Meg nem értettek bosszúja

Az olyan tragikus eseményeket, mint a pár hete történt floridai iskolai mészárlás nem lehet megakadályozni pusztán az iskolai védelem megtöbbszörözésével és a fegyvertartási törvények szigorításával. Az egyetlen megoldás, hogy megérteni az elkövető problémáit, és hogy mi motiválhatja az ilyeneket efféle tettre. Vegyük ezt a legutóbbi mészárlást, ami a floridai Parkland városában lévő Marjory Stoneman Douglas középiskolában, amikor egy Nikolas Cruz nevű 19 éves fiatalember megölt 17 embert és további 14-et megsebesített, de sajnos nem végzett magával, így letartóztatták. Állítólag pont ebből az iskolából csapták ki egyszer. Az amerikai elnök már fontolgatja a fegyvervásárlás megnehezítését az országban. DE azt elfelejtették kinyomozni, hogy miért tette szegény!!

Lehet, hogy a fiú örökbefogadó szülei (mert örökbe fogadták őt) szigorúan bántak vele, és kemény szabályokkal próbálták a jóságra tanítani. Lehet, hogy abban a suliban sokat bántalmazták, a tanárok pedig megértés nélkül, szigorúan bántak vele és azért csapták ki, mert nagyon rosszul reagált azokra a bántalmazásokra és elege lett a tanári szigorból. Az is lehet, hogy akiket megölt, azok valamennyien bántalmazói voltak.

Arról sehol sem szól a fáma, hogy ha a fiatalok megértő környezetben nőnének fel és nem lennének túlterhelve, akkor nem lennének iskolai mészárlások, vagy nagyon sok gyermekben még jobb esetben is meghalni akarás?!

Kár, hogy sok országban szigorral válaszolnak a gyermekek deviáns magatartására.

Minden esetben a végére kellene járni annak, hogy ténylegesen mi áll az ilyen cselekedetek hátterében. Időt, energiát kellene ráfordítani, kinyomozni, és az eredmény függvényében elgondolkodni a további hasonló esetek megelőzésén.

U.i.: 1999 április 20-án, amikor Eric Harris és Dylan Klebold elkövették a híres columbine-i iskolai mészárlást, azt nyilvánvalóan ellenük elkövetett bántalmazások előzték meg. De sajnos lehet, hogy iskolai szigor, és meg nem értettség is közrejátszhattak.

A túlzott állatimádat veszélyei

Egyre több ember vesz magának kisállatot. Macskát, Kutyát, Nyulat, egyebeket. Mindez semmiféle engedélyhez és orvosi vizsgálathoz nincs kötve.
Érveltek már nekem azzal, hogy "milyen aranyosak", meg hogy "a kutya mindig hazavárja a gazdiját a munkából". Közben hallani állatkínzásokról (vagy éppen arról, hogy egy kutya megharapott, szétmarcangolt valakit, akár GYEREKET is) a híradókban.
Az állattartás sok esetben az emberi kapcsolatok rovására megy!!

Az a helyzet, hogy én jogosítványhoz kötném az állattartást is, de nem "gépjárművezetői jogsira" gondolok, mint amit kérdezősködtek nekem egyesek, mikor ezt megemlítettem, hanem külön állattartási jogosítványra. Az állatok gazdái csak 18 éven felüliek lehetnének, és az állataik csak a gazdi felügyeletével játszhatnának a gyermekekkel. Továbbá a gazdijelölteket elmeorvosi vizsgálatra kötelezném, mielőtt megkaphatná az engedélyt. NE LEHESSEN MINDENKINEK KISÁLLATA, MERT NEM MINDENKI ALKALMAS RÁ!!
Hallottam, hogy van már ilyen segítőkutyákhoz (pl. vakvezető), de nem csak azokra kéne korlátozni a jogsirendszert!!!

Ismerek autistákat, és hallottam olyanokról, akik jobban érzik magukat egy állat társaságában, mint embertársaiéban. Vannak, akik érzékenyek egy ember érintésére, de egy állatéra nem.
Nekik az állatokkal való kapcsolat terápiás célú, szükséges ahhoz, hogy jól érezzék magukat.

Hallottam, hogy a "gyermeknevelés nagyobb felelősség", és "aki nem tud gondoskodni egy állatról, hogyan tudna egy gyerekről", meg ilyesmit.
Tudom, hogy a gyermekeket iskoláztatni is kell, meg minden, DE:

1. Egy állat csak biológiailag képes elérni fajának felnőttkorát, de egy gyerek megérhet mentálisan a felelősségvállalásra felnőttkorára.
2. Egy gyerekkel nem kell "hozd vissza a botot!" játékot játszani, csak a kutyákkal. Ugyanakkor a gyerekek nem játszanak egy egyszerű pamutgombolyaggal a macskákkal ellentétben.
3. Egy állatról élete végéig gondoskodnia kell a gazdájának, míg egy gyerek képes egyre jobban önállósodni a szüleitől.
4. Egy kutyával szigorúan kell bánni, ellentétben a gyerekekkel, akik leginkább a megértésre, kedvességre és szeretetre képesek hallgatni. 

Biztos sokan mondják, hogy "a kis kedvencek nem tudnak kárt csinálni a világban, míg egy gyerek igen", vagy hogy "a gyerekkel csak a gond van és unalmas".

Én azt mondom:
A gyerekek sokkal aranyosabbak minden kisállatnál!! 

Miért van ennyi mobilfüggő világszerte?!

Világszerte ma már egyre több ember (nem csak gyerekek és kamaszok, hanem szinte mindenki) mobilozik mindenhol, minden pillanatban (reggeli, ebéd, vacsora közben, sétán, reggeli ébredés után és esti lefekvés előtt, stb.). Egyre inkább online vannak, mint a való életben. Sajnos egyre kevesebb a tudatos médiafogyasztó, aki alapból képes megunni a mobilozást egy idő után. Minden pillanatban megnézik, mik történnek a közösségi médián, megnéznek egy-két videoklipet és egyéb hülyeségeket a videómegosztókon. MINTHA EZ MIND ELKERÜLHETETLEN LETT VOLNA, MINTHA MEGJÓSOLTA VOLNA VALAMILYEN PRÓFÉCIA.

Azért vannak ezek a nagyon rossz dolgok, mert az emberiség mindig ennyire megkeseredett volt a kezdetek kezdete óta. Évezredeken át a gyerekkorok tele voltak szigorú szabályokkal. Majd a felnőttkor kezdetén az ember további szigorba, és kötelező felelősségvállalásokba került. A boldogságnak mindig (nagy) ára volt. Sok helyen sosem volt a szeretet feltétel nélküli.

Ha ezek nem lettek volna, vagy csak elenyészett volna, akkor a mai modern mobilfüggőség is elkerülhető lett volna. Ha mindig megértettek volna mindenkit, és a szülők is megmaradtak volna az arany középúton a gyereknevelésben, akkor általános lenne a tudatos médiafogyasztás, és hogy ne akarjon mindenki állandóan mobilozni. Mert hogy a szigorú korlátozás, a büntetés, az eszköz elvétele és a tudatosság erőszakkal történő tanítása NEM MEGOLDÁS!! Mert a függőség is lehet egyfajta lázadás a szülők és egyáltalán a világ ellen. A fő, hogy elég szeretetet, és megértő nevelést kapjon mindenki még kisgyermekkorban, foglalkozzanak vele, és tudassák a gyermekekkel a szülők, hogy megbízhatnak bennük.

Én és anya ritka esetek vagyunk. Nem a mobillal a kezünkben ebédelünk, és csinálunk más általános dolgokat. Engem nem kötne le annyira, hogy állandóan a kütyükkel szórakozzam.
Örülnék, hogy ha ez lenne az általános világszerte.

Miért vannak ennyire elcseszve a mai gyerekek és fiatalok?!

Sokan (főképp az idősebbek) panaszkodnak arra, hogy a mai gyerekek már nagyon  el vannak rontva, és "digitális bennszülötteknek" csúfolják őket mondván, hogy ők csak számítógépezni, videojátékozni, és a tablettjüket vagy telefonjukat nyomkodni, megnézni új Facebook posztokat, megosztásokat, lájkokat, vagy azon is játszani akarnak. Ezeknek az eszközöknek mindig csak  a "hosszú távon káros" hatását lehet hallani a TV-s riportokban. Továbbá ott van nekik a féktelen bulizási vágy, és hogy "minél hamarabb, és minél jobban le kell részegedni" minden alkalommal. Utálnak tanulni, és iskolába járni óriási kényszer nekik. Az iskolában a kisiskolásoknál (!) már beszédtéma az a barom Éjjel Nappal Budapest az előző napi epizódjában történt események, és ha valaki nem látta, vagy lemaradt volna az elejéről, azt "tájékozatlannak" tartják a többiek, meg minden. Rivalizálnak, hogy ki mennyire gazdag, és melyik fiúnak van már csaja, és melyik lánynak van már fiúja, valamint melyikük veszítette már el a szüzességét, és mikor, hány évesen. A lányok egyre kisebb korban kezdik el magukat kisminkelni, ahogy az előző bejegyzésemben említettem.

Hogy miért is vannak ilyen problémák?! Elmondom:
A mai gyerekek és tinik túlterheltek. Amint belépnek az iskolába, szigorú tanárok tanítják poroszos iskolamódszerrel, és iratnak velük dolgozatot,  és vizsgáztatják szegényeket félévkor vagy év végén. Ahogy lépnek évenként osztályt, lassan egyre több a napi óraszám. A kicsiket különórákra, vagy valamilyen sportra íratják be. Négy óra lesz, mire vége az iskolának egy adott napra, de sajnos itt nem ér véget a nap. Házi feladatot is kell csinálniuk, ami az óraszámokhoz hasonlóan egyre nagyobb lesz, ahogy feljebb lépnek az osztályokon. Nagyon számít, hogy általános iskolában milyen jegyeket kapnak, mert csak akkor mehetnek gimnáziumba, ha a 8. osztályban négyesre, vagy ötösre vizsgáztak, hármasnál csak szakmunkásképzőbe lehet (ha gimnázium után csak négyes vagy ötös érettségivel rendelkező tanuló mehet egyetemre). Mind a szülők, mind a tanárok szigorúak a gyerekekkel, nem értik meg őket semmilyen módon, és csak azt figyelik, hogy ki mit NEM TUD! Ezzel tudtukon kívül inkább csak még jobban megutáltatják velük a tanulást. A másik, hogy nagyon sok teljesen felesleges anyag van minden tantárgyban, amit nem mindegyikük fogja hasznosítani egész élete során. A kütyük és a számítógépek használatától korlátozva, vagy rosszabb, tiltva próbálják őket terelni főképp a szüleik, de ez mindig visszafelé sül el, vagy félelemmel telve, kényszerből csinálnak más feladatot.
A népszerűtleneket a népszerűek csúfolják, bántalmazzák, és egyebeket csinálnak velük.
A szülők nem ismerik az arany középutat a nevelésben, vagyis szerintük vagy szigorú nevelés van, vagy engedékenység, elkényeztetés, "majomszeretet".
Azt mondják, hogy a gyerekekkel nem foglalkoznak a szülők, mert túlságosan elfoglaltak, meg minden. DE HA A SZÜLŐK MÉGIS FOGLALKOZNAK VELÜK, AKKOR AZ SZIGORÚAN TESZIK!!! (Tipikus büntetések, ha rossz volt a gyerek: szobafogság, eltiltás ettől-attól, a barátoktól, stb.)
Ha nem lenne a rendőrség, a katonaság, és egyéb szervezet kiváltsága a fegyvertartás Magyarországon, nem csodálkoznék, ha lennének páran, akik az iskolájukban mészárlást csinálnának (lásd pl: Columbine, Sandy Hook, és a nem rég történt floridai Marjory Stoneman Douglas).

Meglepő lesz, amit mondok, de a megoldás a következő:
Meg kell találni az arany középutat (se nem szigor, se nem elkényeztetés). Teljes szeretetben és megértésben kéne a gyerekeket felnevelni, tanítani, pozitívan megerősíteni, amit megtanultak, és megérteni, hogy kinek mihez van tehetsége. Meghallgatni a problémáikat, hagyni, hogy ha kell, elérzékenyüljenek.
Nem erőltetni rájuk semmit, amit nem akarnak. Ha látják a gyerekek, hogy megérti mindenki körülöttük, akkor nem lesz vágyuk a videojátékokra, kütyükre, számítógépre, vagy ami még rosszabb, bulizásra, ivásra, drogozásra, korai nemi életre, és bűnözésre. A telefonjukat is előbb-utóbb megunják. Talán hamarabb is mint lehet számítani.

Ami kéne, az, hogy bevezetni a szigorellenes törvényeket, ami iskolákra, munkahelyekre, sőt még büntetés végrehajtási intézményekre (pl. börtön) érvényes lenne. Propagálni kellene a szülőket is a szigor ellen, a gyermekeik megértésére. El kellene törölni a jegy alapú értékelést, és fel kellene mérni, hogy a gyerekeknek mihez van tehetségük, és így nem lenne "jó vagy rossz tanuló". Klassz lenne.

EZ IS ELGONDOLKODTATÓ, IGAZ-E?!

BIZTOS, HOGY ENNYIRE FONTOS EZ A NŐNEMNEKI?!

Egy nem túl jó dologról lesz most szó. Az pedig, hogy lányok és nők sminkelni szoktak értelmetlen módon.
Vállalják a pénzpazarlást, csak hogy kiszínezzék az arcukat, az ajkaikat és a körmeiket, mondván, hogy "csak így képesek szépek (és ápoltak) lenni".
Az egy- vagy mindenféle színűre festett körmök (pláne műkörmök), színes, rúzsos ajkak, szájfény, műszempillák, szemceruza, és egyéb hülyeségek azok, amiknek egyáltalán semmi értelme.
Felőlem lehet egy nő nőies, de legyen az TERMÉSZETESEN!!!
Legyen szép, de legyen okos és természetes is!!!  Én a természetes szépséget meg tudnám a lányokban és a nőkben becsülni. 
Sajnos vannak olyan esetek, hogy egy amúgy fiús öltözködésű és viselkedésű kislányt felnőtt korára utoléri az indokolatlan női végzet. Vagyis, már tiniként rákap a sminkelésre, és teljesen elnőiesedik. És sajnos a fiúk és férfiak többsége csak a szépséget nézi a lányokban, nőkben, és ez nagyon nem jó!!!
A legtöbb tinisorozat miről szól?!: A lányoknak ki vannak festve a körmeik, és sok esetben más az ajkaik színe is a természetesnél (lásd: pl. Violetta, Soy Luna a Disney Channelen, és Winx Club)!! Nem csoda, hogy már óvodás, és kisiskolás kortól elkezdik a kislányokat sminkelni!!
Édesanyám sem sminkeli magát soha, és én sem kívánom el tőle, mert anélkül is szép. Soha nem sminkeli magát, és ennek ellenére mondtak már nekem olyan hülyeséget, hogy ha nem vagyok otthon, akkor anya kifesti a körmeit (meg egyéb dolgokat csinál), és mire hazaérek, lemossa. A saját és édesanyám nevében is kikérjük magunknak, elég szomorú, hogy embereknek ilyen véleményük tud lenni, ez nem rólunk szól, hanem róluk.
 Elgondolkodtató, nem igaz?! Ugye, hogy semmi értelme ezeknek a dolgoknak?!

Az indokolatlan női végzet egyébként azt jelenti, hogy természetesen szép kislány egyszer csak sminkelni kezdi magát.