Minden estéhez úgy állok hozzá, hogy másnap legalább új nap vár, új "reményekkel", meg mindennel.
Még akkor is, hogy ha ma már több, mint 40 perc, amíg megfürdök, és biztosra megyek, hogy mindenemet megmostam-e, és kb. 23:30 lesz, mire a fogmosással is kész leszek és végre bebújhatok az ágyba, de legalább holnap új nap lesz.
Ezt azért írtam le Nektek, hogy egy jót is mondjak a rengeteg rossz mellé.
Egy nap nem rég fedeztem fel egy cikket, amiben felsorolták a depresszió, és a depresszív epizód tüneteit itt: https://femina.hu/egeszseg/depresszio-tunetei/?
1./ levert, szomorú hangulat a nap nagy részében és csaknem mindennap
2./ az érdeklődés és az örömérzet csökkenése, elvesztése a nap nagy részében és csaknem mindennap
3./ jelentős súlycsökkenés vagy súlygyarapodás
4./ álmatlanság, hajnali felébredések vagy napközbeni aluszékonyság
5./ erőtlenség, kimerültség, fáradtság
6./ az érdektelenség érzése, ok nélküli önvád, bűntudat
7./ ideges, kapkodó vagy épp lelassult mozgás, mozdulatok
8./ az összpontosításra, döntéshozásra, gondolkodásra való képtelenség
9./ a halál gondolatával való intenzívebb foglalkozás
Ebből
sajnos a legtöbb igaz rám (kivéve a 3-asat). Szerencsére a hitem,
hogy más az igazi, abszolút valóság, nem pedig ez, amiben MOST
élünk, nem hagyja, hogy egyre inkább elmélyüljek benne. Talán
így ír meg engem és anyát az író, aki írja a könyvsorozatot.
Ha ez is a probléma kulcsa, sajnos érdemi segítség sehol nincs. A
pszichiáterek elintézik gyógyszerek {pl. nyugtató(k)}
felírásával, vagy rosszabb, az egyén bolonddá nyilvánításával,
és diliházba záratásával. Egy pszichológus nagy többségben
sajnos nem nagyon ért az ilyesmikhez. Egy motivációs tréner pedig
azt hiszi, hogy egy "Szedd össze magad!" kaliberű mondat
bárkire/mindenkire hat, aki szomorú, rosszkedvű, de akár a
depresszióból is képes (egy) embert kizökkenteni. Viszont ez
eléggé toxikus, és csak még jobban befelé fordítja a szegény
beteget.
Úgyhogy
itt nem arról van szó, hogy
én "nem akarom eléggé a változást", és én
"nem szedem össze magam eléggé",
sokkal összetettebb problémáról van szó, mint amit ennyi "lépés"
megoldana. Épp ezek miatt nem vidít
fel az a "tény", hogy az afrikai éhezőknek/szomjazóknak
a nyomorban sokkal rosszabb, mint nekem, "mégsem
boldogtalanok", hanem "megelégszenek (mind)azzal amijük
van", de még az sem, hogy "legalább hazánkban nincs
valamilyen életet veszélyeztető háború", ami miatt "veszélyben érezhetnénk magunkat", mert
ugye ezek a szólamok is rendszeresen elhangzanak.(Viszont mindenki tisztában
van azzal, hogy jelenleg mi zajlik az egész világon, köztük
nálunk is. Ez a mostani helyzet még inkább a kétségbeesésbe
taszítja nemcsak az olyanokat, mint én, hanem mindenkit. Tehát most még inkább irritáló és kétségbe ejtő egy-egy ilyen megjegyzés.)
Sorstársaim, akik megosztják érzéseiket, szintén hasonlókról számolnak be, mit amit én is tapasztalok. Megértés helyett kapják a kioktatást, számonkérést, elvárásokat, hogy megfeleljenek mások álmainak, igényeinek. De hogy hogyan küzdünk nap mint nap, mit érzünk, mit szeretnénk, sajnos nem érdekli a „jótanácsokat” osztogatókat. Valahogy azt látom, hogy az empátia képességének hiánya nem egyenlő az autizmus diagnózisával, mert sajnos e diagnózis nélkül élő emberek sokaságából nagyon hiányzik. Pedig a képesség arra, hogy beleképzeljük magunkat mások helyzetébe, nagyon sokat segítene a felszín alatt zajló események körülbelüli megértésében. Már csak a megértésre irányuló szándék is nagyon hasznos lenne. Erről az a kép jut eszembe, amikor mutatják a jéghegyet: csak a csúcsa látszik ki a vízből, a 90 %-a a víz alatt van, de a láthatatlan rész a nagyobb!!
Egyébként mindenki tudja, aki kicsit mélyebben tanulmányozza az autizmust, hogy ebben a műfajban a depresszió, a kényszeresség, a bizonytalanság alap jelenség. Tehát, ismét mondom, egy autistát azzal elintézni, hogy „szedd már össze magad”, „ha akarnád, tudnád”, „gondolkozz pozitívan”, stb. olyan, mintha egy haltól várnánk el, hogy biztatásunkra képes lesz fára mászni, hiszen csak akarnia kell és egyébként is vidám az élet, mert meg van a lehetősége, hogy mászhat fára :) És amikor ez nem sikerül neki, akkor jól le kell teremteni, hogy nem igaz, hogy nem tudja, hiszen csak akarnia kellene.
Ezeken el kellene gondolkodni!!! Nemdebár?!?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése