Karácsony havában idén

 2020 karácsonyán egyáltalán nem lesz olyan jó, mint régebben. Azért mondom, hogy régebben, mert néhány éve kezd egyre rosszabb lenni. Régen együtt volt a család (olykor a rokonságok is), és nagyon sok élményben volt részünk, részük az embereknek. Öröm volt a gyereknek, felnőttek, amikor kibontották a becsomagolt ajándékaikat, és ujjongtak, amikor az volt a csomagban, amit szerettek volna, amire (mindig is) vágytak. Együtt vacsorázott a család, akár látogató rokonokkal is együtt.

Ma már egyre több ember tölti egyedül a karácsonyokat, vagy csak online videóhívásokban "vannak együtt" a családok, rokonok. Egyre kevesebben érnek rá bármilyen rokonlátogatásra. Még sajnosabb, hogy a Covid-19 még azt is elintézte nekünk, az emberiségnek, hogy még inkább ez legyen.

A közeli rokonoknak, szomszédoknak nem segítenek az emberek, még ha tudják is, hogy azoknak problémái vannak, gondolják, "az ő problémáik". Ha viszont látják a tévében társadalmi célú hirdetéseket pl. éhező, bajba jutott afrikai gyerekeket, akkor egyből adományoznak pl. az Unicef-nek, ami bár nemes gesztus, de nem csak őket kell észrevenni, hanem a hazai bajbajutottakat is, nem igaz?!

A modern technikára nagyon sok ország iskolarendszere MÉG NEM KÉSZÜLT FEL, ÉS SOHA NEM IS FOG!!! Gondoljunk csak azokra a bizonyos törvényekre, rendeletekre, iskolai szabályzatokra, amivel korlátozni akarják, vagy még rosszabb, akár tiltani is a telefonozást arra hivatkozva, hogy "jobban tudjanak figyelni" a gyerekek órán, és ne terelje el őket a képernyő a tananyagtól (pl. a hatvani iskolában reggel az osztályteremben egy kosárba kell leadni a telefont mindenkinek KIKAPCSOLT állapotban, és ez alól még a sürgős, akár életbevágó hívások SEM kivételek, amik akár meghatározhatná a gyerek jövőbeli dolgait ritka esetben, a brit és a francia iskolákból pedig teljesen kitiltották törvényileg a telefonokat, de az utóbbiban kivételt élveznek a fizikai- és értelmi sérült emberek). Ahelyett, hogy a telefonfüggőség okait vizsgálnák, mert azért is lehet egy gyerek vagy kamasz esetében, mert pl. kiégett, meg nem értett, de még úgy is akarhatják neki tanítani a fizikai, offline létet, mint a szükséges rosszat. Nagy meglepetést hozott a mostani helyzet, hogy ez átértékelésre késztette a világot, és online vannak az iskolai órák, a munkahelyi konferenciák, egyebek. És ezek miatt lehet még inkább észrevenni az ellentétes elveket a világban. Ne legyél állandóan online, de mégiscsak muszáj lesz egyre inkább, hogy ügye(ke)t intézz, videójátéko(ka)t játssz, és sok más dolgot tegyél (mivel elvileg úgy "minden(t) egyszerűbb (csinálni)"), mert minden megszűnik, ami egy picit is hagyományos.
Lehet, hogy ha ma kéne átélnem az iskolai borzalmakat, amiket VALÓBAN átéltem iskolás gyerekként, érthető lenne, ha én is inkább az okostelefonomon böngészném a híreket, bejegyzéseket, fényképeket, valamint hallgatnám a mai géppel készült zenéket online zeneappokon keresztül, mint tanulnék. Mint ahogy az is érthető volt annak idején, hogy sokat számítógépeztem, de még többet akartam, és akár a tanulmányi eredményeim rovására is, és csak kényszerből tanultam, mert a baromira szigorú tanárnőm arra kényszerítette volna a szüleimet (negyedikes koromban), hogy adják el (az akkor elég frissen megszerzett) számítógépemet bukás eseté(be)n. Nagyon nehezen lábaltam mostanra ki ebből az állapotból. Hogy csak és kizárólag a számítógép érdekelt, és semmi más.
Ez is számít, hogy elmondjam, hogy mennyire nagy ellentétek vannak a mai világban, de már RÉGÓTA!!!

A szeretet egyre inkább kiváltságnak számít, csak annak jár szeretet aki/ami jó, és megfelel nekünk. Az elfogadást pedig úgy gondolják, hogy tönkretesz mindent, ami "értékes", ami "normális". Pedig befogadni az újat sokszor jobb, és fejlesztő hatású, mint maradinak lenni!!!

Azt kívánom idén karácsonyra, hogy tudjam, hogy hogyan, miképp és mikor lesz vége a mostani történelmi világnak, legfőképpen mit kell tenni, hogy meglegyen, és beleszületni az Új Történelmi világba, akár úgy is, hogy a mostaniban meghalok, és azután a lelkem megváltásra kerül az Új Történelemben, ami bizonyára az igazi valóság. És ezt még 2021 újéve előtt szeretném mindenképp. Mert már semmilyen karácsonyi hangulatom nincs jóval a szenteste előtt, csak kicsivel előtte, és már ez évek óta (néhány éve) így van. Idén karácsonyi vásárok sem lesznek (ezt is köszönjük neked, Covid!!). Már nem tudok abban reménykedni, hogy az Új Történelem nélkül lenne valaha is jobb ez a világ. Történjen velem valami végzetes sokkal előbb, mint édesanyámmal, mert nélkülem képes lenne tovább élni az életemet gondok nélkül, de én nélküle elveszett lennék, de nagyon teljesen. Persze, az Új Történelmi életem mehet tovább a szüleim nélkül, amint megöregszenek és meghalnak, mert egyáltalán nem lesz autizmusom, és így a szükségleteimet képes leszek ÖSZTÖNÖSEN ELLÁTNI (mert ebben is az autizmus gátol meg engem), és családosként, kreativitást igénylő munkakörrel élni.

Elegem van, már nincs olyan nagy életkedvem, mint kicsi gyerekként. Egyre rosszabb a világ, és én is egyre rosszabb állapotban leszek idegileg, lelkileg, és fizikailag is!!!! NAGYON ROSSZ A MÚLTAM, A JELENEM, ÉS A JÖVŐM IS, HA EZ ÍGY MEGY TOVÁBB!!!!! Ha ezek után valaki azt mondja nekem, hogy "szép az élet!", akkor JÓ ORDAS NAGYOT TÉVED!!!!!

Mindenkinek ezúttal kívánok jó karácsonyi készülődést, az Adventi vasárnapokat (mind a négyet), amit valószínűleg tönkretesz a mostani helyzet, azután selejtes karácsonyt. Remélem újév gyanánt Új Történelem fog bekövetkezni, nem pedig a mostani történelmi.

Csöpög a csap, nem pirít a (kenyér)pirító, a mosógép nem szivattyúz, mi a csuda kell még?!

Elromló tárgyak körülöttünk: javításuk lehetősége reménytelennek tűnik, de nélkülük hogyan lehet élni?

Nem csak én, mint rozoga gépezet működök akadozva, hanem a háztartásunkban lévő tárgyak is kezdik feladni a tevékenységüket. Igaz, hogy nem egy-két éves tárgyakról van szó; a legfiatalabb is 8 éves, a többi pedig 15, 20 éves. Szomorú, hogy nem tartanak örökké, mert így, hogy elromlanak, nagy gondot okoznak nekünk. Főleg most ebben a vírusos időszakban. Most már nem csak az a kérdés, hogy honnan lesz pénzünk megcsináltatni és pótolni az elromlott tárgyakat, hanem hogy HOGYAN MERJÜNK HÍVNI EGY SZERELŐT, aki megcsinálja. Vajon nem hordozza-e a vírust? Ebben hogyan lehetünk biztosak? SEHOGY ÉS EZ NAGYON VESZÉLYES.

Amiket tapasztalunk napról napra, ha nem lenne annyira bosszantó, akkor még nevetni is lehetne rajta, hiszen annyira abszurd:

A 20 éves kenyérpirítót nem lehet használni, teljesen elromlott, a kar nem áll meg, így nem indul el a pirítás.

A 15 éves mosógépünk olyan lassan szivattyúzza be a vizet, hogy minden pillanatban úgy hangzik, mintha éppen le akarna állni.

A 8 éves vízforralónak nagyon furcsa szaga van, amikor forralja a vizet, nem tudni, honnan jön, de félelmetes.

Nem elég az, hogy a fürdőszoba csapja csöpög, javítgatni már nem lehet, mert annyira régi, hogy az egészet ki kellene cserélni, most még a villanykapcsoló is szétesett, így nem lehet felkapcsolni a villanyt. Így aztán gyertyafénynél fürdünk. És mielőtt jöhetne, ha jöhetne egy vízvezeték szerelő, előtte kéne jönnie egy villanyszerelőnek is. Ez már 2 ember, akik esetleg hordozzák a vírust és bejönnének a lakásunkba.

Eddig csak az volt „vicces”, hogy anyám tartja a tükröt borotválkozáskor, mert nincs a fürdőben tükör, de gyertyafénynél nem lehet borotválkozni. Vicces, de mégsem.

Az erkélyajtó egyszer már megcsinálta azt velünk, hogy nem lehetett kinyitni. Ekkor hozzáértő fiúk jöttek, 5 ezer forintért 5 perc alatt megcsinálták. Most ismét szórakozik velünk az ajtó, de most nem tudjuk kihívni a fiúkat, mert a vírus miatt nem merjük és nincs ismét 5 ezer forintunk 5 perces munkára, ami kb. 2 hónapig lesz ismét jó.

Az a nagy kérdés, hogy ebben a vírushelyzetben HOGYAN LEHET MEGJAVÍTTATNI AZ ELROMLÓ DOLGOKAT A LAKÁSBAN? Az már „csak” apróságnak tűnik, hogy MIBŐL?????

Még csoda, hogy a gépezet még nem "füstöl"

 Már harmadszorra lesz ebben a bejegyzésben említve az a régi rozoga gépezet, ami egyre inkább romlik, de még nem kezdett el túlságosan nagyon porosodni, és eléggé füstölni a karbantartás teljes hiánya miatt.
Nem tudni, meddig bírja még a rossz működést, hiszen már egyáltalán nem jók, és korszerűek az alkatrészei. Bár a karbantartás csak nagyon nehézkesen megy annyiból, amennyi van, de ez messzemenőleg NEM ELÉG!!!

Nos, pont ilyen vagyok én is. Még nem füstölök, de lehet, hamarosan ez bekövetkezik. Nincs lehetőség élő közösség(ek)re, kapcsolat(ok)ra, fejlődés(ek)re. És egyre inkább érzem azt, hogy már nem az az igazi, abszolút valóság, amiben élek, hanem egy sokkal jobb világ az, amiben sokkal jobb jövő vár.

MÁR AZ SEM FOG ÉRDEKELNI, HOGY MI LESZ VELEM, ÉS HOGY HOGY FOG VÉGZŐDIK MAJD EZ A MOSTANI TÖRTÉNELMI VILÁG, CSAK AZ SZÁMÍT, HOGY A JÓSÁGOS ÉGI ERŐK LEFORMATÁLJÁK EZT AZ ELCSESZETT VILÁGOT, HOGY MEGÚJULHASSON.

Mindenki olyan, mint egy ilyesmi gépezet, csak nem mindegy, hogy "hibátlanul van-e legyártva", vagy sem. Az autistákat eléggé selejtesen gyártották (ÉS EZ NEM VALAMI SÉRTÉSKÉPPEN ÉRTELMEZENDŐ, HA VALAKI AZT GONDOLTA VOLNA!!). Mint egy olcsó kínai koppintás egy eredeti termék alapján. Egy olyan minőség, ami olyan silány, hogy bármikor felmondhatja a szolgálatot, elromolhat, vagy akár zárlatos is lehet, ami tönkreteheti a ház áramellátását, kicsapva annak biztosítékát.
Ez egy autistánál azt jelenti, hogy nem tudni, mikor fog annyira bekattanni egyszer csak, hogy mindent tönkretegyen maga körül, akár HELYREHOZHATATLANUL IS!!!!!!
Bár(csak) olyan minőségi "termék" lennék, mint minden más NORMÁLIS neurotipikus, mindenféle káros szenvedélyek, függőségek, online élni és állandó okostelefonon lógni kívánás nélkül, az offline világ, és egyéb fontos dolgok megbecsülésével együtt.