2020. május 23., szombat

Öregszem, fáradt vagyok, szétesek, szétszórt vagyok, összezavarodok, mi kell még?!

Talán azért szóródok szét, és zavarodok össze egyre inkább, valamint jöttek rám újabb rossz szokások (ami átlagos neurotipikus szemmel "rögeszméknek", "mániáknak", egyéb mindennek tűnnek), és hogy a régóta ismertek is hosszabb ideig tartanak, mire biztosra tudok menni, hogy jól megcsináltam-e, mert megöregedtem, egyre fáradtabb vagyok mind mentálisan, mind lelkileg, mind fizikailag (az enyhe reumámmal együtt).
Most megfogalmazódhat a kérdés mindenkiben, aki ezt olvassa: "Hiszen idén múltál el 30 éves csak, az még fiatal kor, nem?!" vagy hogy "30 éves kor az nem túl kicsi idő az öregedéshez?!" vagy még az is, hogy "Nem vagy még ahhoz túl fiatal?!"
Nos, anyával felvetettük ezt a lehetőséget, és arra jutottunk, az autizmus okozhat hamarabb öregedést az emberben.
Azt is szoktuk beszélni, hogy mennyire megviselnek minket a frontok, légköri nyomások, légtömegek, és talán égi erők közti konfliktust is megérzem.
Az, hogy öregszem, nem is túl nagy gond, hiszen lehet, hogy így hamarabb meg fogok halni, és nem fogom túlélni édesanyámat, aki mindig megértett és szeretett, ahogy csak tudott, és nem fogok utána emiatt elveszni a főként gonosz, egoközpontú, gyarló emberekkel teli nagyvilágban. Ráadásul akkor nem kell anyának sem beköltöztetni engem valamilyen autista lakóotthonba "mi lesz, ha majd ő nem lesz?!" címmel. Talán nagyon sok téren fog még teher lehullani róla, bármennyire mondta nekem mindig, hogy nem vagyok teher a számára, amikor ezt megemlítettem neki.
Az autizmusom miatt még társkeresésről, házasságról, családalapításról sem lehet szó az én esetemben, mert a házaséletet, és a gyereknevelést nem tudnám elég jól kezelni, bármennyire is szeretném, és a végén az adott párom még azt gondolná rólam, hogy "pót-anyának kell ő nekem", meg hogy "egy Pán Péter vagyok, ő pedig az én Wendy-m" (mivel csak azt látná, hogy "képtelen vagyok felnőni"), vagy azt, hogy "a gyermekei közül az egyik én vagyok". A "gyerekességemet" nem a szó jobbik értelmében értené, vagyis olyan értelemben, hogy jól el tudnék szórakozni, közös gyermekünkkel/gyermekeinkkel, szeretgetném, ölelném és fejlesztgetném a magam módján. Emiatt 1-2 éven belül akár válás is lehetne belőle előbb-utóbb. Ritka az, hogy valaki az autizmusa ellenére képes összeházasodni, és boldognak lenni a házastársával, mint Fekete Gy. Viktor, az Autista vagyok Youtube csatorna és videóblog társszerkesztője és üzemeltetője.
Ezúttal már nem érdekel, hogy mennyire vagyok negatív, pesszimista, depressziós egyesek szemében, én nem fogom azt hazudni, hogy "mennyire szép és jó az egész világ, és hogy öröm benne élni a pár rossz dolog ellenére". Sajnos ma már nem csak hozzáállás és elhatározás kérdése a boldogság, mert főképp autistáknál ez nem is olyan egyszerű!!
Ha beszélek a problémáimról, sok ismerőstől csak dogmákat, szentbeszédet, kritizálást kapok, de megértést nem.


A "sok jó" túlságosan elenyészik a még több rossz mellett, és ezt sajnos nem lehet még az optimizmussal sem szépíteni. Rossz a múltam, és még rosszabb lesz a jövőm is, ha EZ a mostani történelmi világ megmarad 2021-ben és utána, amikor már minden, ami gazdaságos, be lesz tiltva mondván, hogy "nem környezetbarát", és még olyan dolgok is meg fogják keseríteni az életünket, amiről most még nem tudunk semmit, vagy csak keveset, de jelképezni fogja a disztópikus jövőt, amiről már kétszer is írtam!! Egy ugyanolyan világban lenne jobb élni mint a miénk, de sokkal jobb, és igazságosabb benne az élet, mint a mostaniban. Alig várom, hogy vége legyen, és egyre inkább lehetséges, hogy nem ez az abszolút valóság.


TUDOM, HOGY SOKAKNAK FÁJ AZ IGAZSÁG, DE SAJNOS EZ VAN!!!!!!

2020. május 12., kedd

Mindenki megbolondul!!!!!!!!!!

A koronavírus járványhelyzet mostanra hosszú távon már (szinte) minden embert megőrjített annyira, hogy több újabb rossz szokása alakult ki és/vagy a régiek súlyosbodtak el, vagy a jó szokásait tudja csak hosszabb idő alatt végrehajtani.
Szétszórttá vált az agya az embereknek, még abban is elbizonytalanodnak, hogy mindent megcsináltak-e az adott dologban, és biztosra menve akár még egyszer is megcsinálják, hogy tuti meglegyen, de biztosra.
Viszont ilyen még SOHA nem alakult ki eddig ilyen jelenség náluk.
Nálam is így van ez. Nagyon sok dolog, amit meg hamar tudtam egyedül csinálni (pl. fürdés, fogmosás, kézmosás, egyebek) az most sokkal hosszabb ideig tart nekem, mert már nem tudok eléggé figyelni minden részletre, hogy ezt vagy azt a részt a kezemnek, vagy a testemnek jól megmostam-e, és nem hagytam-e ki, ha valahogy úgy érzem, hogy kimaradt valami a megmosásból, akkor mindig megmosom a kezemet újra. Emiatt sokáig tart nekem a fürdés, és utána a fogmosás.
Más, amúgy jól megszokott rutinjaimat is csak sokadik ellenőrzés után tudom elengedni és továbbállni, még akkor is, ha tudom, hogy már rég végeztem az adott dologgal, de valahogy visszahúz, hogy biztos legyek benne, hogy tényleg megvan-e.
Valószínűleg azért is lehet ez, mert két hónapja nem lehetett nekem sétálni a karanténhelyzet miatt. Hiszen nem lehetett tudni, hogy mit is kell/lehet tenni: „maradj otthon, de menj a levegőre, napra, sétálni.” DE „indokolatlanul ne hagyd el a lakást. Csak halaszthatatlan ügyben menj el otthonról.”
„A friss levegő mindenkinek jót tesz.” „Ha indokolatlanul elmész otthonról, akkor ha igazoltatnak, bírságra számíthatsz.” „A napsütés jót tesz az immunrendszernek.”
Azért is lehet, mert kétfajta gondolkodás van konfliktusban az agyamban most.
Információk egyvelege, hámozza ki az ember, hogy akkor most mit és hogyan?
Remélhetőleg rendeződik az agyam, ha újra lesz sokszor lehetőségem sétálni, amit már egy-két napja megteszek kellő körültekintéssel, emberek jó messzire kerülésével, szigorúan nyílt térben.
Sokszor gondolok arra, hogy jó lenne, ha az égi erők beírnák a világra a Format C: parancsot, leformatálnák, és úgy telepítenének újra mindent, hogy közben legyen esély arra, hogy jobbá váljon az emberiség. Talán az is lehet, hogy párhuzamosan van két ugyanolyan világ, és az egyike, amiben mi élünk, az a rosszabb, és a másik az, amelyik jobb.
De még az is lehet, hogy a mi világunk egy fikció, és az abszolút valóságban ugyanúgy néz ki a világ, de sokkal jobb, és sokkal igazságosabb, mint a miénk, és már egyre inkább érzem, és egyre inkább rá is jövök, hogy egy (rém)álomvilágban élek, és már ki akarok jutni innen!!

2020. május 6., szerda

Öljük, butítjuk, és nyomorba döntjük egymást (ÉS PERSZE MAGUNKAT IS!!)...

A magyar embernek már nem csupán a csoki, kekszek, ropogtatni valók, egyéb nasik jelentik a legnagyobb örömöt, hanem inkább bármi, amiben alkohol van, ami alkoholból van.
A családon belüli, párkapcsolati erőszak túlnyomó többségét szeszes ital hatására követik/követték el.
És sokszor akár halált is okoznak vele.

Sajnos a pálinka jellemzi a magyarok országimázsát. Csak a magyar képes jólétben maradni annak megivása után, míg a külföldiek kihányják, vagy akár el is ájulnak tőle rosszullétükben (ezt egy összehasonlító képben láttam régebben a Facebook-on). Nem is csoda, mert a pálinka csak Magyarországon és Ausztria négy tartományában lett elterjedve, és csak ott lehet ezt a nevet használni!! Nem úgy világszerte, mint Oroszország egyik jelképe, a vodka, amiből van már lengyel verzió (vagyis lengyel vodka) is.
De szerencsére a pálinka nem kapható világszerte. De a magyar büszke rá, mert olyan nagy hungarikum, mint a magyar népzene, a mulatós zene, de az utóbbi inkább, mert a legtöbb dal arról szól, hogy "bármi gondunk, bajunk van, csak igyuk le, és máris megszűnik"

Jól mutatja a Mi kis falunk három iszákos közmunkása, Szifon, Baki, és Matyi bármit megtenne, hogy a napi alkoholmennyiségükhöz hozzájussanak, de Teca, a kocsmárosnő nem ad nekik semmilyen szeszt ingyen, ami depresszív állapotba viszi a piás hármast.

Ha ezek nem problémák a magyar kultúrában, akkor mi az?!