Egy író álomvilágában élünk vagy egy párhuzamos univerzum van...

Egyre több utalást látok és veszek észre, ami nyilvánvalóan jelzi, hogy a világunknak egy fiktív, alternatív változatában élek, amiben sok dolog hiányzik az igazi, abszolút valódi világból, viszont sok olyan dolog van helyette, ami a valósággal összeegyeztethetetlen. Vagy van egy párhuzamos valóság, aminek a másik oldalán egy jó változata van a világnak, amiben kitalálták ezt a világunkat, amiben élünk. Abban a másik oldalon lévő valóságban sokkal igazságosabb, örömtelibb, és normálisabb a világ, mint a miénkben.
És mielőtt megszülettem, a gonosz égi erők csinálták készakarva, hogy a lelkemet PONT a rosszabbik világba tegyék, és oda szülessek meg, méghozzá autizmussal, elég súlyossal ahhoz, hogy teljesen elvesszek édesanyám nélkül. És hogy egyre szétszórtabb, bizonytalanabb, erre a világra való tekintettel reménytelen legyek, és hogy egyre több új szokás alakuljon ki bennem anélkül, hogy hagytam volna, hogy megtörténjen, vagy legyintenék, hogy jelentéktelen dolog, vagy hogy "ez úgyis megtörtént volna", és hátra dőlni, "várva a csodát".
Reméljük ez így igaz, vagy az, hogy csak kitalált ez a világ, mert már egyre inkább "megzakkanok" a mostani világban, és elegem van belőle. És majd oda fogok beleszületni az én születési időmben, mint mindenki más, legfeljebb apróbb különbséggel/különbségekkel. Bármit megteszek, hogy vége legyen ennek a mostani világnak, ami lehet, hogy a párhuzamos világ rosszabbik fele, és csak a jobbik fél maradna meg. Bárcsak lenne az életünkben egy olyan ember, akinek küldetése véget vetni ennek a világnak, ami lehet, hogy csak egy (rém)álomvilág, és az abszolút valóság SOKKAL jobb!!

Egyre mélyebb online élet

A koronavírus csak elmélyíti azt a tévhitet, amit mindenki "tud". Mégpedig azt, hogy egyre inkább az a jövő, hogy mindent online intézünk, online beszélgetünk szöveges üzeneteken, és/vagy videós, webkamerás szolgáltatáson keresztül. Lassan már teljesen ki fog halni a személyesség az emberekből. Lassan már online is fog az ember házasodni, és lehet, nem sok van hátra addig sem, míg kifejlesztenek olyan dolgokat is, aminek segítségével a gyermeknemzést is online végezhetjük. A home office és az otthoni, online videóközvetítéses iskolai órák annyira elterjednek egyre jobban a világban, hogy végül mindenki úgy fogja gondolni, hogy maradjon meg ez MINDÖRÖKRE, még akkor is, ha már a járvány véget ért. Lassan már ott tartunk, hogy aki a személyes kapcsolatokat keresi, mint ahogy én is, különcnek, maradinak fogják tekinteni, és nem értik, hogy az illető mi a büdös francot akar tőlük. Még azt is, hogy "fiatal, de úgy él, mint az öreganyja", csak mert offline akar bármit is tenni, kimenni a szabadba, egyéb offline tevékenykedni, mert akkor már az online lesz az új személyes. Még online téren is fogunk sporttevékenységeket végezni, utazni, egyéb dolgokat végezni. Még online lesz az orvosi, kórházi ellátás is. Hamarosan csak üres utcákat fog látni az, aki kilép a lakásából. Azért mert a jövőben már kötelező lesz online élni, mivel úgyis szinte mindenkinek ez jelenti majd az örömet.

Ezt a bejegyzésemet még a járvány elején kezdtem el írni és most, hogy a végén vagyunk, láthatjuk, a járvány idején mennyien mennyi mindent csináltak online. Nem is sorolom fel, hiszen mindenki láthatta.

Ezzel kapcsolatban felmerül bennem a kérdés, amire nem tudok választ adni: hogyan tudjuk azt összeegyeztetni, hogy szokjunk rá az online létre, hiszen vírus idején így könnyen kapcsolatban lehetünk másokkal, szinte mindent online tegyünk, DE ne szokjunk rá az online életmódra, mert online lógni nem egészséges, a gyerekeknek főleg nem. Szóval, vannak itt ellentmondások bőven.