Talán
azért szóródok szét, és zavarodok össze egyre inkább, valamint
jöttek rám újabb rossz szokások (ami átlagos neurotipikus
szemmel "rögeszméknek", "mániáknak", egyéb
mindennek tűnnek),
és hogy a régóta ismertek is hosszabb ideig tartanak, mire
biztosra tudok menni, hogy jól megcsináltam-e, mert megöregedtem,
egyre fáradtabb vagyok mind mentálisan, mind lelkileg, mind
fizikailag (az enyhe reumámmal együtt).
Most
megfogalmazódhat a kérdés mindenkiben, aki ezt olvassa: "Hiszen
idén múltál el 30 éves csak, az még fiatal kor, nem?!" vagy
hogy "30 éves kor az nem túl kicsi idő
az öregedéshez?!" vagy még az is, hogy "Nem vagy még
ahhoz túl fiatal?!"
Nos,
anyával felvetettük ezt a lehetőséget,
és arra jutottunk, az autizmus okozhat hamarabb öregedést az
emberben.
Azt
is szoktuk beszélni, hogy mennyire megviselnek minket a frontok,
légköri nyomások, légtömegek, és talán égi erők
közti konfliktust is megérzem.
Az,
hogy öregszem, nem is túl nagy gond, hiszen lehet, hogy így
hamarabb meg fogok halni, és nem fogom túlélni édesanyámat, aki
mindig megértett és szeretett, ahogy csak tudott, és nem fogok
utána emiatt elveszni a főként
gonosz, egoközpontú, gyarló emberekkel teli nagyvilágban.
Ráadásul akkor nem kell anyának sem beköltöztetni engem
valamilyen autista lakóotthonba "mi lesz, ha majd ő nem
lesz?!" címmel. Talán nagyon sok téren fog még teher
lehullani róla, bármennyire mondta nekem mindig, hogy nem
vagyok teher a számára, amikor ezt megemlítettem neki.
Az
autizmusom miatt még társkeresésről,
házasságról, családalapításról sem lehet szó az én
esetemben, mert a házaséletet, és a gyereknevelést nem tudnám
elég jól kezelni, bármennyire is szeretném, és a végén az
adott párom még azt gondolná rólam, hogy "pót-anyának kell
ő nekem", meg hogy "egy Pán Péter vagyok, ő pedig az én
Wendy-m" (mivel csak azt látná, hogy "képtelen vagyok
felnőni"), vagy azt, hogy "a gyermekei közül az egyik én
vagyok". A "gyerekességemet" nem a szó jobbik
értelmében értené, vagyis olyan értelemben, hogy jól el tudnék
szórakozni, közös gyermekünkkel/gyermekeinkkel, szeretgetném,
ölelném és fejlesztgetném a magam módján. Emiatt 1-2 éven
belül akár válás is lehetne belőle előbb-utóbb. Ritka az, hogy
valaki az autizmusa ellenére képes összeházasodni, és boldognak
lenni a házastársával, mint Fekete Gy. Viktor, az Autista vagyok
Youtube csatorna és videóblog társszerkesztője és üzemeltetője.
Ezúttal
már nem érdekel, hogy mennyire vagyok negatív, pesszimista,
depressziós egyesek szemében, én nem fogom azt hazudni, hogy
"mennyire szép és jó az egész világ, és hogy öröm benne
élni a pár rossz dolog ellenére". Sajnos ma már nem csak
hozzáállás és elhatározás kérdése a boldogság, mert főképp
autistáknál ez nem is olyan egyszerű!!
Ha
beszélek a problémáimról, sok ismerőstől csak dogmákat,
szentbeszédet, kritizálást kapok, de megértést nem.
A
"sok jó" túlságosan elenyészik a még több rossz
mellett, és ezt sajnos nem lehet még az optimizmussal sem
szépíteni. Rossz a múltam, és még rosszabb lesz a jövőm
is, ha EZ a mostani történelmi világ megmarad 2021-ben és utána,
amikor már minden, ami gazdaságos, be lesz tiltva mondván, hogy
"nem környezetbarát", és még olyan dolgok is meg fogják
keseríteni az életünket, amiről most még nem tudunk semmit, vagy
csak keveset, de jelképezni fogja a disztópikus jövőt, amiről
már kétszer is írtam!! Egy ugyanolyan világban lenne jobb élni
mint a miénk, de sokkal jobb, és igazságosabb benne az élet, mint
a mostaniban. Alig várom, hogy vége legyen, és egyre inkább
lehetséges, hogy nem ez az abszolút valóság.
TUDOM,
HOGY SOKAKNAK FÁJ AZ IGAZSÁG, DE SAJNOS EZ VAN!!!!!!