Ott voltunk a főtéri autizmus napi kiállításon

 Voltunk mi is az autizmus napi kiállításon a tatabányai Fő téren!!!:

 

31. évfordulómra

Itt a 31. születésnapom. Nem tudom, mennyire lesz boldog, de reméljük a legjobbakat!!!! Torta helyett csokis puffasztott rizs tallérok/érmék, amit ma vett/szerzett nekem anya, mert tortából nincs minden mentes, és anya sem tud olyat sütni, ami biztos jó, tuti nem lesz elrontva, és finom is!!!

ÉLJEN A "DIÉTA"!!!

Olyan rozoga gépezet vagyok, mint anyám laptopja

Többször említettem már, hogy milyen rozoga gépezetként működök. Hát most találtam egy „testvérkét”, ami még nálam is rozogább. Ez pedig az anyám laptopja. Kb. 13 éves, ami laptopéletben mérve matuzsálemi kor. És mint ilyen vénséges vén szerkezet, sajnos nem is működik jól. Produkál minden olyan problémát, amelyet el lehet képzelni egy laptop hibás működésében. Már mindenféle javítgatási ötletet kipróbáltunk, de sajnos semmi sem tett benne csodát.

Anyám nagyon el van emiatt keseredve, mert egyetlen kapcsolata a külvilággal ez a laptop. Jó megoldás lehetne venni egy másikat, de ez nálunk kizárólag vicc lehet, mert reményünk sincs rá, hogy egyszer sikerülne lecserélni egy fiatalabb verzióra. Pedig a mai világban az, hogy az embernek legyen egy laptopja, nem olyan luxus, mint mondjuk a 90-es években, hiszen mindent online kell intézni, mindenhonnan azt halljuk, hogy „nézz utána a neten”, „foglalj időpontot a neten” stb. stb. Igen ám, de mind ehhez kell egy gép. Meg egyébként is rengeteg informálódási lehetőség csak a neten van, anyám is nagy magányában, főleg most a vírus időszakban, a laptopjával tudna „beszélgetni”. De ha nem működik, ha csak idegesíti a rossz működés, akkor csak a kárára van.

Mint már említettem párszor, szerintem egy nagyon fura fantáziájú író írja rólam a történetet és velem együtt anyámét is, jó lenne, ha már befejezné ezt a sok hülyeséget, amiket összeirkál rólunk (és bekerülünk az igazi, abszolút, tényleges valóságba), vagy pedig jobb irányba kanyarítaná a történetünket. Mert ez az irány nagyon gáz és egyre reménytelenebb.

Helló író! Térjél már magadhoz !!!!!!

A könyvsorozat sajnos folytatódik erről a világról

Nem tudom, mi kellene ahhoz, hogy az életünk jobbra forduljon, hogy tudjunk érvényesülni a mostani történelmi világban. Mindketten, én és anya, mostanra már szinte teljesen elveszítettük a reményünket arra, hogy az életünk kicsit jobbá váljon. Annyi mindent megtettünk már és továbbra is szeretnénk mindent megtenni magunkért, de egyre nehezebben szánjuk rá magunkat. Azt is megmondom, hogy miért van ez így. Hát kérem azért, mert hiába teszünk bármit, semminek nincs eredménye az életünkben. Olyan marad minden, mint amilyen volt, nem mozdul sehová, ami minket meg nagyon frusztrál és elveszi minden kezdeményező kedvünket.

Mindketten az autizmusomat nem tragédiaként éljük meg, hanem elfogadjuk, hogy ez van és ezzel együtt szeretnénk jutni valahová. Ennek érdekében minden megmozduláshoz adjuk magunkat, részt veszünk mindenben, amely az autizmus szélesebb körben való elfogadásához kell. Anyám még egy könyvet is írt: A mi autizmusunk címmel. A címében is benne van, hogy a mi saját autizmusunkról írta, viszonyunkat az autizmushoz. Ez a könyv többeknek segítségként szolgált az autizmus megértésében, vagy feldolgozásában, sajnos azonban nem hozta meg azt a várt eredményt, amelyet kellett volna neki. Nem tudjuk, hogy miért. Bár egy nagy könyvkiadó szakembere azt mondta, hogy túlságosan személyes, már-már intim és hogy ezt nem keresik az olvasók, ezért nem jelentetné meg. Ezen a véleményen is elgondolkodtunk, hiszen a saját életünkről szóló történet hogyan lehetne nem személyes? Szerintünk könyvet írni az életünkről csak úgy érdemes, ha az igazat írjuk le. Nem vagyunk mi Andersen, vagy a Grimm testvérek, netán J.K. Rowling, hogy meséljünk, vagy hogy fikciókat írjunk.

Anyám még nemrég úgy gondolta, hogy megírja a folytatását a könyvnek úgy, hogy a mostanit is átdolgozza. Azonban ezek miatt a sikertelenségek miatt anyám most már úgy gondolja, hogy a folytatáshoz összegyűjtött jegyzeteket kidobja a francba, aztán élünk, mint egy szobanövény, hiszen tök felesleges bármit is tenni, úgysem történik semmi változás az életünkben.

Én azt gondolom, hogy nem kellene kidobni a jegyzeteket, lehetne még ezeket használni, meg kellene írni a folytatást, de ehhez anyámnak kellene egy segítség. Egyedül sajna nem tudja megcsinálni.

Őt is és engem is valami akadályoz a kreativitásunkban (lehet, hogy a teljes magányunk/elszigeteltségünk?). Szóval, kellene neki egy szerkesztő, aki segít összerakni azt a rengeteg anyagot, leírni azt a sok-sok tapasztalatot és érzést, amelyet anyám nagyon boldogan megosztana az emberekkel.

Már többször említettem azt a bizonyos írót, aki vélhetőleg írja a könyvsorozatot az életünkről, de egyre inkább haragszom rá, mert úgy tűnik nagyon ráér, hogy ennyi hülyeséget írjon rólunk és ennyire félre vigye életünk cselekményét.

Helló te író, ébredj fel már és normális életet írj rólunk, vagy jelentsd be a végét a sorozatnak az abszolút, igazi, tényleges való világban, mert ezt már nagyon unjuk!!!!

Kívánságom 31. születésnapomra: Végre legyen vége a világnak!!!

 A világ egyre életképtelenebb lesz az idő múlásával, és ezt a mostani válsághelyzet is ráerősít. Van egy olyan elképzelés, hogy el kéne költözni egy kertes házba, s mi magunknak termelni mindent ennivalót állattenyésztéssel, és növénytermesztéssel, mert lassan összeomlik a gazdaság, és nem lesz mit az embereknek enniük, ha pedig igen, akkor is HORRIBILIS ÖSSZEGEKÉRT VEHETÜNK MAJD MINDENT!!!

Egyre inkább megtébolyul az egész mostani történelmi világunk. Egyre több, és egyre nagyobb krízist fog okozni a társadalom, és ez ellen az olyanok, mint pl. anya és én nem tudunk tenni semmit.

Olyannyira, hogy az állatvédők minél szigorúbb büntetésért tüntetnek az állatkínzók ellen (pl. ne felfüggesztett, hanem inkább letöltendő börtönt kapjanak). Amerikában még azt is feljegyzik egy kegyetlen gyilkos adataiban, hogy mennyi idősen kínzott állatot (mert elvileg alapvető, hogy mindegyiknek van állatkínzó múltja). Viszont nem börtön kéne az efféle aberrált elméknek, hanem gyógykezelés, és kivizsgálás, hogy mi ve(he)tte rá azt a valakit az ilyen tettekre. Ha az okokat kezelik/gyógyítják, nem pedig a végeredményt büntetik, meg van az esélye annak, hogy később nem lesz belőle gyilkos. Az is jó lenne, ha lenne lehetőség, amivel akár hasznos dolgokra is alkalmazhatnák a pszichopata, szociopata, egyéb mentális problémákat az illetőn. Úgy látszik sokkal fontosabb lett egy állat élete, lelki és mentális világa, mint az embereké. Azért is, mert A Tanár c. sorozat legutóbbi epizódjában Vasvári Szilárd tanár úr egy kiskutyával akart kábítószert etetni a diákok előtt órán, de a diákok szólongatták a tanár urat, hogy hagyja abba, de a tanár úr megkérdezte, hogy csak a kutya élete fontos-e, de a diákok viszont nem, vagyis hogy a diákok maguk szerint nem olyan cukik-e, mint az a kutya, amelyiken bemutatót csinált. Ez is az a sötét jövőt jelzi, hogy majd a jövőben a húsevés/húsfeldolgozás is majd állatkínzásnak fog minősülni a tejivással és tojásevéssel és az ételek azokból való készítésével együtt, így kötelező lesz vegánnak lenni, és aki meg megkíván pl. egy rántott csirkemellet (ami az egyik olyan étel volt, amit én is szerettem, amíg ehettem), azt pedig gonosz embernek titulálják majd, aki a köznép szerint "annyira szívtelen, hogy egy szegény kis jószágot képes lenne megölni, hogy megegye". Azért is, mert az állatvédő vallás és a krisnás felekezet mindig a kegyetlenséget hangsúlyozza, amikor a húsiparról van szó videóikban. Mindezt ahelyett, hogy meghallgatnák Temple Grandint, hogy hogyan lehetne állatokat feldolgozni minél minőségibb módon, és minél kisebb fájdalom okozásával.

Amit százszor mondtam, hogy senki sem talál kivetnivalót az online jövőben, de még annyira sem, hogy már gyerekműsorok, szoftverek is lehetnek digitálisan, online stream-elve, ÉS NEM CSAK 12 (Amerikában 13), VAGY ANNÁL TÖBB ÉVEN FELÜLIEKNEK SZÓLÓAK. KÉREM, HOVÁ ROMLUNK MÉG!!!!!

Én már nem is reménykedek a jobb világban a mostani történelmi jövőre nézve.

Épp ezért azt kívánom a 31. születésnapomra, hogy legyen vége ennek a hülye, változni semmire sem képes, konfliktuskerülő, egyre inkább lezüllő világnak, és az Új Történelmi világ lépjen a helyére, ami sokkal jobb.

Mert nem szeretnék ebbe a világba beleöregedni, és idősen meghalni, miután édesanyámat túléltem, mert őnélküle nem lesz jó életem SOHA TÖBBÉ, ha már nem lesz nekem. Ezért igyekszek minél több mindent megköszönni neki, amit énértem tesz.

Lassan a gépezet elkezd szikrázni, mert a világ nem tartja karban, és még sok más hülyeség is van, amit nem észlelünk

 Már a sokadik mese szól a régi rozoga gépezetről, ami folyamatosan romlik, ami pedig én vagyok. Ha ez folytatódik, (akkor) ez a gépezet majd egyszer elkezd szikrázni, és zárlatos lesz, talán pukkogat is, majd fel- és szétrobban, ami után csak füstölés és széttört alkatrészek maradnak hátra. Persze azt, hogy ez a történés megváltás lenne ennek a rozoga gépezetnek, sajnos nagyon kevesen értik meg. Többen vannak azok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen ilyen rozoga gépezetként létezni. Nem tudom, mitől van az, hogy addig, míg valaki/valami létezik, addig észre sem veszik, de ha már nincs többé, akkor meg csak siránkoznak, meg sajnálkoznak. Az a helyzet, hogy már nem is lenne kár értem, mert nem érdemes egy olyan világban punnyadni, amiben senki sem talál semmilyen kivetnivalót abban, hogy online műsorstreamelő oldalakon (pl. Netflix-en) szerepelhessenek gyermekműsorok, akár saját gyártásúakként is, amivel sajnos azt propagálják, hogy "csak egy kattintás, és mindent elérhetnek", valamint megtanítják a gyerekeket a binge watching-ra, avagy sorozatdarálásra mondván, hogy az milyen jó, és milyen modern, meg hogy "minek kint rohadni a friss levegőn, miközben nézhetnének és csinálhatnának valami értelmeset otthon a számítógép, tablet, telefon, és/vagy tévé előtt". Az sem éltet igazán, hogy olyannyira elkorcsosult a világ, hogy ha egy ország kormányában felmerülne a szigorellenes törvények bevezetése (iskolában/munkahelyen/katonaságokban/büntetésvégrehajtásban), amit egy régebbi blogbejegyzésemben említettem, és meg is történik a törvény, óriási visszaélésekre adna lehetőségeket. Azért is meggondolandó, hogy "élvezzük-e az életet" ebben a meghülyült, elmeháborodott világban, mert több olyan videót láttam a közösségi felületeken kb. egy éve, amiben gyerekek döntöttek arról, hogy megtagadják az emberi fajuk mindenevő beállítottságát, és a táplálkozás kiegyensúlyozottságát csak azért, mert szerintük "túl cukik az ehető állatok ahhoz, hogy feldolgozza őket az ember". Csak azért, mert nem megfelelő módon működik a húsipar, és egyre inkább nem akarnak hallani Temple Grandin módszeréről, ami az állatok feldolgozását minél könyörületesebb módon végezné, ahogyan csak lehet. De mivel ezt a "kegyetlenséget" mutogatják vegán Facebook (pl. Csir Kevin) csoportok és Youtube csatornák, nemigen várhatunk a népektől más reakciót, minthogy félelmet, netán undort a látottak alapján, valamint sajnálkozást az (ott "szenvedő") állatok iránt, és döntenek úgy, hogy ezentúl megtagadják az ember mindenevő tulajdonságát, és vegánként élik le életük hátralévő részét ahelyett, hogy a húsipar minél nagyobb humánosításáért, minél minőségibb eljárásáért, és minél kegyesebb módjáért kampányolnának. Egyre több videó kering a neten, amiben emberek eredetileg haszonállatokként rendeltetett lényeket kezelnek háziállatokként, meg, hogy gyerekek ölelgetnek ilyen állatokat. Az emberek egyre őrültebbek, és nem tudni, hogy mi lesz még, de jobb lenne, ha nem tudnám, mert addigra már megszűnik ez a rémálomvilág. Már nem érdekel semmi. Nem szeretnék megöregedni ebbe a valótlan világba. Miért?! Hiszen ez a világ 2019-től bekapott egy Covid-19 nevű vírust, ami lehet, hogy már a Föld nevű bolygó operációs rendszerét megfertőzte, és már csak arra vár, hogy beüssön a kékhalál. A nagyhatalmak egyre inkább ellehetetlenítik az egyszerű emberek életét, netán még el is tapossák őket, mint a bogarakat. Hát mert csak a pénz érdekli őket. TALÁN EZÉRT NEM MOTIVÁL SEMMI ÉS SENKI, MERT NEM KÉPES RÁ, MERT BIZTOS TUDOM, HOGY NEM ÉRDEMES SEMMIT LETENNI AZ ASZTALRA EBBEN A HÜLYE VILÁGBAN(!!!!).