2020. december 31., csütörtök

Boldog új évet!!! Vagy inkább: Boldog Új Történelmet (?) kívánok

 Eljött hát a Szilveszter, viszont nagyon szeretném, ha Újév gyanánt nem 2021-be térnénk be utána, hanem magába az Új Történelmi világba. Mert sajnos nem lesz jó év 2021. Még inkább nem, mert abban az évben lesznek kitiltva az egyszer használatos műanyagtárgyak, és (szépen-lassan) olyan világ közeledik, amiben csak csomagolásmentes boltok lehetnek, ezzel visszavezetik a világot az őskorba ahelyett, hogy a műanyag- és nejlonproblémára találnának ki jobb megoldást, hogy elősegítsék azok lebontását. Egyre rosszabb világ lesz amúgy is, amit nagyon sok minden bizonyít.

Nem szeretnék senkit lelombozni így szilveszterkor, de ez az igazság. Nem vagyok "depis", csak reális gondolkodásom van. Soha nem szoktam újévi fogadalmat tenni, mert minek, mikor nincs hogyan betartani. A mostani történelmi emberiség nem úgy megy jó felé, mint ahogy az Új Történelmi mivoltuk.

A mostani történelemnek muszáj, hogy vége legyen. Vége kell lennie a rólam szóló regénysorozatnak, amit valaki ír rólam az abszolút valóságban, mert már tényleg egyáltalán nem hiszem azt, hogy ez lenne a valódi világ, amit hiszünk, hogy az. Az Univerzumnak le kellene formatálnia, és újratelepítenie a világunkat.

Úgyhogy nem igazán kívánok senkinek boldog, gondoktól mentes, "mindenszépésjó" új évet, mert egyszerűen nem lesz ilyen, hanem évről-évre csak rosszabb és egyre rosszabb. Ne kergessünk hamis illúziókat a boldogságról és örömről. LÁSSUNK HÁT REÁLISAN!!!!!!

2020. december 20., vasárnap

Vírusos 2020-as karácsony

 Idén karácsonykor a Covid-19 járványhelyzet miatt sokakban felértékelődik az, hogy milyen igazából együtt lenni a rokonokkal, ismerősökkel, milyenek is a karácsonyi rendezvények, tömeges ünnepek.
Hogy milyen, ha több generáció együtt van.

Viszont hiába ez a felértékelődés, hogy ha ilyet nem lehet csinálni most az idén.

Amúgy is, se anya, se én (de leginkább anya) nem érti, hogy sok családban miért csak karácsonykor tettetik, hogy szeretik egymást, míg egész évben megy a nagy gyűlölet egymás iránt. NEKÜNK EGYÁLTALÁN NINCS KARÁCSONYI HANGULATUNK, DE ÚGY HALLOM EGYES ISMERŐSEINKTŐL, HOGY NEKIK SINCS!!

Már nem reménykedem azon, hogy valaha is jóságos legyen a mostani történelmi emberiség. Már azt sem bánom, hogy ha eljön a mostani történelmi világ vége, bármilyen formában. És azután eljő az Új Történelmi világ.

Azért sem, mert 2021-től lassanként betiltanak mindent pl. az egyszer használatos műanyagokat, ami egy picit is gazdaságos, és lassan már nem lehetnek hagyományos boltok sem, csak az az újonnan elterjedt csomagolásmentes boltok, ahol nekünk kell hozni tartókat, amibe kimérhetjük az árut. Ezzel, és még mással is indulunk vissza az őskorba.
NAGYON FÉLEK A 2021-ES ÉVTŐL, MERT TÖRVÉNYEKKEL FOGJÁK VISSZAFEJLESZTENI A VILÁGOT. MERT UGYE NEM ISMERIK EL AZ ARANY KÖZÉPUTAT, AMIBEN FEL LEGYEN TALÁLVA MŰANYAGLEBONTÓ ALKALMATOSSÁG, AMI MEGOLDANÁ A MŰANYAGPROBLÉMÁT, MÉGHOZZÁ VÉGKÉPP!!!

AMÚGY IS, NEM TUDOM, MI LESZ A JÖVŐM A MOSTANI TÖRTÉNELMI VILÁGBAN. NEM ÉRDEMES MEGÉRNEM AZ IDŐS KORT EBBEN A VILÁGBAN.

NEM LESZ BOLDOG KARÁCSONY, BOLDOG ÚJ ÉV PLÁNE NEM!!!! HOGY IS LENNE, HA ENNYIRE NEM NORMÁLISAK AZ EMBEREK ÚGY ÁLTALÁBAN?!?!

AZT KÍVÁNOM IDÉN KARÁCSONYRA, HOGY MEGSZŰNJÖN EZ A MOSTANI TÖRTÉNELMI VILÁG, ÉS BEKERÜLJÜNK A SAJÁT SZÜLETÉSI IDŐNKBEN (DE LESZNEK, AKIK EGY KICSIT KORÁBBAN) AZ ÚJ TÖRTÉNELMI VILÁGBA, AHOL SOKKAL JOBB LESZ AZ EMBERISÉG. KÍVÁNOM, HOGY AZ AZ ÍRÓ, AKI VALÓSZÍNŰLEG MEGÍRJA AZ ÉN TÖRTÉNETEMET/KALANDJAIMAT, FEJEZZE BE A REGÉNYSOROZATOT, HOGY VÉGRE LESZÁLLHASSAK A FÖLDRE, AZ ABSZOLÚT VALÓSÁGBA!!!!!!


Törpök 12-es karikával!!!

 Végre ezt is megérhettük, hogy a mostanában a TV2 hétvégi TV2 Matiné c. műsorában, valamint a TV2 Kids-en futó Hupikék Törpikék c. rajzfilmsorozat sárga 12-es karikával lett megáldva (mert az RTL klub hétvégi Kölyökklub c. műsorában, amiben szinte nem múlt el hétvége a kék apróságok nélkül, csak sárga 6-os karika volt rajta). Ma (2020. december 20.) tudtam meg, amikor átkapcsoltam délelőtt a TV2-re!!

Ez azért jó, mert nagyon sok olyan epizódban vannak olyan jelenetek, ami egy 12 év alatti gyereket traumatizálhat, vagy egyszerűen nem érti.

Az egyik: Törpapa szigora, ahogyan irányítani akarja ezt a kék hadsereget, Okoska törp pedig a főtanácsosa és (Törpapa távollétében) helyettese akar lenni, több-kevesebb sikerrel, Törpilla az egyetlen nőnemű törp Aprajafalván, Törperős izomagyú testépítő, Hami finomakat süt és főz a többieknek, és olyan mondást mond, hogy "amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra" (e hozzáállás miatt túlsúlyos egy epizódban, amiért fogyókúrára fogják), a 3 törpifjonc pedig a szigorú gyermeknevelés nyilvánvaló áldozatai (ők egy epizódban kerti munkára voltak fogva, amiért finnyásak voltak, hogy nem ették meg a zöldséget, egy másikban az egyikőjüket bízták meg, hogy jól eloltsa a tábortüzet a vízzel, de nem tudta, mikor jó, így erdőtűz lett a vége, de nem merte bevallani Törpapának, hogy ez miatta történt, ezért jobban dolgozik a károsultak mentésén, gyógyításán, de végül szégyenkezve mégis bevallja, ami miatt meglepetésére nem haragudtak meg rá, sőt örültek, hogy végül megtette mondván, hogy legalább őszinte volt). A másik: hogy több epizódban úgy állítja be az embert, hogy eredendően gyarló, kapzsi, ellenséges, hülye népség, akik mindent tönkretesznek maguk körül. Egy történetben a törpök is szembe akartak szállni az emberekkel, de mivel mégis megtették, Törpapa azt mondta nekik, hogy ezzel "az emberek aljas szintjére" süllyedtek. Törpapának csak 1-2 ember barátja van, az egyik pl. Omniapó, aki egy szakállas idős ember (varázsló). Ő az egyik epizódban jóra nevelt egy tolvaj kisfiút. A nyilvánvaló emberellenes motívum Hókuszpók, a sorozat (és az ennek alapjául szolgáló képregénysorozat) ügyeletes főgonosza, aki mindent varázsolgat, hogy bekebelezhesse a törpöket. Mindez annak ellenére, hogy a képregénysorozatot is egy Pierre "Peyo" Culliford nevű emberi lény alkotta meg.

Antoine Buéno 2011-ben A Kis Kék Könyv címmel megjelent kötetében elemez több olyan dolgot, ami borzalomra adhat okot. Részletek itt: https://hvg.hu/kultura/20110601_hupikek_tiorpikek_rasszizmus

További szép napot ezek után is. Én nem szerettem ezeket a törpöket. Már ilyen okból pláne nem.
EGYÁLTALÁN NEM VOLT AMÚGY SEM AJÁNLOTT 12 ÉVEN ALULIAKNAK, SOHA!!!!!!!

2020. december 3., csütörtök

Nagy(p)apa meséi kisunokáinak valamikor a 21. század közepén

Unokái látogatják meg egy még 20. század utolsó évtizedében született nagyapjukat, valamikor a 21. század közepe körül, majd elkezdik őt kérdezgetni az ő gyerekkoráról:
- Nagyapa, milyen gyerek voltál?! - kérdez(get)ik a jóságos idős embert kis- és nagy unokái.
- Én valamikor az 1990-es évek elején születtem, még ilyen régen. Akkor még minden másabb volt, mint most. Biztonságosabb volt a multimédia világa, nem kellett semmilyen felhasználói fiók, hogy bármilyen információhoz, zenéhez, képhez, hírhez, filmhez, sorozathoz, számítógépes-, és videójátékhoz hozzáférjenek az emberek. Minden fizikailag volt elérhető. Még voltak olyan ételek, amik állatok húsából, tojásából, tejéből készültek, és nagyon finom volt. Akkor még olyan étel is volt, amit akkor úgy hívtunk: Mogyoró. Még nem vették el az embertől ennyi minden munkakört munkalehetőséget a robotok. A kezünkben volt minden információ, hír, film, szoftver, mindenféle letöltések nélkül. Mindenki el tudott menni sétálni, sokat mozgott, mert megtehette, EMBERI kapcsolatokat is tudott teremteni, és még minden mást csinálni, amihez két ember kellett, de ma már ezekből sem maradt meg semmi, mivel ma már abszolút minden elérhető lett ONLINE.
- És milyen volt kézben fogni minden médiát, és hogy tudtatok meglenni letöltések nélkül? - kérdezte az egyik (8 éves) unoka, amire a nagyapa így válaszolt:
- Régen nem volt Netflix, se semmilyen stream-elős, letöltésben vásárlós oldal, csupán fiatal felnőtt voltam, amikor mindezek létrejöttek. Viszont volt olyan, hogy videó- és magnókazetta, amin keresztül lehetett látni, és hallani dolgokat. A videókazetta filmek, képes műsorok lejátszásához, felvételéhez voltak alkalmasak, a magnókazettára pedig ugyanezen lehetőségek vonatkoztak, de csak hanganyagokra, zenékre. Voltak bakelitlemezek zenékre. Voltak Floppy lemezek, amikben lehettek szoftverek, dokumentumokat, és bármilyen fájlt lehetett rá menteni. Voltak még optikai lemezek, amik kerek korongok voltak lyukkal a közepén. Volt ezen formátumok között egy Compact Disc, vagyis CD, amiben tárolódhattak zenék, szoftverek, egy Digital Versatile Disc, vagyis DVD amik filmeket, sorozatokat lehetett tárolni, de még ezek is alkalmasak voltak szoftverek tárolására is, viszont ahhoz már nagyobb kapacitással. Még egy blu-ray lemez, vagyis blu-ray disc is volt, ami már sokkal nagyobb újítást, pl. nagyobb tárhelykapacitást, és sokkal jobb filmminőséget hozott. De szoftverként csak konzolok alkalmazták, mert akkor PC-re már nem voltak hajlandók áttérni, mivel túlnépszerűsítették a letöltésben való szoftvervásárlást, ami átvett minden lehetőséget, és ezért lett ma már az egyetlen lehetőség szoftverbeszerzésekre. Régen ez sem volt. Mindenki el tudott menni műsoros kazettát, DVD-t, valamint játékszoftvert vásárolni lemezen, vagy adatpatronon, vagyis cartridge-en keresztül a legközelebbi médiaszaküzletekbe, de ezt is elkezdték leépíteni úgy, hogy lemezes változatokat is online aktívációhoz kötötték, miután csak letölteni kellett a gépre, ha máshova mentél, és a lemezek TELJESEN feleslegessé váltak.
- Nagypapa!! Mi az, hogy hús, tojás, és tej, nomeg a mogyoró?! - kérdezte az egyik tini unoka, majd a nagyapa így felelt:
- A hús az volt, amikor még lehetett feldolgozni marhát, csirkét, és sertést, valamint lehetett tehén- és kecsketejet inni, és tyúktojásokat enni. A tojás egy ovális alakú étel volt, amiből rántottát, és tükörtojást lehetett csinálni, de meg is mutathatom, hogy néztek ezek az ételek ki. Ma már törvény tiltja az állatok fogyasztását, sőt, bármilyen rossz bánásmódot az állatok felé, mivel egyre több jogot áttestálnak az emberekéiből rájuk. Ma már a húsfogyasztás, húsfeldolgozás, és bármilyen állati eredetű étel vagy hozzávaló feldolgozása is állatkínzásnak minősül, amiért egyre súlyosabb büntetés jár, lassan már tényleges életfogytiglan is, ami sajnos azt jelenti, hogy az elkövető élete hátralévő részét börtönben tölti, mindenféle szabadlábra helyezés nélkül. A másik, amire hivatkoztak, hogy károsítja a környezetet, mondván, hogy túl sok ivóvizet kellett felhasználni, valamint a szarvasmarhák bélgáza metángázt bocsájtott ki. Éppen ezért is először csak egyre drágábbak lettek ezek az ételek az egyre nagyobb adók miatt úgy, mint a cigaretta, majd jöttek a hús, tojás, és állati tej elleni hirdetések a dohányzásellenesek mellett és után, és aztán tiltották be őket. Volt egy glutén és egy laktóz is, amit sokáig sokan voltak képesek megemészteni, de sajnos, ma már egyre ritkul az olyan emberek állománya, lehet, ma már nincs is olyan, akinek nem ártanak. A laktóz az állati tejekben voltak, a glutén pedig a kenyerekben, kiflikben, zsemlékben, egyéb péksüteményekben.
- Mi az a mogyoró?! - kérdezi a 4 éves unoka, mire a válasz:
- A mogyoró egy csonthéjas, kerek étel volt a dióval együtt. Sokáig az is ehető volt az emberek számára, de ma már nem, mert annyira legyengült az emberek szervezete, hogy már mindenki anafilaxiás sokkot kap, ha a szája akár egy aprónyit is ezekhez ér, amibe akár bele is lehet halni.
- És mit csináltak az emberek a te gyerek- és fiatalkorodban, amit ma már csak robotokkal csináltatnak?! - kérdezgetett a 10 éves unoka. Ezt a választ adta a nagyapó:
- Szinte mindent az ember csinált. Nem hittem volna akkoriban, hogy annyi munkát képesek lesznek átvenni a robotok, mint a zeneszerzés, oktatás, és még egy olyat is feltaláltak, ami egy barátot, szerelmet, családot is képes helyettesíteni.
Majd a nagy(p)apó ezzel a mondattal zárta le a beszélgetést és a mesehallgatást, mire az unokákhoz megérkeztek a szüleik:
- Még mielőtt a szüleitekkel hazamentek, hadd mondjak még nektek valamit. Ma már egy nagyon tönkrement világba születtetek bele, ahol már régóta instant élet van. Az emberi értékek már egyre inkább elvesztek mára. Ha ezt megjegyzitek, akkor tudjátok, hogy a mai technológiai lehetőségek nem mindig voltak ennyire maguktól érthetőek, fokozatosan lettek azok, miután létrejöttek. Már a ti születésetek sem érte meg a még jó világot. A világunk nagyon rossz felé fejlődött. Nem voltak az emberek hajlandók más megoldásokat találni a hús, a műanyag, a nejlon, a tej, a tojás, és a fizikai média problémájára, amiket az ördögtől valóként propagáltak a népnek. Most menjetek ezekkel a tényekkel, amit közöltem veletek a múltamból.
A legtöbb unoka már úgy indult el, hogy milyen érdekes és az ő koruknak szempontjából biztonságos világ volt nagyapjuk idejében, és ma már egyre inkább veszélyt jelent nekik a multimédia.

2020. november 29., vasárnap

Karácsony havában idén

 2020 karácsonyán egyáltalán nem lesz olyan jó, mint régebben. Azért mondom, hogy régebben, mert néhány éve kezd egyre rosszabb lenni. Régen együtt volt a család (olykor a rokonságok is), és nagyon sok élményben volt részünk, részük az embereknek. Öröm volt a gyereknek, felnőttek, amikor kibontották a becsomagolt ajándékaikat, és ujjongtak, amikor az volt a csomagban, amit szerettek volna, amire (mindig is) vágytak. Együtt vacsorázott a család, akár látogató rokonokkal is együtt.

Ma már egyre több ember tölti egyedül a karácsonyokat, vagy csak online videóhívásokban "vannak együtt" a családok, rokonok. Egyre kevesebben érnek rá bármilyen rokonlátogatásra. Még sajnosabb, hogy a Covid-19 még azt is elintézte nekünk, az emberiségnek, hogy még inkább ez legyen.

A közeli rokonoknak, szomszédoknak nem segítenek az emberek, még ha tudják is, hogy azoknak problémái vannak, gondolják, "az ő problémáik". Ha viszont látják a tévében társadalmi célú hirdetéseket pl. éhező, bajba jutott afrikai gyerekeket, akkor egyből adományoznak pl. az Unicef-nek, ami bár nemes gesztus, de nem csak őket kell észrevenni, hanem a hazai bajbajutottakat is, nem igaz?!

A modern technikára nagyon sok ország iskolarendszere MÉG NEM KÉSZÜLT FEL, ÉS SOHA NEM IS FOG!!! Gondoljunk csak azokra a bizonyos törvényekre, rendeletekre, iskolai szabályzatokra, amivel korlátozni akarják, vagy még rosszabb, akár tiltani is a telefonozást arra hivatkozva, hogy "jobban tudjanak figyelni" a gyerekek órán, és ne terelje el őket a képernyő a tananyagtól (pl. a hatvani iskolában reggel az osztályteremben egy kosárba kell leadni a telefont mindenkinek KIKAPCSOLT állapotban, és ez alól még a sürgős, akár életbevágó hívások SEM kivételek, amik akár meghatározhatná a gyerek jövőbeli dolgait ritka esetben, a brit és a francia iskolákból pedig teljesen kitiltották törvényileg a telefonokat, de az utóbbiban kivételt élveznek a fizikai- és értelmi sérült emberek). Ahelyett, hogy a telefonfüggőség okait vizsgálnák, mert azért is lehet egy gyerek vagy kamasz esetében, mert pl. kiégett, meg nem értett, de még úgy is akarhatják neki tanítani a fizikai, offline létet, mint a szükséges rosszat. Nagy meglepetést hozott a mostani helyzet, hogy ez átértékelésre késztette a világot, és online vannak az iskolai órák, a munkahelyi konferenciák, egyebek. És ezek miatt lehet még inkább észrevenni az ellentétes elveket a világban. Ne legyél állandóan online, de mégiscsak muszáj lesz egyre inkább, hogy ügye(ke)t intézz, videójátéko(ka)t játssz, és sok más dolgot tegyél (mivel elvileg úgy "minden(t) egyszerűbb (csinálni)"), mert minden megszűnik, ami egy picit is hagyományos.
Lehet, hogy ha ma kéne átélnem az iskolai borzalmakat, amiket VALÓBAN átéltem iskolás gyerekként, érthető lenne, ha én is inkább az okostelefonomon böngészném a híreket, bejegyzéseket, fényképeket, valamint hallgatnám a mai géppel készült zenéket online zeneappokon keresztül, mint tanulnék. Mint ahogy az is érthető volt annak idején, hogy sokat számítógépeztem, de még többet akartam, és akár a tanulmányi eredményeim rovására is, és csak kényszerből tanultam, mert a baromira szigorú tanárnőm arra kényszerítette volna a szüleimet (negyedikes koromban), hogy adják el (az akkor elég frissen megszerzett) számítógépemet bukás eseté(be)n. Nagyon nehezen lábaltam mostanra ki ebből az állapotból. Hogy csak és kizárólag a számítógép érdekelt, és semmi más.
Ez is számít, hogy elmondjam, hogy mennyire nagy ellentétek vannak a mai világban, de már RÉGÓTA!!!

A szeretet egyre inkább kiváltságnak számít, csak annak jár szeretet aki/ami jó, és megfelel nekünk. Az elfogadást pedig úgy gondolják, hogy tönkretesz mindent, ami "értékes", ami "normális". Pedig befogadni az újat sokszor jobb, és fejlesztő hatású, mint maradinak lenni!!!

Azt kívánom idén karácsonyra, hogy tudjam, hogy hogyan, miképp és mikor lesz vége a mostani történelmi világnak, legfőképpen mit kell tenni, hogy meglegyen, és beleszületni az Új Történelmi világba, akár úgy is, hogy a mostaniban meghalok, és azután a lelkem megváltásra kerül az Új Történelemben, ami bizonyára az igazi valóság. És ezt még 2021 újéve előtt szeretném mindenképp. Mert már semmilyen karácsonyi hangulatom nincs jóval a szenteste előtt, csak kicsivel előtte, és már ez évek óta (néhány éve) így van. Idén karácsonyi vásárok sem lesznek (ezt is köszönjük neked, Covid!!). Már nem tudok abban reménykedni, hogy az Új Történelem nélkül lenne valaha is jobb ez a világ. Történjen velem valami végzetes sokkal előbb, mint édesanyámmal, mert nélkülem képes lenne tovább élni az életemet gondok nélkül, de én nélküle elveszett lennék, de nagyon teljesen. Persze, az Új Történelmi életem mehet tovább a szüleim nélkül, amint megöregszenek és meghalnak, mert egyáltalán nem lesz autizmusom, és így a szükségleteimet képes leszek ÖSZTÖNÖSEN ELLÁTNI (mert ebben is az autizmus gátol meg engem), és családosként, kreativitást igénylő munkakörrel élni.

Elegem van, már nincs olyan nagy életkedvem, mint kicsi gyerekként. Egyre rosszabb a világ, és én is egyre rosszabb állapotban leszek idegileg, lelkileg, és fizikailag is!!!! NAGYON ROSSZ A MÚLTAM, A JELENEM, ÉS A JÖVŐM IS, HA EZ ÍGY MEGY TOVÁBB!!!!! Ha ezek után valaki azt mondja nekem, hogy "szép az élet!", akkor JÓ ORDAS NAGYOT TÉVED!!!!!

Mindenkinek ezúttal kívánok jó karácsonyi készülődést, az Adventi vasárnapokat (mind a négyet), amit valószínűleg tönkretesz a mostani helyzet, azután selejtes karácsonyt. Remélem újév gyanánt Új Történelem fog bekövetkezni, nem pedig a mostani történelmi.

2020. november 19., csütörtök

Csöpög a csap, nem pirít a (kenyér)pirító, a mosógép nem szivattyúz, mi a csuda kell még?!

Elromló tárgyak körülöttünk: javításuk lehetősége reménytelennek tűnik, de nélkülük hogyan lehet élni?

Nem csak én, mint rozoga gépezet működök akadozva, hanem a háztartásunkban lévő tárgyak is kezdik feladni a tevékenységüket. Igaz, hogy nem egy-két éves tárgyakról van szó; a legfiatalabb is 8 éves, a többi pedig 15, 20 éves. Szomorú, hogy nem tartanak örökké, mert így, hogy elromlanak, nagy gondot okoznak nekünk. Főleg most ebben a vírusos időszakban. Most már nem csak az a kérdés, hogy honnan lesz pénzünk megcsináltatni és pótolni az elromlott tárgyakat, hanem hogy HOGYAN MERJÜNK HÍVNI EGY SZERELŐT, aki megcsinálja. Vajon nem hordozza-e a vírust? Ebben hogyan lehetünk biztosak? SEHOGY ÉS EZ NAGYON VESZÉLYES.

Amiket tapasztalunk napról napra, ha nem lenne annyira bosszantó, akkor még nevetni is lehetne rajta, hiszen annyira abszurd:

A 20 éves kenyérpirítót nem lehet használni, teljesen elromlott, a kar nem áll meg, így nem indul el a pirítás.

A 15 éves mosógépünk olyan lassan szivattyúzza be a vizet, hogy minden pillanatban úgy hangzik, mintha éppen le akarna állni.

A 8 éves vízforralónak nagyon furcsa szaga van, amikor forralja a vizet, nem tudni, honnan jön, de félelmetes.

Nem elég az, hogy a fürdőszoba csapja csöpög, javítgatni már nem lehet, mert annyira régi, hogy az egészet ki kellene cserélni, most még a villanykapcsoló is szétesett, így nem lehet felkapcsolni a villanyt. Így aztán gyertyafénynél fürdünk. És mielőtt jöhetne, ha jöhetne egy vízvezeték szerelő, előtte kéne jönnie egy villanyszerelőnek is. Ez már 2 ember, akik esetleg hordozzák a vírust és bejönnének a lakásunkba.

Eddig csak az volt „vicces”, hogy anyám tartja a tükröt borotválkozáskor, mert nincs a fürdőben tükör, de gyertyafénynél nem lehet borotválkozni. Vicces, de mégsem.

Az erkélyajtó egyszer már megcsinálta azt velünk, hogy nem lehetett kinyitni. Ekkor hozzáértő fiúk jöttek, 5 ezer forintért 5 perc alatt megcsinálták. Most ismét szórakozik velünk az ajtó, de most nem tudjuk kihívni a fiúkat, mert a vírus miatt nem merjük és nincs ismét 5 ezer forintunk 5 perces munkára, ami kb. 2 hónapig lesz ismét jó.

Az a nagy kérdés, hogy ebben a vírushelyzetben HOGYAN LEHET MEGJAVÍTTATNI AZ ELROMLÓ DOLGOKAT A LAKÁSBAN? Az már „csak” apróságnak tűnik, hogy MIBŐL?????

2020. november 8., vasárnap

Még csoda, hogy a gépezet még nem "füstöl"

 Már harmadszorra lesz ebben a bejegyzésben említve az a régi rozoga gépezet, ami egyre inkább romlik, de még nem kezdett el túlságosan nagyon porosodni, és eléggé füstölni a karbantartás teljes hiánya miatt.
Nem tudni, meddig bírja még a rossz működést, hiszen már egyáltalán nem jók, és korszerűek az alkatrészei. Bár a karbantartás csak nagyon nehézkesen megy annyiból, amennyi van, de ez messzemenőleg NEM ELÉG!!!

Nos, pont ilyen vagyok én is. Még nem füstölök, de lehet, hamarosan ez bekövetkezik. Nincs lehetőség élő közösség(ek)re, kapcsolat(ok)ra, fejlődés(ek)re. És egyre inkább érzem azt, hogy már nem az az igazi, abszolút valóság, amiben élek, hanem egy sokkal jobb világ az, amiben sokkal jobb jövő vár.

MÁR AZ SEM FOG ÉRDEKELNI, HOGY MI LESZ VELEM, ÉS HOGY HOGY FOG VÉGZŐDIK MAJD EZ A MOSTANI TÖRTÉNELMI VILÁG, CSAK AZ SZÁMÍT, HOGY A JÓSÁGOS ÉGI ERŐK LEFORMATÁLJÁK EZT AZ ELCSESZETT VILÁGOT, HOGY MEGÚJULHASSON.

Mindenki olyan, mint egy ilyesmi gépezet, csak nem mindegy, hogy "hibátlanul van-e legyártva", vagy sem. Az autistákat eléggé selejtesen gyártották (ÉS EZ NEM VALAMI SÉRTÉSKÉPPEN ÉRTELMEZENDŐ, HA VALAKI AZT GONDOLTA VOLNA!!). Mint egy olcsó kínai koppintás egy eredeti termék alapján. Egy olyan minőség, ami olyan silány, hogy bármikor felmondhatja a szolgálatot, elromolhat, vagy akár zárlatos is lehet, ami tönkreteheti a ház áramellátását, kicsapva annak biztosítékát.
Ez egy autistánál azt jelenti, hogy nem tudni, mikor fog annyira bekattanni egyszer csak, hogy mindent tönkretegyen maga körül, akár HELYREHOZHATATLANUL IS!!!!!!
Bár(csak) olyan minőségi "termék" lennék, mint minden más NORMÁLIS neurotipikus, mindenféle káros szenvedélyek, függőségek, online élni és állandó okostelefonon lógni kívánás nélkül, az offline világ, és egyéb fontos dolgok megbecsülésével együtt.

2020. október 28., szerda

Ellentmondás

 Elvileg 13 éven aluliaknak nem lehetnek fiókjai semmilyen közösségi felületen amiatt, hogy sokan visszaélhetnek az adataikkal. Továbbá ezzel akarták volna megakadályozni, hogy gyerekkorú osztálytársak esetleg trollkodjanak egymással (több kevesebb sikerrel, mert sok gyerek korábbi születési dátumot ad meg, mint ami valójában, hogy elég idősnek konsziderálja őt a gép), és még sok más gyermekvédelmi dolog miatt is. És ezt elvileg törvények is szabályozzák ezen korhatárokat.

Azonban gyerekek számára könnyen emészthető, vagy különösen gyerekeknek szóló sorozatok és számítógépes- valamint videójátékok felkerülhetnek digitálisan, vagyis egy gyerekrajzfilm az online sorozatstreamelő oldalon (pl. Netflix-en), és játékok digitális disztribúciós oldalon, ahol csak egy kattintásba kerül a felhasználónak, és már megvásárolta, és már nézheti/játszhatja is.

Ugye, milyen ellentmondásos ez az egész?! Gyermekműsorok/gyermekjátékok lehetnek online, de nem vagyunk képesek közösségi felületekre bevezetni junior fiók rendszert!!! Hát milyen ez már?!

Akkor most oké, hogy az online-é és a digitális dolgoké a a jövő, vagy NEM!!!!????

2020. október 20., kedd

Autizmusról szülői szemmel


Ajánlom meghallgatásra az alábbi linken található szülői nyilatkozatokat az autizmusról. Köszönjük Zoli, hogy lehetőséget biztosítasz a megszólalásra. 




 https://apabeszol.buzzsprout.com/

2020. október 16., péntek

Áramszünet(ben) volt(unk)

 Tegnap (2020. október 15.) áramszünet volt reggel fél nyolc és délután fél négy (hat óráig lett volna eredeti menetrend szerint), addig akkor könyvet olvastam, és játszottam offline az egyik tabletemmel, valamint anyával együtt elmentünk sétálni a szokásos sétautamtól kicsit eltérően pár útvonalat megváltoztatva, mert ott volt ő velem, hogy baj esetén megvédjen, és közben egy picit csöpörészett az eső. Az áramszünet olyan előnyöket nyújtott, hogy majdnem egy egész nappal kevesebb adag villanyszámla, az egész ház elavult, meghibásodott villanyvezetékének kicserélése egy újra, majd egy jódarabig (több évtizedig) megint nem lesz rá gond. Viszont pár hátránya is volt. Nem volt se tévé, se számítógép, se villanylámpa, se vízforralás, zsemlepirítás, ebédfőzés (villanytűzhelyünk van), semmi ilyesmi, ami árammal működik. Továbbá a szobámban kvarc órát csak (minél) pontos(abb)an 00 perckor (pl. 16:00) lehet bedugni, mert egyszerűen eltörött a percbeállítója, így lehetetlen a percet is beállítani. Az áramszünet és a villanyóracsere még kb. egy hete volt meghirdetve, és már fel is készültünk rá.

És nektek milyen napotok volt tegnap?!

2020. október 4., vasárnap

A régi, rozoga gépezet tovább "romlik"

 Senki se higgye el azt, hogy egy magamfajta rozoga, régi gépezet azóta fel lett újítva. SŐT, inkább egyre inkább tönkremegy. De akár úgy is végzi, mint egy mosógép, aminek a fűtőszála tele van vízkővel, először csak hosszabb ideig mossa a ruhát, aztán végleg leáll. A felhasználója pedig nem tud mit tenni, nem tudja megjavíttatni, karbantartani a gépezetet, mert éppen csak megél.

Mint egyszer említettem, ez a rozoga gépezet én vagyok, a felhasználó pedig édesanyám, aki próbálja megérteni, hogy mi történik velem, és mik zajlanak az agyamban tudat alatt. Annyira próbál megérteni engem, mégsem tud, mert nem tudja ő átélni neurotipikusan, mint én autistaként. Mert átélni saját magunknak a problémát sokkal nehezebb, mint más emberként észlelni a másikon.

Egyszer már tényleg végképp elromlok, és akkor már hiába sietnek segítséggel, már KÉSŐ LESZ!!!

Hogy miért mondom ezt?! Ezekért:

  • Az iskolában megutáltatták velem pl. az olvasást (mégis vajon kivel nem sikerült ez?!) és nem érdekelnek annyira a könyvek. Egy fejezetet is kínszenvedés nekem olvasni.
  • Ha több fejlesztéshez fértünk volna hozzá, ami megfelelt volna nekem, akkor talán zseni is lennék akár művészetben, akár programozásban, de akár matematikában is, és még több lenne az intelligenciahányadosom.
  • Egyáltalán nem talál megértő fülekre semmilyen környezetvédelmi megoldás, mint pl. a műanyaglebontást segítő sav, vagy egyéb anyag, szén dioxid szűrő alkalmatosság, a génmódosítás betiltása, a hús- tej- és tojásüzemeknél teljesen áttérni Temple Grandin módszerére, és Földünk népességének egyensúlyban tartása valahogyan, valamint állattartást jogosítványhoz kötni. Inkább arról szól a fáma, hogy "FÚJ MŰANYAG ÉS NEJLON!!",  "FÚJ SZÉN, ÉLJEN A MEGÚJULÓ ENERGIA, AMI ÚGYIS MEGOLD MINDENT!!!", "LEGYÜNK VEGÁNOK/VEGÁK, MERT HA TOVÁBB ESZÜNK HÚST, TOJÁST, ÉS ISZUNK ÁLLATI EREDETŰ TEJET, AKKOR EGYRE MÉLYÍTJÜK FAJUNK ÖKOLÓGIAI LÁBNYOMÁT A BOLYGÓNKON!!!", és "JAJ, TÚLNÉPESEDÉS LESZ MINDJÁRT, NE SZÜLJÜNK/SZAPORODJUNK KEDVÜNKRE TOVÁBB!!!!"
    És ez már annyira elveszi a reményt attól, hogy meg legyen jobbítva a világunk, hogy már csak az Új Történelem lesz az egyetlen megoldás, hogy szép múltunk, jelenünk és jövőnk legyen.
  • Az internetes sorozatstreamelő, letöltéses vásárlós, közösségi, videómegosztó, webáruházas oldalak, és bankkártyás fizetés lehetősége egyre inkább azt sulykolják az emberekbe, hogy régi sz*r idők voltak, amikor személyes kapcsolatok voltak, kézzel foghattuk a számítógépes, szoftvereket, konzoljátékokat, filmeket, amit megvásároltunk magunknak, vagy a családunknak otthonra, bárhova kiruccanhattunk az utcán (kivéve a tiltott, magánterületeket), személyesen játszhattunk egymással, és készpénzzel fizethettünk mindenért. Ezeket mondván, hogy "akkor nem volt semmi más lehetőség", most meg "milyen jó, hogy még ki sem kell mozdulni, hogy minden szórakozást megkaphassunk, ehhez semmi másra nincs szükségünk, csak egy internetkapcsolatra, és mindenféle oldalakon felhasználói fiókokra". Viszont ebben a "régi sz*r időkben" volt csak igazán lehetőség minőségi életre...!!!

MOST MÁR TÉNYLEG NEM ÉRDEKEL, KI MIT MOND!! HA ÍGY FOLYTATÓDIK TOVÁBB EZ A MOSTANI TÖRTÉNELMI VILÁG, AKKOR SAJNOS A JÖVŐ EGYRE SÖTÉTEBB, ÉS EGYRE FEKETÉBB LESZ!!!

2020. október 1., csütörtök

Miért "menő" minden, ami ONLINE!!

Az, hogy beetetnek minket mindenféle elektronikai és online szolgáltatócégek, hogy semminek sincs jövője, ami offline, személyes, egyéb módon akárcsak egy picit is hagyományos, viszont az online sorozatnézésé, (játék)szoftverek letöltéses vásárlásáé, csupán online közösségi/videómegosztó felületeken, online jelenléteké a jövő, egy nagyobb projekt része, hogy 1-2 évtizeden belül teljesen eltöröljenek mindent, ami a hagyományos emberi értéket képvisel, mint pl. a kültéri levegőzéseket, fizikai bolti vásárlásokat, személyes ügyintézéseket, találkozásokat ismerősök, rokonok, családok között, és azokat teljesen felváltsák a teljesen online térben, otthon ülve elvégzett tevékenységek, lájkolások, webkamerás oktatás, online munkák, stb.

REMÉLJÜK (ÉS REMÉNYKEDJÜNK/BÍZZUNK IS BENNE), EZEK IS AZT JELZIK, HOGY A MOSTANI TÖRTÉNELMI VILÁG VALÓSZÍNŰLEG EGYRE INKÁBB ELRUGASZKODIK AZ ABSZOLÚT, IGAZI VALÓSÁGTÓL, ÉS FELÉBREDÜNK VÉGRE EBBŐL A RÉMÁLOMVILÁGBÓL, AMIBEN MOST VAGYUNK!!! AZ ABSZOLÚT VALÓSÁGBA ÚJRA MEGSZÜLETVE EGY OLYAN VILÁGBA FOGUNK KERÜLNI, AMI NAGYON HASONLÍT A MOSTANIRA, UGYANOLYAN MODERN DOLGOKKAL, FEJLŐDÉSEKKEL, CSAK SOKKAL TÖBB NORMÁLISSÁGGAL. CSAK TÖRTÉNJEN EZ MEG 2021. ÚJÉVE (január 1.) ELŐTT!!!!!

2020. szeptember 29., kedd

A mostani helyzet tanulsága: "A személyesség lejárt lemez"

 A helyzetet, amit most megélünk olyan tanulságot hordoz(hat) magában, hogy minden, ami egy kicsit is a személyes kapcsolatokon alapul, elavult, múlté, és egyáltalán nincsen jövője. Amik kizárólag online kapcsolatokon, ügyintézéseken, egyebeken alapul, azon dolgok hordozzák a jövőt, a haladást, és hogy a jövő embereinek társadalma életének elengedhetetlen létszüksége lesz, hogy minden népszerűbb közösségi és egyéb internetes oldalakon legyen legalább egy felhasználói fiókja. Elmélyíti azt a tévhitet, hogy a személyesség már egyáltalán nem menő. Emiatt, aki inkább mégiscsak személyesen akar találkozni, beszélgetni, és ügyeket intézni, az "különcnek" tekintendő. Egyre inkább elenyésznek azok a kutatási eredmények, tények, amik a személyes kapcsolatok, offline élet élésének fontosságát hangsúlyozzák, amióta megjelentek a közösségi felületek, és más ma népszerű oldalak. Az online életnek csak az előnyeit látja az emberiség, de a hátrányait szinte már TABUSÍTJÁK IS!!!

A világ emberei már inkább a rossz felé fognak változni e téren, és eszük ágában sincs visszafordulni/visszafordítani a régi, normális élethez, amiben öröm volt személyes kapcsolatokat létesíteni, offline élni, szabadban/beltéren, akár barátokkal jól szórakozni. Így ha a mostani történelmi világ megmarad, akkor a 21. század közepéről írt elképzelésem (egy előző blogbejegyzésből) már nem sokára valósággá válik, így a legrosszabb jövő válik valóra.

ÚGYHOGY NE HAGYJUK, HOGY ELÉRKEZZEN 2021 AZ ÚJ TÖRTÉNELEM ELŐTT!!! BÍZZUNK BENNE, HOGY VÉGRE VALAHÁRA LECSERÉLŐDIK A VILÁG AZ ÚJ TÖRTÉNELMI ÁLLAPOTRA!!! AMIBEN SOK MINDEN MEGMARAD, DE SOKKAL JOBB VILÁG VÁR RÁNK, AMIBEN ÉRDEMES TOVÁBBMENNÜNK A JÖVŐ FELÉ, VALAMENNYIÜNKNEK A SAJÁT SZÜLETÉSI DÁTUMUNKBA ÚJRASZÜLETVE!!!

2020. szeptember 24., csütörtök

Felszínes gyermeknevelési tanácsok ésatöbbi...

 Nagyon sok olyan cikk van, amiben olyan felszínes információt közöl olyan témában, hogy pl. korlátozni kell a gyerekek képernyőzését, és hogy milyen kereteket kell szabni rájuk. Pl. ha a lefekvési idő 23 óra, akkor 22 órakor már ki kell kapcsolni a gépet, és közben is nézzék meg a szülők, hogy gyerekük nem játszik-e titokban. Mintha csak ennyiből állna a megoldás, hogy elejét vegyük gyermekeink (képernyő)függőségének, főképp online játékok esetén, pláne, ha vannak alkalmazáson belüli vásárlási baromságok, és azzal terheli le bármilyen bankkártyánkat/bankszámlánkat. Szó sincs arról sehol, hogy minél kiegyensúlyozottabb, megértőbb, igazán szeretőbb környezetet létesíteni mind a családban, mind a társadalomban, hogy a gyerekek, a kamaszok, és fiatal felnőttek ők maguk unják meg a játékot egy idő után, és keressék az offline kapcsolatokat, életet.

Sajnos a rohanó (főképp a mostani vírusos) világunkban nehéz lenne megoldani IGAZI MEGOLDÁSOKKAL, így sajnos az online film- és sorozatstreamelés, a szoftverek digitális letöltéses vásárlása egyre inkább virágozni fog, és minden egyre feleslegesebbé fog válni, ami egy kicsit is hagyományos (pl. fizikai média, mint a CD, DVD, blu-ray, stb.).

Régi szép idők helyére az új rossz idők, ahol ha nincsen mindenféle internetes közösségi oldalakon felhasználói fiókod, ÉLETED SINCS!!!

Már nem kell túl sok év, és csak ha kilépsz a házadból egy kis sétára, kizárólag kiürült utcákat fogsz találni, mivel minden "rendes ember" az interneten lóg céltalanul, vagy a munkája miatt, mert ahogyan sokan fogalmaznak, az online munkáké a jövő.

Csoda, hogy még nem készül az emberiség olyat feltalálni, amivel már fizikai tárgyakat (pl. kalapács, kontroller, számítógép, játékkonzol, egyebek) is le lehet tölteni, miután online webshopból rendeltünk, természetesen bankkártyás kreditekért!! Ám félő, lassan egy ilyen projektet is elkezdenek!!

HOVÁ LETT AZ A VILÁG, AMIT MÉG ISMERTEM???!!! VISZONT AMI MÉG NAGYOBB KÉRDÉS: HOL MARAD AZ ÚJ TÖRTÉNELMI VILÁG?!

A függőséges tanács egyik forrása: https://www.bama.hu/digitalia/mit-jo-tudni-az-online-jatek-fuggosegrol-es-mit-tehetunk-ellene-2873642/?fbclid=IwAR0byQgZ5pce4poUnoNBV6e3_sFAlAYKxzTwfsPyh9DFqutDtL0bagrjdzo

2020. szeptember 11., péntek

A gamer kompjuterek is már azt jelzik, hogy már a digitális jövő KÜSZÖBÉN vagyunk!!!!!

 Bár a konzoloknál kisebb-nagyobb mértékben még megoldható, hogy lemezeken keresztül indítsuk el a játékainkat (PS4/Xbox One esetében blu-ray lemez, a Nintendo Switch-nél pedig adatkártyák), és még nincs az a csak digitális üzletpolitika a gyártóiknál. Viszont a PC annyira a kizárólagosan digitális forgalmazás felé halad, hogy a legnagyobb teljesítményű, vagyis paraméterű gaming PC-n (legyen az egy asztali- vagy egy laptop PC) már nemhogy blu-ray olvasó nincs, de semmilyen lemezolvasó sincsen. És emiatt nyilvánvalóan úgy lehet szoftvert beszerezni, hogy letöltünk a gépre, szerencsés esetben ingyenesen, de sajnos sok esetben pénzért, ami akár ki is ürítheti a bankkártyánkat. Ha "ez a jövő", és szépen lassan minden megszűnik, ami egy kicsit is hagyományos (pl. fizikai média), akkor ez azt jelenti, hogy elérkezett lassan az a korszak, amikor már nincsenek teljes biztonságban a gyermekek és a kamaszok multimédia-használata. Amikor már annyira vagy menő, minél több népszerű közösségi és digitális disztribúciós fiókod van, annál menőbb vagy a kortársaid körében. Ég veled, régi szép idők, isten hozott, új sz*r idők!! :-(

2020. szeptember 7., hétfő

Legelsők-legutolsók

Sajnálattal tudtam meg, hogy Magyarország:

  • A legkövérebb európai uniós ország
  • A legkevésbé nyitott európai ország a másság felé
  • És még arról is szólt a fáma az idők során, hogy a legpesszimistábbak vagyunk
  • És még pár olyan dolog van, amiben negatív értelemben az élen járunk vagy sereghajtók vagyunk.

:-( Hihetetlennek tűnik ez a néhány statisztika, de sajnos nem az ezek szerint. Valamit kellene tenni, hogy máshogy legyen. De lehet, hogy a várva várt Új Történelemig ez SOHA nem fog változni. :-(

2020. augusztus 28., péntek

Miért nem téma törvényeket hozni a szigor ellen?!

 Ha lennének egy országban olyan törvénytervezetek, amikkel kitiltanák a szigorú bánásmódot az oktatási-, munka-, katonai-, és büntetés végrehajtási intézményekből, akkor sokan felháborodnának, hogy most akkor a felettesek mindenáron kötelesek lesznek-e az alanyaikat "elkényeztetniük", és hogy nem lehet-e őket többé fegyelmezni. Hogy hagyni kell-e őket "elkanászodni", és nem lehet-e tenni ellenünk semmit. És ha azt is mondanák, hogy a törvénnyel még a szülői szigort is kriminalizálnák, és ugyanúgy gyermekek veszélyeztetésének nyilvánítanák, mint az elhanyagolást, az iskoláztatás elmulasztását, és bántalmazást, akkor tömeglázadást szítanának azok a szülők, akik nagyon is nyugodt szívvel ítélik szobafogságra a gyerekeiket, tiltanák, elkoboznák azok legkedvesebb dolgait, vagy tesznek egyéb lelki(leg elnyomó) szörnyűségeket velük, ha komiszságokon, bűnös dolgokon, egyebeken kapják rajtuk. A vallásos, hívő családok attól tartanának, hogy az ilyen törvények elsodornák/elterelnék az emberiséget/az embert a gonoszság, a bűn útjára, és lebontaná a több ezer éves bibliai kultúrát, jogerőre emelkedne a hét halálos bűn (kapzsiság, lustaság, falánkság, kevélység, harag, irigység és paráznaság), és ezek káoszt hoznának az egész világra, elszakítaná kultúránkat "Istentől", és az igéitől, törvényeitől, mert ezzel "megtagadnánk" azokat, így könnyűszerrel elmarná lelkünket maga a Sátán.

 

Pedig egy kiegyensúlyozott közeg biztosításával: 

  • a gyerekek és a diákok sokkal jobb és boldogabb életet élhetnének, és felnőttkorukra nagyobb esély lenne, hogy kiegyensúlyozott, boldogabb életet éljenek.
  • a munkavállalók sokkal jobban és produktívabban dolgoznának, és nem lenne kiégés
  • a katonákat sokkal jobban lehetne kiképezni, hogy bátrabban kiálljanak az ellenség ellen esetleges háború esetén
  • az elítélteknél drasztikusan csökkenne az esély, hogy szabadulásukkor visszaesők legyenek

Ha ezeket átgondolná a társadalom, akkor rájönne, hogy a szigor egyáltalán nem járható út, és törekedni kell arra, hogy minél kiegyensúlyozottabb, örömtelibb legyenek az emberek életútja.

2020. augusztus 21., péntek

A lejtő 2021-től

 Ha netalántán eljönne 2021 újéve az Új Történelem előtt, akkor a következő dolgok bekövetkeztével fog lezuhanni a világ a lejtőn (el tudnám képzelni a Föld bolygót lezülleni alkohollal a jobb kezében):

  • Hamarosan meg fognak szűnni a hagyományos boltok, hivatalok, stb, és ez már a videójáték szaküzletekkel fog kezdődni. Azért, mert egyre több ember vásárol, intéz ügyet, csinál egyebeket online, és a szoftvereket is csak letöltésben vásárol, így bankkártyával, és más online pénzzel fizet KÉSZPÉNZ HELYETT. A hagyományos újságok, és sajtó is sorban szűnnek meg, mert online olvas mindenki híreket, cikkeket, stb. A személyességnek egyre inkább nem lesz jövője. A múlté lesz minden, ami csak egy kicsit is hagyományos. És a mostani helyzet is elmélyítette, és mélyíti is egyre inkább.
  • A hagyományos TV-nek hamarosan már befellegzett az online műsorszolgáltatók (pl. Netflix, HBO Go, Amazon Prime, Apple TV, egyebek) hibájából.
  • A műanyag dolgok is már a múlté lesznek. Az egyszer használatos nejlonzacskók, műanyag tálak, evőeszközök, poharak, szívószálak 2021-es száműzése még csak a kezdet lesz, de félő, nem kell sok, hogy maga a műanyag nevű anyag is tiltott lesz mindenhol az egész világon, és bármilyen tárgy abból az anyagból való előállítása bűncselekmény lesz.
  • A hús-, tej- és tojásfogyasztás egyszer csak olyan tiltott lesz, mint a dohányzás, ami kapcsán csupán arra fognak hivatkozni, hogy "túl nagy az ökológiai lábnyoma", és hogy "túl brutális/erőszakos módon kell megölni azokat az állatokat, mielőtt feldolgozzák őket". Pedig egy autizmussal élő (talán aspergeres) nő, Temple Grandin már megoldotta, hogyan lehetne minél könyörületesebben feldolgozni az amúgy ehető állatokat. De sajnos nemhogy kötelező lenne a világ húsiparára, még lehetőségként sem elég sokan alkalmazzák. Talán az abban dolgozók félnek, hogy veszteséget okoznának ezek bevezetése. Mindenkinek kötelező lesz vegánnak lennie. Ezzel csorbul az emberi faj mindenevő léte.
  • A személyes, hagyományos emberi kapcsolatok egyre inkább elveszítik elévülhetetlen mivoltukat. Lassan az online chat-elés, telefonozás, telefonnyomkodás, videótelefonálás lesznek az ÚJ "SZEMÉLYES" KAPCSOLATOK. Nomádok fognak online beszélgetni egymással.
  • Az emberek egyre önzőbbek, kapzsibbak, rosszindulatúbbak, stb. lesznek, és már bárkitől indokolt lenne egy olyan megnyilvánulás, hogy az ember eredendően bűnös, és Földünk legfenntarthatatlanabb élőlénye, és ebben sok igazság is lenne, mert sajnos nem úgy alakult az emberiség történelme, ahogy kellett volna. Talán még olyan elgondolásban is lennének igazságok, hogy vallási értelemben Isten már megbánta, hogy megteremtette az embert, és már nem fordíthatja vissza.

Nem tudom, hogy még mennyi rossz dolog lesz a mostani történelmi jövőben, de hogy igazán jó jövőnk legyen, semmiképp sem elengedhető az Új Történelem. Csak szeretném tudni, mit kellene hozzá tenni.

2020. augusztus 11., kedd

Egy régi, rozoga gépezet

 Van egy régi, rozoga gépezet, ami már csak hibákkal együtt működik, mert kívül is, belül is ellepte a por. Nem biztos, hogy sokáig fogja már bírni a működést. Zavartan funkcionál, nem megbízható a működési módja. Nem tartották karban, nem javították, és nem szervizelték meg időben, nem takarították le, így már nem az a kérdés, hogy végképp tönkremegy-e, hanem hogy mikor fog végképp bekrepálni, leállni, JAVÍTHATATLANUL!! Akkor aztán semmi mást nem lehet tenni, mint hogy egy újra lecserélni, viszont az is hiábavaló lesz, ha ugyanúgy hanyagolják. Ezért ugyanúgy végzi, mint az előző!!

Ilyen rozoga gépezetnek érzem most én magam. A hibás működés az új szokásaimban értendők, amiket többször megemlítettem a blogunkban. A por pedig a világbéli gondokat jelenti számomra, ami testileg, lelkileg, és mentálisan is belepett. A nem szervizelés az a segítség hiánya, ami sajnos minden autizmussal élő életében megvan. Ennek több oka is van: nem értik az autizmust és mélységeibe belebonyolódni nem akarnak, viszont azt tudjuk, hogy ebben a műfajban a felszínesség nem visz előre. A másik ok pedig az időhiány, amely minden embernek óriási problémája. Van, aki meg sem próbálja bepréselni az idejébe, hiszen nincs is ideje, tehát nincs hova. És sajnos van, aki annyit vállal magára, mert lételeme a segítés, de elúszik a rengeteg teendőkben, így szintén nem tud érdemben tenni.

Amikor végképp tönkremegyek, akkor meg már bánni fogják, akik nem segítettek, bármi legyen is a magyarázatuk.

Bárhogyan is teszik ezt, már késő lesz, mert addigra már nem fogok egyáltalán működni, de még le sem lehet majd engem cserélni egy másik olyanra, mint én, mert sajnos nem lehet kapni. Használhatatlan leszek, és bekerülök a világ hulladékgyűjtőjébe, és egy másik világban lesznek az alkatrészeim (mindenféle tulajdonságaim, jellemeim, egyebeim) újrahasznosítva, amit úgy hívnak majd, az ÚJ TÖRTÉNELEM!!! És az Új Történelembe kerülve több személy fogja viselni azokat a tulajdonságaimat, köztük szétosztva, de csak az egyik leszek én, aki egy neurotipikus, családos fiatalember, egy olyan remek állással, ami nagyon jól jövedelmező, és szereti is.

Nem is bánom, ha ezek megtörténnek velem, legalább nem veszek többé részt ebben az egyre romló, egyre FELFORDULTABB jövőben, ami csak egyre nagyobb szenvedés lesz nekem. Biztonság nélkül, az önálló élet megtanulásának óriási nehézségeivel, ami állandó segítség nélkül nem fog menni, de segítséggel sem biztos, hogy igen.

Nem fogom soha leplezni, hogy milyen érzéseim vannak!!! Most már TÉNYLEG nem érdekel, ki mit mond!!! Hogy hogyan akar felvidítani, és hogy hogyan akar segíteni nekem "meglátni a jót", amiből már egyre kevesebb van!! Hogy mennyire depressziós vagyok egyesek szemében!! Hogy több ember szerint "mit kezdjek az életemmel"!! Hogy mennyire akarják egyesek bebeszélni nekem (és persze maguknak is) a szép és utópisztikus jövőről szóló hiú ábrándot, amiben anélkül hisznek, hogy megtudnák az igazi tényeket!!!

NEM FOGOM ELTITKOLNI, MERT KÉPTELEN VAGYOK RÁ!!!! BÁRKI BÁRMIT MOND!!!! NEM SÖPRÖM SZŐNYEG ALÁ A PROBLÉMÁKAT, NEM LEPLEZEM ŐKET!!! MERT ATTÓL, HOGY VALAMIRŐL NEM BESZÉLÜNK, ATTÓL AZ A VALAMI MÉG LÉTEZIK. AKI PEDIG EZT AZ ŐSZINTESÉGEMET PANASZKODÁSNAK, PROBLÉMÁZÁSNAK, ELÉGEDETLENKEDÉSNEK, DEPRESSZIÓZÁSNAK VESZI, AZT SAJNÁLOM, HOGY KÉPES MAGÁNAK HAZUDNI!!!! SZERINTEM MINDENRŐL CSAK ŐSZINTÉN ÉRDEMES BESZÉLNI, MÁSKÉPP NEM.


2020. július 31., péntek

A számítógépes főnix és egy másik gondolat

Az én számítógépem egy igazi főnix. A legendás tűzmadárhoz hasonlóan létezik.
Olykor (de szerencsére nagyon ritkán) nem indul be a Windows, és alaphelyzetbe kell állítani a rendszert, szerencsére a személyes helyi fájljaim megtartása lehetséges. Előtte van, hogy lelassul, valami nem működik, stb. Majd megjelenik egy diagnosztikai vizsgálat az indulás után, de amikor rákattintanék arra, hogy visszatérés a Windowsba, egyszerűen újraindul, és addig nem enged be, amíg az alaphelyzetbe állítást nem végzem el. De mintha tisztább lenne a gép utána. Kb. olyan, mint amikor a főnixmadár elöregszik, porrá perzselődik és egyszer csak elég, de utána a pórjából kibukkan, és megújulva megy tovább, mintha mi sem történt volna. Így viselkedik pár alkalommal az én főnixszámítógépem is annak ellenére, hogy első ilyen alkalommal bepánikoltam, és nem tudtam, mit kezdjek abban a pillanatban, és csak sejtésből tippeltem, hogy mire kattintsak. Jó elgondolás, mi?!

Az a bizonyos másik gondolat pedig arról szól, hogy többnyire kb. két év telt el mindazon lehetőségek közt (mint az iskola után az ország másik végén lévő alapítvány, utána lakóotthon, majd egy picivel később egy egyesület), amikben én és anya részt vettünk, és egy előző, az elcseszett életutamról szóló bejegyzésemben írtam róluk. A legutóbbi lehetőség utáni helyzet idei év végén lesz már három éve, és még nem történt semmi érdemi változás életünkben. És valószínűleg nem is lesz a mostani történelmi világban, mert nem ígérkezik semmi olyasmi, ami hosszabb távon jól működne, vagy ha mégis, nem biztos, hogy meg tudunk maradni véglegesen, vagy ilyen-olyan okokból nem tudnak esetleg engem fogadni. És ezt a helyzetet még a mostani helyzet is elmélyíti. Talán az új lehetőség, ami legközelebb eljön az az, amikor kikerülök innen, ebből a mostani történelmi világból, és az Új Történelmi világba születek újra, az én születési időmben, mint amikor a mostaniban is születtem. Az nagyon jó lenne, mert ebben a világban, amiben most kell élnem anyával, egyáltalán nem lesz jó jövőnk, pláne nekem, mert képtelen vagyok teljes életet élni az autizmusommal, bármennyire rugalmas és optimista is vagyok ebben az egyre őrültebb világban, ami már egy elmegyógybolygó (elmegyógyintézet az egész bolygón), amiben a kevés normálisabb ember a "pszichiáterek" csoportja.
ÉBRESSZEN FEL VALAKI EBBŐL A RÉMÁLOMVILÁGBÓL, HOGY VISSZAKERÜLJEK A VALÓSÁGBA, AMIT ELKÉPZELTEM!!!!

2020. július 19., vasárnap

Frontok, megváltozott világhelyzet és az én szervezetem

Nem csak hogy érzem a fejemet minden frontkor, de ízületeimben is érzékenységet érzek. Sőt, amikor hidegfront van reggel, akkor már attól kezdve kiszárad a kezem, főként tenyeremnél, és nehezen hidratálódik, bármivel is kenem. Lehet, sokat ront a sok kézmosás is, máskor pedig TELJESEN izzadt tenyérrel fürdök esténként, és így nagyon kiszívja a víz.
Már biztos vagyok benne, hogy azért szeretném, hogy minél higiénikusabbak legyenek azok a dolgok, amiket megfogunk, és a padló, ahová lépünk, valamint azért mosok sokat kezet párszor akár még több kézmosó adagolással is és fürdés közben is kezet mosok több alkalommal, és sok mindenben nem tudok egykönnyen biztosra menni, mert már ami a világban van (pl. a járványhelyzet is, amiben sok az ellentmondás), az már nagyon az idegeimre megy, nem tudok vele mit kezdeni, és így tudom csak lereagálni, de még spirituális okai is lehetnek, mert biztos az égi erők közti konfliktusokat is érzem.
Próbáltam lecsökkenteni ezeket az új szokásaimat, amit először én magam ismertem fel, de egy rossz valami az agyamban, és az idegzetemben csírájában fojtja el, hogy ez valaha is sikerüljön. És azt veszem észre, hogy egyre több nemkívánatos apróság telepszik rám, beépül az életembe, amitől aztán nem lehet megszabadulni vagy csak nagyon nehezen, sok munkával és hosszú idő múlva.
Jó lenne egyszer csak felébredni az igazi valóságban, mert szerintem ez egy dilettáns, rossz regényíró által írt rémálomvilág, aki már nem tud mit kezdeni az eszével (és a túl igazságos abszolút valósággal, amiben ő él) mert ez tényleg nem lehet a valóság.

2020. július 6., hétfő

Kincseink

Van, aki azt mondja, hogy megakad, megáll az életünk, ha nem selejtezünk semmit a mi dolgainkból, és ragaszkodunk hozzájuk "minden áron". Ezt anélkül teszik, hogy belelássanak a két esetleges összefüggés mögé.
Az a helyzet, hogy sokkal árnyaltabb magyarázat van emögött, mint bárki is gondolná. Igaz, vannak, akiknek a selejtezés/szortírozás sokat segít (ahogy anyának is), de sokaknál más lenne az igazi megoldás. Ez pedig az, hogy ezeket a (sok esetben) pótolhatatlan kincseket tudjuk elég jól archiválni. Rengeteg könyv, lemez, magazinok (képregények, számítógépes újságok), papírok, stb. van, amik megvannak nekem, és értékesek, és bár anya többségét kacatoknak mondja, számomra egy remek archívum. Azért is, mert amiatt pótolhatatlanok, hogy nagy részük sehol nincs fent az interneten, pláne PDF formátumban. Talán akkor nyugodtabb szívvel lehetne selejtezni, de így most kétszer meg kell gondolni, hogy nem egy olyat dobunk-e ki, amit utána soha többé nem látunk, és csak sóvároghatunk utána. Anya viszont ebben is nagyon magabiztos, mert biztosan tudja, hogy a saját dolgaiból melyikre nincs már szüksége, ami sokat segített neki, és megtisztult az agya tőle, de nekem az archiválás nagyobb biztonságot ad valahogy.
Sokak eszméjével ellentétben, ha kiselejteztük az adott dolgot, de egy nap/egyszer csak netán mégis szükség lenne rá (pl. az adott könyv információjára), akkor egyáltalán nem hagyatkozhatunk arra a hitre, hogy "úgyis megvan a könyvtárban", mert vagy egyáltalán nincs annak nyilvántartásában, vagy ha mégis, akkor másvalaki már kivette. És ott van a stressz is, hogy időben visszavigyük, amit kivettünk, mindenféle késedelmi díja(ka)t elkerülendő.
A számítógépem merevlemezein viszont képes vagyok selejtezni, ha tudom, hogy az eltávolított programokat, fájlokat újra le tudom tölteni, viszont a fizikai tárgyakkal egészen más a helyzet.
Az is véglet, hogy valaki jó archiválási képességek nélkül gyűjtöget össze vissza, és ragaszkodik hozzá, de még az is, ha valaki mindent kidob, amit úgy gondol, nincs rá szüksége, mindenféle átgondolás nélkül. Viszont én a kettő között vagyok, aki jól tudja archiválni ezeket az értékes kincseket.
Annak ellenére, hogy még mindig megvannak a régi dolgaim, már nem gyűjtök újakat hozzájuk, csak ha szükséges!!!
Az, hogy összefüggés legyen a rossz módszerrel való archiválás és a megállt élet között, és hogy az emberek jó archiválóképessége ne alakuljon ki, nagy valószínűséggel a gonosz égi erők biztosítják, aminek a mostani történelmi világban nagy az általánossága, de az Új Történelmi világban nem, és nem lesznek az embereknél indokolatlan gyűjtögetések semmilyen formában, de archiválási képesség nagy szempont lesz.
Az Új Történelem emiatt is az egyetlen megoldás lesz, hogy jobb világunk legyen.
Vesszenek a gonosz erők, és nagyobb erőt a jóságos égi erőknek!!!!!

2020. július 3., péntek

A világ különc, nem mi!!!

A blogunk címe megállja a helyét a világban, hogy "Túl a normálison"!!

Ma (2020. július 3.) történt, hogy elkezdtük a sétát anyával és egy ismerősünkkel, és indulásunk előtt kutyaugatást hallottam, és amint hátrafelé pillantottam, akkor épp két-három kutya jött felénk PÓRÁZ NÉLKÜL, és akkor elrohantam, hogy nehogy hozzám érjenek, vagy hogy túl közel merészkedjenek az aurámba!! Anya mondogatja, hogy úgyis megvéd engem a kutyáktól, de tudom, hogy a kutya bárhova cikázhat körbe-körbe, ahogy szokott, és anya nem elég gyors, hogy a kutya és énközém álljon, hogy meg tudjon akadályozni bármilyen incidenst!!! Épp átkeltem gyorsan a másik oldalra, vigyázva, hogy nehogy épp elüssön egy autó, hogy aztán meghaljak, vagy rosszabb, lebénulok VÉGKÉPP!! A gazdi persze nem szólalt meg, hogy "elnézést a kutyák miatt", vagy bármi egyéb, vagy magához hívta volna azokat a dögöket!! No, ha lenne állattartási jogosítványrendszer, akkor az övén biztos elég sok büntetőpont lenne, talán ami hozzáadódna, az elég is lenne, hogy bevonják az engedélyét, és elvegyék tőle az összes kutyáját. Azt is el tudnám képzelni, hogy amelyik háziasított állat, de főként kutya rátámad egy emberre, könnyű vagy súlyos, de akár halálos sérülést okozva neki, akkor a kutya azonnali elaltatását ítélnék, valamint, ha volt gazdája, akkor több évre elvennék az állatjogsit. Tudom, durvának, és (túlságosan) drasztikusnak hangzik, de az ilyen veszélyes kutyák nem igazán tudnak semmilyen módszerrel megjavulni, nem lehet semmivel korrigálni azt a hiányosságot, amit a gazdi elmulasztott. Abból a megértő, megváltó bánásmódból, amire a gyerekeknek és a felnőtt embereknek szüksége lenne, egy kutya, vagy egy bármilyen állat EGYÁLTALÁN NEM ÉRT!!! Senki sem mondhatja biztosra, hogy a kiskutyája "nem bánt", meg hogy "nem kell félni tőle", mert minél kisebb egy kutya, annál nagyobb a pofája, és a legjobban azok harapnak és támadnak emberre!! Pedig mindegyik kutya kicsi volt, amelyek épp hozzánk szaladtak!! Én félek a kutyáktól, bármilyenek is legyenek, nem szeretném, hogy akár egy picit is hozzámérjen!!! És úgy látszik, egyáltalán nem változik!!

De még nagyon sok mindenben különcebb az egész világ, mint mi, vagy még néhányan. Például, hogy nagy ellentétek vannak aközött, hogy "az online életé a jövő" vagy "menjünk ki a szabadba/utcára, és találkozgassunk ismerősökkel, és tartsuk az emberi kapcsolatokat ÉLŐBEN, közben ne legyen kezünkben az okostelefonunk, de még 5-10 percenként se nézzünk rá" Köztes megoldás nincs, hogy hogyan lehetne egyensúlyban maradni a valós és a virtuális világ között, milyen kiegyensúlyozott, megértett élet, és megváltás szükséges az embernek hozzá, pl. hogy ne legyen függő, és ne találjanak ki egy vagy két hetes digitális detoxot, ami kering a világban.
A másik példa a környezetőrült megoldások a klímavédelemre, pl. egyszer használatos műanyag minden betiltása (el is fogadták, hogy jövő júliustól nálunk, a mi országunkban se legyen), csomagolásmentes boltok, a vegánság népszerűsítése, a szél-, a napenergia, és egyéb megújuló energia hirdetése, mint az egyetlen, legjobb megoldás műanyaglebontó üzemek, szén dioxid szűrési lehetőségek, és még sok más IGAZI megoldás helyett!!! A világ állatcentrikus lett, és félő, hogy a jövőben több jogot fognak biztosítani az állatoknak, mint az emberiségnek, mert az állatok sokak szerint "aranyosabbak", mint az embertársak!!! ÉS MÉG SOK OLYAN DOLOG VAN, AMI MEG FOGJA KESERÍTENI AZ EMBERISÉG ÉLETÉT!!!!

HA ELJÖN 2021 A MOSTANI TÖRTÉNELEMBEN AZ ÚJ TÖRTÉNELEM ELŐTT, KATASZTROFÁLIS JÖVŐ KEZD MAJD KIFORRANI!!!! MERT A MOSTANI TÖRTÉNELEMBEN SÖTÉT JÖVŐNK LESZ, VAGY ÍGY, VAGY ÚGY!!!
BÁRCSAK ELJÖNNE VALAKI ÉN ÉS ANYA ÉLETÉBEN, AKIVEL MINDENT MEG TUDUNK TENNI, HOGY MEGLEGYEN AZ ÚJ TÖRTÉNELEM, AMI AKÁR AZ ABSZOLÚT VALÓSÁG IS LEHET, VAGY EGY PÁRHUZAMOS UNIVERZUM, VAGYIS MULTIVERZUM EGY JOBBIK OLDALA, AMI MEGVÁLTÁS LENNE KETTŐNKNEK!!

2020. június 23., kedd

Egy író álomvilágában élünk vagy egy párhuzamos univerzum van...

Egyre több utalást látok és veszek észre, ami nyilvánvalóan jelzi, hogy a világunknak egy fiktív, alternatív változatában élek, amiben sok dolog hiányzik az igazi, abszolút valódi világból, viszont sok olyan dolog van helyette, ami a valósággal összeegyeztethetetlen. Vagy van egy párhuzamos valóság, aminek a másik oldalán egy jó változata van a világnak, amiben kitalálták ezt a világunkat, amiben élünk. Abban a másik oldalon lévő valóságban sokkal igazságosabb, örömtelibb, és normálisabb a világ, mint a miénkben.
És mielőtt megszülettem, a gonosz égi erők csinálták készakarva, hogy a lelkemet PONT a rosszabbik világba tegyék, és oda szülessek meg, méghozzá autizmussal, elég súlyossal ahhoz, hogy teljesen elvesszek édesanyám nélkül. És hogy egyre szétszórtabb, bizonytalanabb, erre a világra való tekintettel reménytelen legyek, és hogy egyre több új szokás alakuljon ki bennem anélkül, hogy hagytam volna, hogy megtörténjen, vagy legyintenék, hogy jelentéktelen dolog, vagy hogy "ez úgyis megtörtént volna", és hátra dőlni, "várva a csodát".
Reméljük ez így igaz, vagy az, hogy csak kitalált ez a világ, mert már egyre inkább "megzakkanok" a mostani világban, és elegem van belőle. És majd oda fogok beleszületni az én születési időmben, mint mindenki más, legfeljebb apróbb különbséggel/különbségekkel. Bármit megteszek, hogy vége legyen ennek a mostani világnak, ami lehet, hogy a párhuzamos világ rosszabbik fele, és csak a jobbik fél maradna meg. Bárcsak lenne az életünkben egy olyan ember, akinek küldetése véget vetni ennek a világnak, ami lehet, hogy csak egy (rém)álomvilág, és az abszolút valóság SOKKAL jobb!!

2020. június 17., szerda

Egyre mélyebb online élet

A koronavírus csak elmélyíti azt a tévhitet, amit mindenki "tud". Mégpedig azt, hogy egyre inkább az a jövő, hogy mindent online intézünk, online beszélgetünk szöveges üzeneteken, és/vagy videós, webkamerás szolgáltatáson keresztül. Lassan már teljesen ki fog halni a személyesség az emberekből. Lassan már online is fog az ember házasodni, és lehet, nem sok van hátra addig sem, míg kifejlesztenek olyan dolgokat is, aminek segítségével a gyermeknemzést is online végezhetjük. A home office és az otthoni, online videóközvetítéses iskolai órák annyira elterjednek egyre jobban a világban, hogy végül mindenki úgy fogja gondolni, hogy maradjon meg ez MINDÖRÖKRE, még akkor is, ha már a járvány véget ért. Lassan már ott tartunk, hogy aki a személyes kapcsolatokat keresi, mint ahogy én is, különcnek, maradinak fogják tekinteni, és nem értik, hogy az illető mi a büdös francot akar tőlük. Még azt is, hogy "fiatal, de úgy él, mint az öreganyja", csak mert offline akar bármit is tenni, kimenni a szabadba, egyéb offline tevékenykedni, mert akkor már az online lesz az új személyes. Még online téren is fogunk sporttevékenységeket végezni, utazni, egyéb dolgokat végezni. Még online lesz az orvosi, kórházi ellátás is. Hamarosan csak üres utcákat fog látni az, aki kilép a lakásából. Azért mert a jövőben már kötelező lesz online élni, mivel úgyis szinte mindenkinek ez jelenti majd az örömet.

Ezt a bejegyzésemet még a járvány elején kezdtem el írni és most, hogy a végén vagyunk, láthatjuk, a járvány idején mennyien mennyi mindent csináltak online. Nem is sorolom fel, hiszen mindenki láthatta.

Ezzel kapcsolatban felmerül bennem a kérdés, amire nem tudok választ adni: hogyan tudjuk azt összeegyeztetni, hogy szokjunk rá az online létre, hiszen vírus idején így könnyen kapcsolatban lehetünk másokkal, szinte mindent online tegyünk, DE ne szokjunk rá az online életmódra, mert online lógni nem egészséges, a gyerekeknek főleg nem. Szóval, vannak itt ellentmondások bőven.

2020. május 23., szombat

Öregszem, fáradt vagyok, szétesek, szétszórt vagyok, összezavarodok, mi kell még?!

Talán azért szóródok szét, és zavarodok össze egyre inkább, valamint jöttek rám újabb rossz szokások (ami átlagos neurotipikus szemmel "rögeszméknek", "mániáknak", egyéb mindennek tűnnek), és hogy a régóta ismertek is hosszabb ideig tartanak, mire biztosra tudok menni, hogy jól megcsináltam-e, mert megöregedtem, egyre fáradtabb vagyok mind mentálisan, mind lelkileg, mind fizikailag (az enyhe reumámmal együtt).
Most megfogalmazódhat a kérdés mindenkiben, aki ezt olvassa: "Hiszen idén múltál el 30 éves csak, az még fiatal kor, nem?!" vagy hogy "30 éves kor az nem túl kicsi idő az öregedéshez?!" vagy még az is, hogy "Nem vagy még ahhoz túl fiatal?!"
Nos, anyával felvetettük ezt a lehetőséget, és arra jutottunk, az autizmus okozhat hamarabb öregedést az emberben.
Azt is szoktuk beszélni, hogy mennyire megviselnek minket a frontok, légköri nyomások, légtömegek, és talán égi erők közti konfliktust is megérzem.
Az, hogy öregszem, nem is túl nagy gond, hiszen lehet, hogy így hamarabb meg fogok halni, és nem fogom túlélni édesanyámat, aki mindig megértett és szeretett, ahogy csak tudott, és nem fogok utána emiatt elveszni a főként gonosz, egoközpontú, gyarló emberekkel teli nagyvilágban. Ráadásul akkor nem kell anyának sem beköltöztetni engem valamilyen autista lakóotthonba "mi lesz, ha majd ő nem lesz?!" címmel. Talán nagyon sok téren fog még teher lehullani róla, bármennyire mondta nekem mindig, hogy nem vagyok teher a számára, amikor ezt megemlítettem neki.
Az autizmusom miatt még társkeresésről, házasságról, családalapításról sem lehet szó az én esetemben, mert a házaséletet, és a gyereknevelést nem tudnám elég jól kezelni, bármennyire is szeretném, és a végén az adott párom még azt gondolná rólam, hogy "pót-anyának kell ő nekem", meg hogy "egy Pán Péter vagyok, ő pedig az én Wendy-m" (mivel csak azt látná, hogy "képtelen vagyok felnőni"), vagy azt, hogy "a gyermekei közül az egyik én vagyok". A "gyerekességemet" nem a szó jobbik értelmében értené, vagyis olyan értelemben, hogy jól el tudnék szórakozni, közös gyermekünkkel/gyermekeinkkel, szeretgetném, ölelném és fejlesztgetném a magam módján. Emiatt 1-2 éven belül akár válás is lehetne belőle előbb-utóbb. Ritka az, hogy valaki az autizmusa ellenére képes összeházasodni, és boldognak lenni a házastársával, mint Fekete Gy. Viktor, az Autista vagyok Youtube csatorna és videóblog társszerkesztője és üzemeltetője.
Ezúttal már nem érdekel, hogy mennyire vagyok negatív, pesszimista, depressziós egyesek szemében, én nem fogom azt hazudni, hogy "mennyire szép és jó az egész világ, és hogy öröm benne élni a pár rossz dolog ellenére". Sajnos ma már nem csak hozzáállás és elhatározás kérdése a boldogság, mert főképp autistáknál ez nem is olyan egyszerű!!
Ha beszélek a problémáimról, sok ismerőstől csak dogmákat, szentbeszédet, kritizálást kapok, de megértést nem.


A "sok jó" túlságosan elenyészik a még több rossz mellett, és ezt sajnos nem lehet még az optimizmussal sem szépíteni. Rossz a múltam, és még rosszabb lesz a jövőm is, ha EZ a mostani történelmi világ megmarad 2021-ben és utána, amikor már minden, ami gazdaságos, be lesz tiltva mondván, hogy "nem környezetbarát", és még olyan dolgok is meg fogják keseríteni az életünket, amiről most még nem tudunk semmit, vagy csak keveset, de jelképezni fogja a disztópikus jövőt, amiről már kétszer is írtam!! Egy ugyanolyan világban lenne jobb élni mint a miénk, de sokkal jobb, és igazságosabb benne az élet, mint a mostaniban. Alig várom, hogy vége legyen, és egyre inkább lehetséges, hogy nem ez az abszolút valóság.


TUDOM, HOGY SOKAKNAK FÁJ AZ IGAZSÁG, DE SAJNOS EZ VAN!!!!!!

2020. május 12., kedd

Mindenki megbolondul!!!!!!!!!!

A koronavírus járványhelyzet mostanra hosszú távon már (szinte) minden embert megőrjített annyira, hogy több újabb rossz szokása alakult ki és/vagy a régiek súlyosbodtak el, vagy a jó szokásait tudja csak hosszabb idő alatt végrehajtani.
Szétszórttá vált az agya az embereknek, még abban is elbizonytalanodnak, hogy mindent megcsináltak-e az adott dologban, és biztosra menve akár még egyszer is megcsinálják, hogy tuti meglegyen, de biztosra.
Viszont ilyen még SOHA nem alakult ki eddig ilyen jelenség náluk.
Nálam is így van ez. Nagyon sok dolog, amit meg hamar tudtam egyedül csinálni (pl. fürdés, fogmosás, kézmosás, egyebek) az most sokkal hosszabb ideig tart nekem, mert már nem tudok eléggé figyelni minden részletre, hogy ezt vagy azt a részt a kezemnek, vagy a testemnek jól megmostam-e, és nem hagytam-e ki, ha valahogy úgy érzem, hogy kimaradt valami a megmosásból, akkor mindig megmosom a kezemet újra. Emiatt sokáig tart nekem a fürdés, és utána a fogmosás.
Más, amúgy jól megszokott rutinjaimat is csak sokadik ellenőrzés után tudom elengedni és továbbállni, még akkor is, ha tudom, hogy már rég végeztem az adott dologgal, de valahogy visszahúz, hogy biztos legyek benne, hogy tényleg megvan-e.
Valószínűleg azért is lehet ez, mert két hónapja nem lehetett nekem sétálni a karanténhelyzet miatt. Hiszen nem lehetett tudni, hogy mit is kell/lehet tenni: „maradj otthon, de menj a levegőre, napra, sétálni.” DE „indokolatlanul ne hagyd el a lakást. Csak halaszthatatlan ügyben menj el otthonról.”
„A friss levegő mindenkinek jót tesz.” „Ha indokolatlanul elmész otthonról, akkor ha igazoltatnak, bírságra számíthatsz.” „A napsütés jót tesz az immunrendszernek.”
Azért is lehet, mert kétfajta gondolkodás van konfliktusban az agyamban most.
Információk egyvelege, hámozza ki az ember, hogy akkor most mit és hogyan?
Remélhetőleg rendeződik az agyam, ha újra lesz sokszor lehetőségem sétálni, amit már egy-két napja megteszek kellő körültekintéssel, emberek jó messzire kerülésével, szigorúan nyílt térben.
Sokszor gondolok arra, hogy jó lenne, ha az égi erők beírnák a világra a Format C: parancsot, leformatálnák, és úgy telepítenének újra mindent, hogy közben legyen esély arra, hogy jobbá váljon az emberiség. Talán az is lehet, hogy párhuzamosan van két ugyanolyan világ, és az egyike, amiben mi élünk, az a rosszabb, és a másik az, amelyik jobb.
De még az is lehet, hogy a mi világunk egy fikció, és az abszolút valóságban ugyanúgy néz ki a világ, de sokkal jobb, és sokkal igazságosabb, mint a miénk, és már egyre inkább érzem, és egyre inkább rá is jövök, hogy egy (rém)álomvilágban élek, és már ki akarok jutni innen!!

2020. május 6., szerda

Öljük, butítjuk, és nyomorba döntjük egymást (ÉS PERSZE MAGUNKAT IS!!)...

A magyar embernek már nem csupán a csoki, kekszek, ropogtatni valók, egyéb nasik jelentik a legnagyobb örömöt, hanem inkább bármi, amiben alkohol van, ami alkoholból van.
A családon belüli, párkapcsolati erőszak túlnyomó többségét szeszes ital hatására követik/követték el.
És sokszor akár halált is okoznak vele.

Sajnos a pálinka jellemzi a magyarok országimázsát. Csak a magyar képes jólétben maradni annak megivása után, míg a külföldiek kihányják, vagy akár el is ájulnak tőle rosszullétükben (ezt egy összehasonlító képben láttam régebben a Facebook-on). Nem is csoda, mert a pálinka csak Magyarországon és Ausztria négy tartományában lett elterjedve, és csak ott lehet ezt a nevet használni!! Nem úgy világszerte, mint Oroszország egyik jelképe, a vodka, amiből van már lengyel verzió (vagyis lengyel vodka) is.
De szerencsére a pálinka nem kapható világszerte. De a magyar büszke rá, mert olyan nagy hungarikum, mint a magyar népzene, a mulatós zene, de az utóbbi inkább, mert a legtöbb dal arról szól, hogy "bármi gondunk, bajunk van, csak igyuk le, és máris megszűnik"

Jól mutatja a Mi kis falunk három iszákos közmunkása, Szifon, Baki, és Matyi bármit megtenne, hogy a napi alkoholmennyiségükhöz hozzájussanak, de Teca, a kocsmárosnő nem ad nekik semmilyen szeszt ingyen, ami depresszív állapotba viszi a piás hármast.

Ha ezek nem problémák a magyar kultúrában, akkor mi az?!

2020. április 30., csütörtök

Ha tényleg annyira depis lennék, mint egyesek mondják...

Blogbejegyzéseimre olyan reakciók jönnek, hogy azt hiszik, akik olvassák, hogy én depressziós vagyok, mert csak a problémákról írok. Pedig nem erről van szó, nem vagyok depressziós, hanem látom a világban lévő sok rosszat és ezt a sok rosszat nem próbálom a szőnyeg alá söpörni és nem tudni róla. Ha valamiről azt mondom, hogy szuper jó, de közben meg nagyon rossz, akkor az nem hazugság? Jobb, ha hazudunk, mintha megmondjuk a valóságot? Autista vagyok, nem tudok hazudni és azt sem szeretem, ha valaki nekem hazudik, vagy próbálja elbagatellizálni a valóságot.
 
Ha valóban depressziós lennék, akkor:
- Olyan gondolatokat osztanék még, hogy öngyilkosnak kellene lenni azok miatt a sok rossz dolgok miatt, amik történtek velem.
- A bejegyzéseim az adott témákról csak arról szólna, hogy bárhogy alakult volna azok helyzete, úgysem sült volna el elég jól. Csupán arról beszélnék, hogy az ember mindent elront, minden ember aljas, gonosz, gyarló népség, és az emberi fajnak nem szabadott volna létrejönnie.
- Mindenkit gyűlölnék, még azokat is, akik jók voltak velünk és elfogadtak minket. Sőt még azt is mondanám, hogy miért születtem meg erre a világra.
- Nem hogy nem értenék egyet a tömeges állattartási kedvvel, még nekünk is lenne egy macskánk, egy kutyánk, és/vagy egy nyúlunk, amelyik nem csak terápiás célt szolgálna, hanem teljes barátságot is az emberi kapcsolatok rovására. Hidegen hagyna, ha hallanék egy olyan hírt, hogy kutyák vagy bármilyen állatok támadtak meg sőt öltek meg egy embert, netán egy gyereket, és az adott állatnak adnék igazat, és azt mondanám, hogy az az ember vagy gyerek minek volt ott azon a helyen, stb.
- Szó szerint értelmezve akarnám a TÉNYLEGES világvégét, mindenféle utána lévő jobbított világ NÉLKÜL!!!!
- 99.9% lenne az esélyem, hogy alkohol-, cigaretta-, kábítószer-, számítógép-, tablet-, és/vagy telefonfüggő legyek. Végül CSAK azért nem lettem, mert édesanyám annyira megértően viszonyul hozzám, amennyire csak lehet.

De nem ilyenekről írok, hanem arról, amit megéltem, amit saját bőrömön tapasztaltam, amit velem tettek – és ha ezek nem voltak jó dolgok, akkor nem írhatom róluk, hogy szuper jók voltak. Szerintem a valóság, akármilyen is, az a valóság és el kell fogadni, hogy olyan, nem kell belemagyarázni valamibe valami mást, ami nincs is benne.
Szóval jó lenne ezeket mérlegelni, mielőtt depisnek ítélnénk, amit leírok!!

2020. április 17., péntek

Generációrontó dolgok

Nagyon sok olyan dolog van, amit nem megfelelő módon jött létre, és annak "jelentőségét" a koronavírus járványa még fel is erősített. Ilyenek például a modern számítógépek és játékkonzolok, amit egyre inkább a digitális letöltéses szoftvervásárlás irányába fog terelődni.
A másik a film- és sorozat streamelés, amit a Netflix, az Amazon prime, az HBO Go, és társaik biztosítanak, hogy a közönség akár egy nap alatt, szinte megállás nélkül végignézzen egy egész sorozatévadot, havidíjas előfizetésként, alapjából (még a jóságos) cégeket (is) népszerűsítő, és azáltal bevételt szerző reklámok nélkül. És nem gondolják problémának még azt sem, hogy a gyerekeknek szóló tartalmakat ezeken keresztül lehessen nézni, még van egy Noggin nevű ELŐFIZETÉSES applikáció az Apple TV szolgáltatásán keresztül, ami kifejezetten a Nick jr. oktató sorozataira lettek szabva, szintén reklámmentesen. Nem csoda, ha a ma felnövekvő generáció ebbe az instant és "mindent online szerezni" világban fog felcseperedni, és gyakoriak lesznek az ilyen párbeszédek az iskolai, órák közti szünetekben, és/vagy hazafelé menet legalább 10-20 év múlva:
- Patrik vagyok, 8 éves, és szabadidőmben mindig behozzák a szüleim a kedvenc rajzfilmjeimet a Netflix-en.
- Tomi vagyok, 9 éves, és én is Netflix-ezek anyuval és apuval a kedvenc gyereksorozataimmal.
- Vendell vagyok, 7 éves, és már ovis korom óta már csak Netflix-en, HBO-Go-n nézünk filmeket, és nem fizetünk elő kábeltévére.
- Marcell vagyok, 7 éves, és én a rajzfilmeket Minimax-on, Cartoon Network-ön, Nickelodeonon, Disney Channel-en és még megannyi csatornán nézem a tesóimmal, mert nekünk kábeltévénk van, és nem fizetünk elő semmiféle online micsodákhoz!!
Patrik: -Micsoda?! Ti még kábeltévét néztek?
Tomi: -Ne mán!! Hogy lehettek ennyire maradi őskövületek?! Nem tudjátok, hogy a ómódi tévécsatornáknak már nincs jövője?!
Vendell: -Fú, de ciki, nem tudod, hogy mi a menő!! A nagyszüleink éltek úgy, mint ti!! Na gyertek, hagyjuk itt ezt a dinoszauruszt!!
Ez bár kitalált történet, de ehhez hasonló beszélgetések egyre inkább valóra válnak, és megsokasodnak majd a gyerekek és a kamaszok között, ha nem vigyázunk, és nem ismerjük be az állandó online lét súlyos következményeit annak bármilyen előnyével szemben. És ezt nem csak a jó szülői példával lehet elérni, hanem igaz szeretettel, megértéssel, kiegyensúlyozott gyerekkor biztosításával is, de leginkább ezekkel, hogy menő legyen nekik az offline élet is, és hogy egy idő után unalmas legyen a képernyő, valamint soha ne legyen divatjamúlt semmilyen multimédiás lehetőség (hagyományos TV, fizikai média, mint a DVD, blu-ray, adattároló kártyák, patronok, egyebek), ami hagyományos. És a fenti beszélgetés akár a közösségi média használatára, és a digitális disztribúcióra is vonatkozhat, hogy mennyire ki lehet lógni a sorból, ha nem ez a legfőbb "értelme" az ember életének, legyen bármilyen fiatal, vagy felnőtt.
Bár a vírushelyzet megnehezítené ezeket a hagyományos dolgokat (és erre a helyzetre tudnék ötletet igazi megoldásra), mégis egyre inkább kárt csinálunk azzal, hogy az online élet kényelmét választjuk, és a hagyományos dolgokra régi sz*r időkként, mintsem régi szép időkként emlékezünk. Én az utóbbiként gondolok rá szívesen!!
IDEJE ELGONDOLKODNI, HOGY MIKET RONTOTT EL AZ EMBERISÉG, ÉS HOGY KELLETT VOLNA MÁSKÉPP CSINÁLNI, ÉS MÁSKÉNT ÉLNI!!!

2020. április 15., szerda

Optimizmus a realitáson belül...

Én nem fogom azt hazudni senkinek, hogy milyen "szép a világunk", és hogy "minden szép és jó", mert ha így vélekednék, akkor ugyanolyan naiv, szellemileg visszamaradott, csekély értelmű medvebocs lennék, mint A. A. Milne világhírű regénysorozatának címszereplője, Micimackó, akinek ami az eszéből hiányzik, az a szívében van.
Én próbálok optimista maradni annak ellenére, hogy reálisan nézve a dolgok nem alakulnak olyan jól, mint kellene, sőt, egyre inkább távolodunk attól, hogy jó legyen.
Párszor hallottam olyat, hogy "a jövő(nk) egyre szebb és jobb lesz", de tények százai, ezrei teljesen mást mutatnak.
Én azt sem mondom, hogy sz*r az élet, mindjárt depisek leszünk, és hogy "semmi nem jó" ebben a világban. Én észreveszem azért a jó dolgokat is. DE!! Azt is tudom, hogy azok elenyésznek a rengeteg sok rossz mellett.
Tudom, hogy ha ez a mostan lezajló történelmünk így folytatódik tovább, egyszer csak azt vesszük észre, hogy apokalipszis következett be, de nem úgy, mint a (katasztrófa)filmekben, amiben minden, a civilizációt jelentő épület romokban, feltámadnak a holtak, és cammognak a nagyvilágban a túlélőket keresve, és az agyukat akarják megdézsmálni abban a reményben, hogy ők is csatlakozzanak a zombihordához. Az apokalipszis a gazdaságban fog megmutatkozni.
Bár úgy gondolhatnám, hogy nagyon is szép a világ, és egyre csak jobb lesz, de nem tehetem, mert nincs erre bizonyíték. Sőt, még a leginkább reális és egyben optimista fejjel is azt lehet észrevenni, hogy egyre inkább elenyészik még a cseppnyi jóság ebben a világban, ami lassan teljesen kivész, és csak a rossz dolgok maradnak.
Úgyhogy az az elmélet, miszerint minden jobbra fordul előbb utóbb, és csak a jóra kell koncentrálni minden áron, egyre inkább nem fogja megállni a helyét, még ha a legpozitívabban szeretnénk gondolkodni sem. Kizárólag akkor, ha a jóságos égi erők beütik a mostani történelmünkre a format C: parancsot, és biztosítják számunkra, hogy az új világ ugyanolyan korokkal előre haladva, ugyanúgy fejlődjön, de sokkal jobban alakuljon a mostaninál.
Igaz, most rövid időre átértékeli a fontos dolgokat az emberiség most, hogy az Amerikai Egyesült Államok hivatalosan katasztrófa sújtotta területté lett nyilvánítva, miközben a világ többi része is az, és amúgy is teleöntötte az egész világot a koronavírus járvány, de miután ez az egész véget ér, akkor rövid időn belül az "átértékelődés" feledésbe merül, és tovább folytatják az emberek az egész romboló életmódjukat, mint eddig, mintha mi sem történt volna.
Ezen kellene elgondolkodni, mielőtt naivan, irreálisan, és tájékozatlanul kijelentjük, hogy "a rossz múlt után a jövő csak jobb lesz", DE SAJNOS NEM LESZ!!!

2020. április 13., hétfő

Ő


Ő
Sorsán keresztül látom a sorsomat, Róla szól, de lehetne bárki közülünk.
Amióta tudom, hogy mi történt vele, nem tudok magamhoz térni. De amióta telefonon tudtam vele beszélni, teljesen kiürültem, nem találom a helyemet és csak egyetlen gondolat gyötör: Mit kellene tenni? Mit lehetne tenni? És sajnos nem jutok semmire.
Legnehezebb ebben az, hogy még elmondani sem tudom senkinek, mert nincs kinek. A legnagyobb fájdalom a történteken túl az, hogy még megosztani sincs kivel. Ekkora magányt hogyan lehet túlélni? Ezért írom most le ide, mert ha senki nincs, akinek elmondhatnám, elmondom így mindenkinek.

Hogy ez Vele megtörténhetett egyetlen oka van, mégpedig az autizmus. Vagyis nem is az autizmus tehet erről, hanem az az elvárás, amely nem veszi figyelembe az autizmust. Mert attól az anyától is, aki évtizedeken keresztül az autista gyerekéért tesz meg mindent, ugyanazt várják el, ugyanannak kell megfelelnie, mint annak az anyának, aki átlagos fejlődésű gyermeket nevelt.

Az autizmus jelenlétét nem veszik figyelembe. Ezért aztán az ilyen anyák az autizmus mellett természetesen egyedül vannak, hiszen nagyon gyorsan magukra maradnak, belerokkannak a teljesítésbe. Dolgozni, ellátni az autistát, biztosítani mindent, ami kell neki, aztán még dolgozni egy kicsit másutt is, mert rengeteg pénz kell és ezt egyedül kell megteremteni. És csak dolgozni, dolgozni, hogy pénz legyen, dolgozni még akárhány évesen is, a végtelenségig, fizikai munkát. És közben segítséget sehonnan nem kapva élni a mindennapokat, amelyek mázsás súllyal nehezednek rá.

És ebben a fáradt, elgyötört életformában nem csoda, ha megtörténik egy olyan baleset, amely a továbbiakat teljesen keresztülhúzza. Most mi lesz a szép, frissen épült, lakással, a szép új berendezéssel, ki fogja élvezni? Olyan szépen eltervezte, pontról pontra kidolgozta mit hogyan csináljon, hogy jó legyen. Most ott áll üresen a lakás, ami a kényelmet, nyugalmat biztosította volna. Aki megálmodta, hogy hogyan lesz a jövőben, hogyan élik majd ott az életüket, már nem tudja élvezni, mert soha nem fog visszamenni abba a lakásba. Mert nem tud. Önmagát ellátni nem tudja, tehát nem élhet majd ott.

Nem csoda, hogy naphosszat csak sír, éjszakákon át nem alszik, akkor is csak sír, mert tehetetlenségében mit is tudna mást csinálni. Hiszen még most is félti a gyermekét. Mi lesz vele ezután? Mert az anya, aki a gyerekéért él, mindent, de mindent megtesz, nem baj, ha ő már nem bírja, nem baj, ha ővele bármi történik, csak a gyereke legyen jó helyen, a gyerekének legyen meg minden, hiszen az autista nem tud önmagáról gondoskodni.

Az álmok, a tervek hogyan tudnak egy pillanat alatt megsemmisülni? Vége, nincs tovább. Azt az álmot már nem lehet megélni, azt a tervet nem lehet megvalósítani. Más irányt vett az élet. Egyetlen pillanat, egyetlen rossz mozdulat miatt.

A lakás ott áll üresen, várja, hogy befejezzék a pakolást, a helyére kerüljenek a dobozokból a tárgyak, de ő már ezt nem fogja befejezni, mert nem tudja. És most is egyedül van a kórházban.

Csak küzdünk, mindent megteszünk, meg még annál is többet, annyit teszünk meg, hogy belerokkanunk, lelkünk már rég belehalt ebbe az egészbe. Szinte élő halottként vonszoljuk magunkat tovább és tovább. Aztán egy pillanat alatt vége még ennek a félhalott állapotnak is. Mert egyszer csak ennyit sem tudunk már tenni. Nem tudunk tenni semmit, csak sírhatunk. De azt meg minek? Azzal nem segítünk, de a tehetetlenség ereje így tör utat magának.
Ez Vele történt, az Ő élete siklott ki, de bármelyikünkkel megtörténhet ugyanez.
Szomorú vagyok és tehetetlen, segíteni nem tudok a távolság miatt sem. Csak a fájdalmam óriási emiatt a tehetetlenség miatt.

Az elszúrt életem, amiben túl sok ember nem volt megértő velem!!

Túl sok ember volt szigorú velem életemben.
Az óvodában kezdődött, pedig olyan óvodába jártam, amely az egyetlen autizmus specifikus volt és mégis megvolt ott is az a szigor, ami minden más oviban.
Aztán jött az általános iskola. Sajnos nem vették tudomásul azt, hogy autistaként jártam a normál általános iskolába, mert a szakértői bizottság odairányított. Az autizmusomat elkényeztetésnek gondolták, azt mondták, hogy anya elkényeztet. Ha magamra hagyna és elmenne dolgozni, akkor majd én megoldanám a dolgokat egyedül is. De most azért nem tudom megcsinálni, mert anya otthon van és megcsinál mindent helyettem. Sajnos anyát is arra akarta kényszeríteni, hogy legyen velem szigorú, hogy teljesüljenek a viselkedési és tanulási elvárások. Még szerencse, hogy ahogy még lehetett, anya megértett és nem teljesítette a "szükségesnél" jobban azt, hogy legyen velem szigorú, mert akkor én mindent meg fogok tanulni.
Az iskolában sajnos sokszor nem tudtam rendesen teljesíteni, mert egy csomó dolgot nem értettem a tananyagból. Autizmusom miatt mást válaszoltam egy-egy kérdésre, mint amit elvártak. Pl. környezetismeretből arra a kérdésre, hogy „mit csinál a madár a tojásával?” azt válaszoltam, hogy „vigyáz rá”, a helyes válasz ez lett volna: „kikölti”. Persze, hogy egyest kaptam a "kreatív" válaszomra. Az iskolai meg nem értések miatt először harmadikos koromban meg akartam halni. És ez nagyon sokáig így volt. Anya szinte mostanáig nem értette, hogy miért akarnám eldobni az életemet. A sok meg nem értés miatt csábított engem a számítógép, majdnem számítógép FÜGGŐ lettem.
Két évig magántanuló voltam, mert autistaként sehová sem tudtam járni iskolába. Ez sem ment zökkenőmentesen, mert annyira megutáltam addigra a tanulást, az olvasást és mindent, ami az iskolához kapcsolódott, hogy csak nagy nehézségek árán csináltam meg a feladatokat minden nap.
Majd ezután az ország másik végébe költöztünk, ahol egy alapítványnál fejlesztettek. Egy-két gyógypedagógus a legjobban tudott velem foglalkozni, de sajnos itt is voltak olyanok, akik nem vették figyelembe az autizmusomat, szigorúan bántak velem.
Volt ott egy lány, akit nagyon utáltam, ő nem volt autista, gyakran szóban bántalmaztam, és az alapítvány vezetői azzal fenyegettek meg, ha esetleg tetleg bántom ezt a lányt, vagy bárki mást, akkor eltörik a kezemet. Az alapítvány két lakóotthont is akart építeni, de ebből nem lett semmi, mert olyan mocskos titkok derültek ki egyszer csak a vezetőségről, hogy minden pénzt, amit a szülőktől beszedtek, valahogy eltüntették és nem az alapítvány céljaira fordították. Így az alapítvány vezetőit menesztették, még szerencse, mert ha továbbra is ők lettek volna, akkor biztos kidobtak volna engem összeférhetetlenség miatt, mert ezt a bizonyos lányt nem bírtam elviselni. Ebben az időben jó is történt, mert iskolába is jártam itt, ahol két nagyon jó tanárom volt. Bárcsak ilyen lett volna az alsó tagozatos tanárom is.
Mikor anya látta, hogy itt már semmi nem lesz nekem való, akkor visszaköltöztünk eredeti lakóhelyünkre. Két és fél évig punnyadtunk otthon a semmiben, amikor is lett egy jó lehetőség, egy lakóotthon, ahol 7 és fél évet töltöttem, de sajnos anyagi okok miatt ki kellett költöznöm.
Nem sokkal a kiköltözésem után szerencsét próbáltam egy közeli város munkahelyén, ahol megváltozott munkaképességűeket foglalkoztattak, autista viszont csak én voltam és egy másik fiatalember. Sajnos irodai munka, amit szerettem volna, nem volt, így konyhai kisegítő munkát kellett végeznem. Ezt a munkát nem szerettem, többször elmondtam a véleményemet, voltak dühkitöréseim is és ezt nem mindenki értette meg. Szerencsére volt olyan munkavezető, aki megértett. De összességében nem volt nekem való , nem is bírtam már (8 hónapig voltam ott) és így nem maradtam ott tovább.
Most itt vagyunk, bizonytalanul, hogy meddig kell elviselnünk ezt a világot, amiben most vagyunk. Egy csomó ígérgetések vannak, hogy lesz autizmus specifikus lehetőség autista fiatal FELNŐTTEKNEK, de mindig közbejön valami. A felnőtt autistákkal valahogy senki sem akar foglalkozni, pedig egyre több a felnőtt autista, mi lesz velük? Senkit sem érdekel? Ők egyedül hogyan oldják meg a sorsukat? Nem tudják maguk megoldani, segítség kell nekik. Anya ma már érti, hogy miért nem szerettem volna élni. Közben leromlott az egészségem is annyira, hogy először csak glutén- és laktózmentesen kellett étkeznem, majd teljesen hús-, és tojásmentesen, valamint hevített zsír nélkül is amiatt, hogy az élelmiszereket is gén-módosítják, rossz módszerekkel dolgozzák fel, de közrejátszhatott az is, hogy milyen tönkrement múlttal rendelkezem, amiben csak kritizálást, meg nem értést, szigort kaptam szinte. Mindig, mindenhol csak a szigor és olyan elvárások, amelyeknek nem tudtam megfelelni. Amennyire mindig is megértő volt anya velem, az mind kevés volt a sok stresszes korszak mellett.
Hiszem, hogy van egy párhuzamos világ, olyan, mint a miénk, DE jobb felé fajult, mint ez. Abban a világban sokkal kiegyensúlyozottabb, sikeresebb, jobban boldoguló ember vagyok. És az is lehet, hogy egy regénysorozat főszereplője (talán címszereplője is) vagyok, és ezt az egész világot és történéseket az író írja a születésem óta. És ezekből filmek, videójátékok, egyebek jelennek meg még ma is. Továbbá engem is ő talált ki.