„Mivel különbözöl minden, az idők kezdete óta teremtett lénytől, senkihez sem vagy fogható!”
(Brenda Ueland)
Egyszer volt hol nem volt, van egy sok-sok testvérből álló család. Tagjai járják a világot, találomra kiválasztanak egy-egy családot, a gyermek születésével egyidőben beköltöznek oda. Próbálnak megbújni, de kire előbb, kire utóbb, rátalálnak mindegyikre. Attól, hogy hogyan fogadják ezt a hívatlan lakót, lesz kibírhatatlan, nehezen elviselhető vagy éppen jóindulatú segítője a családnak.
Mi is meglepődtünk, de szeretettel, nyitott szívvel fogadtuk. Ő pedig lépésről lépésre tanított minket és tanít még ma is. Vezetett és vezet egy olyan ösvényen, amiről fogalmunk sem volt, hogy létezik, és hogy hová vezet. Újabb és újabb információkkal látott és lát el. Őszinteségével segített és segít abban is, hogy az utunkon szembejövők közül ki tudjuk választani, ki az igaz barát és ki, aki csak képmutatásból van velünk. Megtanította nekünk, hogy mik a fontos dolgok az életben és melyek azok a történések, amelyek miatt nem érdemes aggódnunk. Szemünket kinyitotta a látásra, most már nem csak néztünk, láttuk is az életnek azt az oldalát, amelyet nála nélkül soha nem láthattunk volna. Életünk minősége megváltozott. Lefoglalta minden pillanatunkat gondoskodva különféle, változatos feladatokról. Így problémamegoldó képességünk, leleményességünk mesterfokra fejlődött. Teherbírásunk és lelkierőnk sok-sok könny árán erősödött.
21 éve él velünk. Ma már az szószólójaként népszerűsítjük őt. Ő az Autizmus. Nevezik betegségnek, azonban nem az, mert nem gyógyítható. Fogyatékosságként is csúfolják, de az sem, hiszen olyan intellektusa van, amely nem fogyaték. Becézik állapotnak is, de ez sem találó, mert nem lehet megváltoztatni. Ő egy jelenség, Ő a személyiség szerves része. Ő olyan emberi jellemző, minthogy valakinek kék a szeme, vagy barna. Jobb kezes, vagy balkezes. Annyi a különbség, hogy ezek a tulajdonságok bárkinek lehetnek, Autizmusa pedig csak a kiválasztottaknak.
Az Autizmussal élt élet nem szokványos, néha kicsit nehéz, főleg azért, mert kevesen ismerik, vagy olyat gondolnak róla, ami nem ő. Az Autizmusnak sok-sok szépsége van. Olyan, mint a szivárvány, csak eső után látható, amikor süt a nap. Vele is néha esik, de utána kisüt a nap és ragyog.
Az Autizmus a mi tanárunk. Arra tanít, hogy vele nem a világvége jön el, hanem egy új világ kezdete. Arra tanít, hogy soha ne adjuk fel. Szeretünk Autizmus. Hozzánk jó helyre jöttél.
