Miért nem hisznek az autistának?
Az autizmusról egyre többet lehet hallani, azonban az emberek
többsége még mindig azt gondolja, hogy az autizmus nevelési hiba
eredménye, vagy az érintett személy lustasága, nemtörődömsége
miatti magatartás. Ezért azokat a problémákat, amelyeket egy
autistával való találkozás okoz a nem autista személynek, még
mindig a magatartás kijavításával, lelki ráhatás, vagy érzelmi
zsarolás szintjén szeretnének megoldani.
Feltételezem, hogy mindezt a szeretet, az őszinte segítési
szándék irányítja náluk. Azonban, ha az általuk jónak vélt
javítási útvonal nem vezet eredményre, akkor sajnos nem azon
gondolkodnak el, hogy lehetséges talán, hogy az autistának ez a
megoldás egyáltalán nem járható út, hiszen teljesen másképpen
gondolkodik, más következtetéseket von le helyzetekből,
mondatokból. És esetleg egy másik útvonalon található az ő
megoldása, amit figyelembe kellene venni.
Így aztán jönnek azok az „okos” beszólások, amelyektől az
autista falra mászik, de még a vele együtt élő személy is, aki
mindenkitől jobban ismeri őt.
Nehezen érthető az, hogy miért úgy cselekszik az autista személy,
ahogy éppen cselekszik. Miért nem tud megcsinálni olyan
feladatokat, amelyek mások számára egyszerűnek tűnnek és
rutinfeladatok. Ilyenkor ezek a kérdések hangzanak el: - miért nem
tud főzni magának? - miért aggódik, ha melegíteni kell az ételt?
- miért nem tud 12-14 órát egyedül tartózkodni otthon, hiszen
már felnőtt, és közben mindent simán, lazán megoldani, ami
ennyi idő alatt előfordulhat? - és miért nem tud egyedül utazni
a fővárosba és ott egyedül 2-3 járműre átszállva bárhová
eljutni? hiszen már felnőtt, stb. stb. és egy csomó hasonló
miért.
Nehezen érthető annak, aki csak hírből ismeri az autizmust, vagy
elvégzett egy 2-3 napos képzést, vagy csak az Esőember filmet
látta és aki nem olyan, mint a film főszereplője az mindent meg
tud oldani, hiszen jobb állapotú. Van olyan is, aki egyetlen
autizmusról szóló könyvet, cikket nem olvasott el, neki minek,
hiszen ő mindent tud erről a területről.
Amikor pedig maga az autista elmondja, hogy az éppen ajánlott
„fantasztikus megoldás” miért nem jó neki, akkor pedig a
következőket szórják rá: - ha akarná, tudná; - nem akarásnak
nyögés a vége; - bezzeg a kéz- és lábnélküli emberek mennyi
mindent elértek, pedig azok … és ehhez képest ő pedig …; csak
a sült galambot várja; ha nem működik együtt, akkor nem tud vele
mit kezdeni, pedig ha akarná tudná, de nem is akarja;
A feladatok megértése, a megoldások megtalálása és elsajátítása
időt kérnek maguknak az autista rendszerében, érlelődniük kell.
Azonnali reakciók nem indig várhatóak, vagy nem megfelelő
reakciók érkeznek. Ezt tudni kellene.
Ezek a segítő emberek nem is gondolnak abba bele, hogy mekkora kárt
okoznak. Persze, hogy nem gondolnak bele, hiszen nem is tudják, hogy
milyen érzékeny területet kuszálnak össze. Mint a Lego várost
apró kockákból, az önbizalom várát is kicsi lépésekkel
építgetjük minden nap egy-egy kis mozzanattal jutva előre. Majd
jön egy-egy ilyen beszólás és romba dől a vár.
Nagyon nehéz olyan körülmények között fejlődni, ahol a nehezen
összerakott önbizalmat lerombolják kétségeket ébresztve, hogy
azon gondolkozzon, most igaza lehet-e ennek az éppen megszólalónak,
vagy nem, amikor tudja, érzi, hogy nincs igaza. Sőt azt is érzi,
hogy lelki terror, manipulálás áll mindezek mögött. Ilyenkor az
autista megkérdőjelezi, hogy egyáltalán mi értelme van az
életének. A feszültségtől rosszul érzi magát a bőrében. És
felesleges energiákat pazarol hosszú napokon, heteken keresztül
arra, hogy próbálja megfejteni a mögöttes szándékot.
Az autista egy érző, gondolkodó ember, nem pedig gép, amit a
megkérdezése nélkül lehet javítgatni. Neki igenis van és kell
is, hogy legyen beleszólása a saját életét érintő kérdésekbe.
Miért nem hisznek az autistának? Miért akarják kihagyni a saját
életéből?
„Az embernek szüksége van arra, hogy fontos legyen. Ez az egyik
legalapvetőbb emberi igény. Ha valakivel nem törődnek, annak az
élete hanyatlásnak indul. Ha nem érzi, hogy fontos valakinek –
legalább egyvlakinek – akkor az egész élete jelentéktelenné
válik. Ezért a szeretet a lehető legjobb terápia.” (Osho)
„Segítsünk másokon! Mert a mások is mi vagyunk.” (Luther)
