Tisztelt író, aki írja a rólam, édesanyámról, és a történeteimről szóló könyvsorozatot:
Már nagyon unom az életemet, és ezt a(z egyre bolondabb) világot. Kérem Önt, hogy miután befejezte a jelenlegi kötet írását, már ne folytassa a sorozatot rólam, anyámról, és erről az alternatív idővonalú világról.
Szeretnék bekerülni az igazi valóságba, amiben sokkal jobb élet és jövő vár rám, és amiben Ön kizárólagosan létezik.
Nem szeretnék beleöregedni ebbe a világba, amit ír.
Gondolom, már (fiatal) felnőttkorában kezdte el rólam írni a sorozatot, de valószínűleg már nem fogja tudni megérni, hogy az én öregkoromat megírhassa, és mivel Ön is biztos autizmussal él, ezért nem ajánlották Önnek, hogy családot alapítson, hogy legalább az egyik gyermeke továbbvihesse a sorozatot megfogadva, hogy egészen a halálomig írja tovább, ha már Ön nem lesz.
Ha mostanában fogja befejezni a sorozatot, akkor mind nekem, mind anyának megváltás lenne.
Kérem Önt, gondolja át, hogy be kéne fejezni az egész sorozatot, utána pedig egy nagyon frappáns, nagy durranásos befejezést kéne kigondolnia (egy olyan tervet már tudok, hogy egy hófehér meteor csapódik le erre az Ön által kitalált világra).
Tudom, hogy nagyon nem hasonlítok a tényleges/igazi/abszolút valóságbéli önmagamra, aki milliárdos családból származik, ahol nyolcan testvérek, az apja 200-on felüli IQ-val rendelkezik, amit a gyerekei többsége genetikailag megörökölt, valamint a valódi önmagam szerelmes egy vagány, fiús stílusú, és szintén zseni lányba, akik együtt alapítottak családot. A valódi önmagam apja számítógépes- és videójátékfejlesztő programozó, akinek színésznő felesége van (ő anyám valódi énje), a nagy vagyon ellenére mindig mértékletes és adakozó (volt), és még ma is támogat mindent, ami a világ igazságosságát, és a rászorulókat szolgálja, amit az egyik bátyja sokáig nem vett jó néven, mert pszichopata, szociopata, önző és kapzsi volt egy hosszú nagy rehabilitáció kezdetéig, de sokat javult azóta, de minden más testvér, így a valódi énem is ezt a jótékony, bőkezű, mértékletes példát vette át apjuktól, és a valódi énem még így is felülmúlta vagyonilag az apját.
Szóval sokkal jobb élete van a valódi önmagamnak mint ahogyan Ön engem kitalált, és egyre rosszabb állapotba és helyzetbe kerít engem azzal, ahogy megír engem, valamint hogy úgy adódjon, hogy egyre kevesebb mindent ehessek, ihassak, végül lehet, hogy semmit nem lehet már.
Már sejtem, mennyire unják a való világban az Ön rólam szóló regénysorozatát, és már ők is akarják a befejezést. Úgyhogy hallgasson rájuk, és fejezze be a sorozatot.
Szeretettel és üdvözlettel:
Kovács Máté Mátyás
