat is megy), de nálunk Minimax-on már adják, mert akkor még nem terjedt el hazánkban a Netflix.

Úgyhogy nem érdemes örömmel gondolni erre a streamelős dologra, mert rossz hatással van a jövőnkre nézve a fent említett négy indok miatt!!
ÉBRESZTŐ: EZ A JÖVŐ CSAK MÉG TÖBB ELHÍZÁST, MOZGÁSSZEGÉNY ÉLETMÓDOT, ÉS LUSTA, TÜRELMETLEN EMBEREKET FOG SZÜLNI!!!

Forrás a családok általi a hagyományos tévéből teljes streamelésre váltásáról:
https://index.hu/kultur/2017/12/24/a_netflix-gyerekek_evi_230_oranyi_reklamot_usznak_meg/

Aggályaim

Most két számomra aggasztó dolgot mondok el mindenkinek.

1. Hogy ha el tudok indulni a szoftverfejlesztés és a számítógépes animáció útján, mert tudtunk szerezni hozzá egy mentort, és megemlítjük neki, hogy vissza szeretném hozni a hagyományos fizikai média formát, és nem teljesen digitális formában kiadni az animációs sorozataimat (pl. Netflix-en) és a játékaimat (pl. Steam-en), akkor a mentor egyből elutasító lesz ezekkel szemben környezetvédelemre és az úgymond praktikusságra hivatkozva. És lehet, hogy azzal sem lehet meggyőzni, hogy a digitális disztribúció és az online film- és sorozatnéző (angolul streaming) oldalak veszélyesek a 12 éven aluli gyermekek biztonságos multimédia használatára nézve, és egyre inkább lustaságra késztetik őket azzal, hogy csupán egy kattintással minden tartalom elérhető, mert ezek miatt már nem akarnak sokan kimozdulni a boltokba filmeket, játékokat vásárolni. Még arról is szentül meggyőződne, hogy lemezeket gyártani túl költséges és környezetszennyező lenne (az utóbbi problémáról és megoldásáról már több blogbejegyzésben is írtam). Elhinné, hogy csupán az ilyen oldalakon elég a szülői felügyeleti beállítás, hogy biztonságosan tudják a gyerekek használni azokat. És azt, hogy ezeké az online oldalaké és platformoké a jövő, de én "benne ragadtam a múltban".
2. Egyre inkább igazuk lesz a vegán/vega életmódra áttérő embereknek (főképp celebeknek), akik többségének nem csak az egészségük érdekében kell ezt meglépniük. Sajnos amiatt van ez, mert a hústermelés, tejtermesztés, haszonállatok tenyésztése, takarmányozása, stb. már egyáltalán nem minőségi alapon zajlik, mint régen. A füveket műtrágyázzák, amit szegény szarvasmarhák kénytelenek legelni. Továbbá a marhákat, csirkéket, és a sertéseket mindenféle mesterséges tápokkal etetik. Ezért is van az, hogy (a műtrágyázott fű mellett) a marhabélgáz üvegházhatást okozzon. Ha a minőség elsődleges, és a profit csak másodlagos szempont lenne az élelmiszer termesztésben, de még más dolgok gyártásában is, akkor nem lenne káros a környezetre a sokat emlegetett fogyasztói társadalom mellett.

Ha ennyire idáig fajul a világunk, akkor már tényleg nincs remény a jó jövőre. Hiába mondanak utopikus jövőt egyesek, minden arra utal, hogy sajnos inkább disztópia lesz (2118-ról már írtam 2 részes blogbejegyzést).

Hangtalan kiáltás miértekkel

Hangtalan kiáltás miértekkel

Nemcsak azok szorulnak segítségre, akiket a tv-ben bemutatnak. Köztünk élnek olyan édesanyák, akik láthatatlanokként keményen küzdenek nap mint nap, de nagyon sérülékenyek.

Autista gyermekük, akárhány éves is, olyan nehéz feladatok elé állítja őket, amit elképzelni sem tud senki, csak az, aki hasonló helyzetben van.

Ezekhez a napi megpróbáltatásokhoz még társul a közvetlen környezet, a tágabb környezet és a társadalom elvárása, kritikája, lenézése, megvetése, oda nem figyelése, az esetek többségében csak negatív hozzá állása. Van akinél mindez együtt, van, akinél ezek közül csak néhány van jelen, de egyenként is hatalmas teher az alaphelyzet miatt.

Régebben már írtam, hogy figyeljünk az édesanyákra, hangtalan kiáltásukat halljuk meg, hogy idő előtt ne haljanak meg. Még mindig ugyanezt mondom, hiszen nem látok előrelépést ezen a területen, hiába telt el azóta több évtized is. De most még kiegészíteném azzal, hogy vegyük már észre, amikor azt az anyát lépten-nyomon kisebb-nagyobb baleset éri, mert a fáradtságtól és a megélhetési gondoktól dekoncentrált. Sajnos nem figyelnek magukra, nem érnek rá az apró figyelmeztető jelekkel foglalkozni, azokkal, amelyek jelzik, hogy valami nincs rendben. Nem érnek rá, hiszen el kell látniuk a gyermeküket, rohanni kell a pénz után, hogy létezni tudjanak, hiszen nekik kell egyedül családfenntartóként is helyt állni. Zsong a fejük a megoldások keresésétől. Egy-egy nap annyira rövid, a teendő pedig rengeteg. Amikor már tudna magára figyelni, tudna magával is foglalkozni, akkor olyan fáradtan zuhan az ágyba, hogy azt sem tudja, hol van és jó esetben már alszik is. Igaz, csak egy-két órát csupán, hiszen a gondok álmában sem hagyják békén. Örök körforgás ez hatalmas stressz és kialvatlanság közepette, egyetlen hűséges társsal a tehetetlenség érzésével.

Nagyon jó lenne, ha nem csak akkor vennék észre ezeket az édesanyákat és állnának csodálkozva és kérdőn a helyzetben, amikor már viszi a mentő, mert elesett az utcán, összetörte magát, bár ő maga azt sem tudja, hogyan került a földre. Vagy mikor az intenzív osztályon fekszik, küzd az életéért, mert a fáradtság, a stressz és a kialvatlanság miatt ablakpucolás közben kizuhant az erkélyről. És mi lesz a gyerekével? Erre miért nem gondol senki olyankor, amikor nem segít, pedig megtehetné.

Ezeknek az anyáknak nem volt választási lehetőségük, kapták ezt a feladatot és teljes odaadással csinálják. Viszont azoknak, akik kívülről nézik mindezt, azoknak van választási lehetőségük, és azt is választhatják, hogy segítenek.

Minek kell még történnie ahhoz, hogy a család, a barátok - ha vannak körülötte, mert gyakran egyik sincs, hiszen a problémáktól mindenki menekül jó messzire – meglássák, hogy segíteni kellene (van, aki kér is segítséget, de nem veszik komolyan és ezért nem kap).

Minek kell még történnie ahhoz, hogy ne a kórházi ágya mellett sopánkodjanak a történteken. Vagy még rosszabb esetben, ne a temetőbe hordják majd a sírjára a virágot.

Most segítsenek, most nyújtsanak segítő kezet. Most, amíg él, amíg kér, ha csak hangtalanul is. Nagy nyilvánosság nélkül is vannak olyanok, akiknek segítségre van szükségük. A legkisebb figyelmesség is életmentő.

Hallják meg, ha kérnek, lássák meg, ha fáradtak, vegyék komolyan, amit mondanak. Hangtalan kiáltásukat is hallják meg, hogy idő előtt ne haljanak meg.

Megtagadnád a képernyőt a kicsitől? NAGY HIBA!!

Sok cikk szól arról, hogy milyen "káros" a kisgyerekek (beszéd-, gondolkodás-, egyéb-) fejlődésére a tévé, telefon, egyéb elektronikus eszközök, és hogy mennyire képes beszippantani őket. Arról is beszélnek, hogy ne engedjük a telefont az ebédlőasztalnál, és a hálószobákba, valamint legyenek offline időszakok. Továbbá tanácsolják, hogy 2-5 éveseknél max 1 óra legyen a képernyőidő, annál kisebbeknél pedig SEMENNYI!! Van, amelyik az agy fehérállományára mondanak káros hatást, és van, ami a reflex fejlődésére is, amik miatt a "kütyüket hibáztatják".
Ahelyett, hogy minden áron a kutatások alapján megírt cikkek szerint cselekednénk, itt van néhány jó tanács a kicsik és a multimédia közti kapcsolat egyensúlyához:

1. Adj elég szeretetet, megértést, törődést, amennyit ő kíván, mert ez biztosítja, hogy a képernyőt egy kis idő után alapból is megunja.
2. Amikor kíváncsi lesz arra, hogy "mik azok a különleges dolgok (vagyis tévé, vagy az okostelefon), amik mindenféle képeket mutatnak", akkor légy vele együtt, hogy megmutasd, hogy hogy működnek ezek, és élvezzétek, játsszatok el együtt rajta (egy cikkben olvastam olyat, amiben még ezt SEM javasolják!). Hiszen ha megtagadod a kicsi kíváncsiságának kielégítését, hogy ezek micsodák mondván, hogy "túl kicsi hozzá", akkor azt hitetheti vele, hogy rossz, vagy bűn, ha ilyen fiatalon meglátja ezeket működés közben.
3. Úgy tanítsd az offline élet fontosságát, mint egy TELJESEN ÖRÖMTELI ÉLMÉNY, nem pedig úgy, hogy SZÜKSÉGES ROSSZ!!! Fedezzétek fel együtt a világot, természetet, stb.
4. Nem azon kell görcsölni, hogy hogyan korlátozd a gyermeked képernyőidejét, hanem, hogy milyen kiegyensúlyozott környezet veszi körül.

Teljesen megtagadni a képernyőt a kicsiktől tehát ugyanolyan nagyon rossz ötlet, mint ahogy a ló másik oldala is, hogy teljesen a tévéhez ültetni és odaadni a telefont a kezébe. A legjobb az arany középút, és hogy minél örömtelibb legyen a képernyőn túli élet is!!

Három cikk a témában a sok közül:
https://wmn.hu/wmn-egszsg/51656-majd-kinovi-vagy-megsem--kuzdelem-a-reflexmaradvanyokkal-es-ot-modszer-amivel-elkerulhetok?fbclid=IwAR3fbNXfD-v_5SBJM6gwr-nNMVCObgzB2s0dCF-pYlGlRXHr7rjgdkr6JFs 

https://index.hu/techtud/2019/11/05/agy_feherallomany_fejlodes_kepernyo_karos_kutatas_gyerekek/?fbclid=IwAR3OMe60H4kJQYa-arolWV6kV8hDUVC40IOjpDGme0JIoy-QcOW99w7j51s


https://boon.hu/digitalia/mri-igazolja-a-kepernyobamulas-art-a-gyermeki-agy-fejlodesenek-3895833/?fbclid=IwAR0utMDC6-44lA2OdeL6lOdXjRg0fIsIg6FkeoTXqI_rAtl8uXX0vfj5ZhY

A munka világa egyre rosszabb

Sajnos olyasmiket tudtam meg, hogy a munkahelyeken a dolgozók fizetési összege attól függ, hogy kihozza-e a maximumot a munkából, mennyire képzett, és mennyire tapasztalt. Pedig egy kezdő, kissé kevésbé képzett, vagy olyan, aki nem tudja teljes erejéből a maximumot kihozni a munkából, lehet, abból a kisebb fizetésből nem, vagy csak aligha tud megélni. Nem tud félretenni nyugdíjas korára, de egyéb váratlan kiadásokra is csak nehezen. De ha ez szóba kerül, hogy emiatt kellene plusz pénz, a munkáltató akár azt is hiszi, hogy ez azt jelenti, hogy a munkavállalói problémáit is neki kell megoldani. Van, amikor a munkavállalóknak muszáj túlórázniuk, mert a főnök így akarja. Ha pedig elbocsájtanak valakit, akkor az könnyen munka nélkül maradhat sokáig, és szépen lassan elveszíthet mindent, és hajléktalan is lehet. Mindez azért, mert nem sok embernek van támogató ereje még a családon és a rokonságán kívül.
Csak kevés helyen van kiegyensúlyozott munkamenet. Például Dániában, ahol a munkavállalók egészsége is számít annyira, hogy rehabilitációra küldik azt, aki túlórázni szeretne.
De sok országban nincs így.

Ha így folytatódik tovább ez a világ, sokkal több kiégett, megkeseredett ember lesz a jövőben. Egyre több lesz a (bármitől) függő ember (pl. alkoholista, drogos, telefonfüggő, stb.).

https://femina.hu/kapcsolat/fizetesemeles-tilos-mondatok/