Régi szép műsorok, Új sz*r műsorok

 Évek óta folyamatosan látom szomorúan, hogy egyre rosszabb műsorok vannak a TV-ben.

Pl. Nyerő páros, Exek csatája, Floor - Csak egy maradhat. Ott vannak még a horvát formátumból "lopott" (ezt csak VICCBŐL mondtam) Drága örökösök (és a vélhetőleg magyar adaptáció exkluzív Drága örökösök - A Visszatérés), Keresztanyu, Pokoli rokonok, amire azt a találó kifejezést mondta édesanyám, hogy "Limonádé az agynak", és igaza is van, mert tényleg ennyire gané mind. Egyetlen 21. századi sorozatot szeretem, az pedig A mi kis falunk, mert na, az tényleg jó vicces (talán viccesebb, mint annak szlovák eredetije).

Amiket nagyon szeretném, hogy visszajöjjenek, azok az olyan kabaréműsorok, mint pl. Pasik, Gálvölgyi Show, valamint családi rajzfilmek. Egyszer emlegettem anyának a Heti Hetest, és miről értesülök nem sokkal azután, arról, hogy visszatér kb. egy évtized után a Heti Hetes.

Attól tartok, a mai műsorok azért vannak, hogy a mai undorító igényeket kielégítsék. Mindez amiatt, mert annyira elbutult az emberi népség, hogy az igények is lecsökkentek az alacsony szintre. Nem kérem azt, hogy vallásos maszlagot adjanak le, mert az a másik oldala lenne a paripának. Kulturált műsorokra lenne szükség, mint régebben, amikor nem az okádék kellett az embereknek.

Nagyon elkeserít a mai TV műsor.

Hogyan, és miképp tovább...????

Előbb-utóbb be kell költöznöm valamilyen intézménybe, mert a végtelenségig nem lehet itthon maradnom több okból:
- anya idősödik, és fárad
- én egyedül nem tudom ellátni magam

Ezért jó lenne ha mi valakivel létre tudnánk hozni egy olyan lakóotthont, amelyben:

- egy személyes szobák vannak
- megbeszélik a lakókkal a problémáikat, észrevételeiket (bármilyen problémát, észrevételt, ami adódik)
- a segítők megértőek, empatikusak, és úgy alkalmazzák a szabályokat, határokat (csak úgy tudok bárkiben is megbízni)
- nem kell eltitkolni semmit senki elől, nem kell félnem
- hozzám hasonló autistáknak van kitalálva
- kiegyensúlyozóan mutatják be a feladatokat
- városias a környezet

Vajon mikor valósítható az meg, hogy mindkettőnknek megfelelő módon legyen megoldva a további életünk????

Elavuló számítógépem...

 Lassan elavult lesz teljesen a számítógépem.

Tavaly októberben véget ért a Windows 10 támogatása, és emiatt nem csinál a Microsoft újabb frissítéseket, így sérülékennyé válhat majd előbb-utóbb a gépem. Attól (is) tartok, hogy hamarosan lesz, hogy szoftverek sorra szüntetik meg a támogatást Windows 10-re, és onnantól megjelenő verziók már csak Windows 11-en lesznek telepíthetők.

Viszont ahhoz, hogy Windows 11-em legyen, ahhoz vagy fel kell fejleszteni a jelenlegi asztali számítógépemet, vagy venni egy teljesen újat. Viszont az előbbi sem sokkal olcsóbb, mint az utóbbi. Mindegyik megoldás túlhaladja az 1 millió forintot (kell új, és sokkal jobb processzor, videókártya, egyéb), viszont nincs annyi pénzünk, és nincs is honnan szerezni ennyi pénzt.

Mivel reménytelennek tűnik ennek a megoldása, ezért már csak a csodában bízhatunk.

 A Mátyással félbemaradt beszélgetés folytatása:

https://www.youtube.com/watch?v=fhRPcyvdMXw&t

ELÉG AZ ÉLET(EM)BŐL!!!!

 Elegem van az életemből:

- Már nem érdekel semmi az életben!!!!

- Csak anyában, és 1-2 emberben látok pozitívumot, senki és semmi másban!!!!

- Már nem is tudom minek születtem meg, szerintem fölöslegesen (jöttem a világra)!!!!

- Nekem csak az számít, hogy mikor lesz vége a világnak, ahogyan afelé halad!!!!

- Nekem kell előbb meghalnom, mint anya!!!!

- ÉS MINDEZEN GONDOLATOK ELLEN SENKI SEM FOG (TUDNI) ÁTTÉRÍTENI!!!!

Mi az életem értelmetlensége...??!!

 Nem tudom már azt sem, hogy minek jöttem erre a világra.

Nem tudom már azt sem, hogy mi a küldetésem azon kívül, hogy felkutassam az igazi valóságnak egy(ik) hírnökét.

Nem tudom már azt sem, hogy az autizmusom valaha is hagyni fogja-e, hogy igazából éljek, ne csak túléljek.

És még azt sem, hogy érdemes-e még a szükségesnél többet belefektetni az életembe ebben a kitalált világban, amiben most élünk.

És még azt sem, hogy 1-2 emberen (köztük anyámon) kívül valaha is találunk számomra megértő embert, aki az autista dolgomat halál komolyan veszi, és nem csak hisztiként tudja be.

És még azt sem, hogy hogyan szóljak a rólam szóló könyvsorozat írójának, aki az igazi valóságban létezik, hogy találjon ki egy ütős világvégés befejezést, és legyen vége a történetemnek, ne szője azt tovább.

SOKSZOR ÚGY ÉRZEM, HOGY EGY NAGY EMBERI HULLADÉK VAGYOK, AKI FELESLEGESEN SZÜLETETT MEG AHELYETT, HOGY ELVETÉLT VOLNA. ÉS HOGY AZ AUTIZMUSOM BÁRMILYEN KÜLDETÉSEMBEN AKADÁLYOZ, HA AZ MÉGIS VAN.

NEM TUDOM, HOGY MI HOZNA NEKEM MEGVÁLTÁST!!!!!

NEM TARTOZOM EBBE A VILÁGBA!!!! KI AKAROK JUTNI!!!! JÖJJÖN EL VÉGRE A VILÁGVÉGE!!!!

A gyermekeiket az (okos)eszközöktől féltő (sztár)szülők...:

 P!nk, Jennifer Lopez (?), Drew Barrymore, és Robbie Williams. Mindegyikükben az a közös, hogy elég sok szülővel egybevetve sajnos ők is azok táborát erősítik, akik minél inkább, minél tovább késleltetni tervezték az első okostelefon ajándékozását gyermekeik számára, mivel csak olyan kutatási eredményeket olvastak, hallottak szakemberféleségektől, hogy az okoseszközöktől (talán akár potenciális intelligencia szinttől függetlenül is, de) minden gyerek függő, hisztis, figyelmetlen, IQ csökkent (egyre csökkenő IQ-val) zombi, egyéb lesz, és minél korábban, minél fiatalabb korábban kap ilyet a gyermek, annál nagyobb ennek/ezeknek a veszélye. Viszont ha egyszercsak megkérdezik a gyerekek, hogy óvodában, iskolában miért lehet minden más gyereknek telefonja/tabletje, és nekik miért nem, az lesz az ilyen szüleinek a válasza, hogy a többi gyereket egyáltalán nem szeretik (talán szerintük utálják) a szülei?! Vagy milyen más kifogást fognak keresni, hogy meg próbálják győzni szegény gyerekeiket, hogy miért ártalmas az ő korukban a telefon, vagyis hogy miért "túl kicsik", netán "(túl) éretlenek" ezen eszközökhöz?!

El van tájolódva/tévelyedve a társadalom, az ilyen kutatókkal együtt, ugyanis saját tapasztalatom alapján elég intelligens vagyok ahhoz, hogy még sétálát/séta közben ne legyen ingerem arra, hogy állandóan a telefont nézzem, és pörgessem a közösségi felületeimet. Még a számítógépem nélkül is jól meg vagyok, amíg sétálok/sétafikálok. Amikor 1 évesen elkezdtem először TV-t (többnyire VHS kazettákon keresztül) nézni, akkor sem zombultam bele a TV képernyőbe, tudtam közben járkálni, futkározni. Sőt, a képzelőerőmet is sokat inspirálta (még ha nagy többségben képzelet is maradt). Sajnos viszont nem kutatták ki sehol, hogy mi az összefüggés abban, hogy valaki mennyire intelligens, és annak mértékében mennyire csökkenti annak az esélyét, hogy beszippantsa bármilyen képernyő, legyen az a valaki gyermek, kamasz/serdülő/tini, felnőtt. Meg azt sem, hogy az intelligens gyerekek képzelőerejét is képes inspirálni, felturbózni bármiféle képernyő, és csak a valamilyen okból arra hajlamos kis- és fiatalkorúak (nagykorúakét is) agyát "kapcsolja" ki. 

Úgy látszik, inkább a képernyők károsságát van haszna felnagyítani, mint a hasznos oldalába belekutatni.

 Hétköznapi beszélgetések címmel készült két beszélgetés velünk. 

https://www.youtube.com/watch?v=qhWgtWqlmNk

https://www.youtube.com/watch?v=Rcdf6RFSBS4&t

Vagy a videójátékok túl nehezek, vagy én vagyok ügyetlen bennük!!!

 Pár éve gondolkodtam el arról, hogy mi (lehet) a baj a videójátékokkal, főképp a régebbi klasszikusokkal.
Vagy direkt olyan nehézre csinálták őket, hogy leginkább csak a haladóbb, de főképp HARDCORE gémerek tudják végigvinni/végigcsinálni, vagy én nem vagyok elég ügyes hozzájuk (főképp amiatt, hogy a régebbieket többnyire nem, vagy csak ingyenes demó verzióban tudtam játszani, és elég silány emiatt bennük a jártasságom).

Nagyon szeretném tudni, hogy mi miatt kellene elengednem azt, hogy bármelyiket is végig tudjam játszani. Mert lehet, hogy el kell engednem ezt is, mert túlzottan szétszórt a fejem ahhoz, hogy tudjak velük foglalkozni, és ebben is kellene szakember segítsége, mint ahogy bármi másban is.

Nem tudni, hogy most mi igaz rám, és a videójátékokra is.

Lehet, hogy ha neurotipikus lennék, vagy max. asperger szindrómás az autizmus formájaként, sokkal jobban mennének akár a videójátékok. De mivel gyermekkori autizmus a diagnózisom, ezért lehet, hogy ilyen bizonytalan ez a dolog is, mint minden más is az életemben.