Vannak, akik tudják, hogy a legtöbb ember elvileg mindent tönkretesz. Ott vannak az esetek, hogy telefont nyomkodnak még vezetés közben is, ezzel baleseteket kockáztatva. Vannak mindenhol rivalizálások, mint pl. a tiniknél, hogy ki hány évesen próbálta ki az alkoholt (neadjisten, rúgott be), vagy a cigarettát, és főként lányoknál, hogy melyikük mikor, hány évesen vesztette már el a szüzességét, ami nem kívánt terhességeket, sőt abortuszt is vonhat maga után. A felelősségvállalást "szégyenletes dolognak" tartja sok ember, de a vagányság, a kockázatvállalás, harácsolás és egyéb veszélyes dolgok viszont sajnos "menő dolgoknak" számítanak.
Ennek az emberi "gyarlóságnak" történelmi eredete van:
Először is, minél régebb idők voltak, annál rosszabb volt a gyermekek és a fiatalok élete, ami kihatott a felnőtt korukra. A lázadás bűnnek számított. A középkorban mindenkinek kötelező volt a vallásosság. Aki nem volt az, arról azt mondták, hogy "megtagadja Istent". Az egyház mindent irányított, és kimondta, hogy azért kell a gyereket verni, mert az ember "eredendően bűnösnek" számított. Minél régebb volt, annál inkább nem voltak megértő szülők és tanárok. A másik, hogy régen sok minden tabutéma volt még családon belül is. Amiről nem beszéltek, szerintük nem létezett, és udvariatlanságnak, vagy még rosszabb, bunkóságnak számított, ha bárki felvetette. Minél régebben volt, annál több volt az emberek kötelessége. Nem lehetett nemet mondani semmilyen feladatnak. A gyerekeket, és a nőket nem vették emberszámba. A gyerekeknek is cselédsors jutott. Minden örömnek mindig nagy ára volt. Csak a mai korokra lettek a gyermekeknek is jogaik. Most azért tűnik furcsának ez a nagy "szabadság", mert ma már lázadhatnak a fiatalok bizonyos mértékig, és ma már a gyerekjogokról sokat kampányolnak. De még megmaradt a régi elnyomásból pár dolog. Sajnos a dolgok rossz felé fajulásáért a modern technológiát teszik felelőssé, pedig ha általános lenne kisgyermekkortól az igaz szeretet és megértés, valamint a stresszmentes, nyugodt felnőttkor, amiben nem szégyen az érzelmek (pl. sírás) kinyilvánítása, akkor nem sokan menekülnének a technológia nyújtotta örömökbe, és saját, vagy netán más életét kockára téve.
Úgyhogy nem a "régi szép időkre" kell gondolni, amikor volt "fegyelem" és "tisztelet". Még a "Bezzeg az én időmben..." kezdetű mondatokat is el kell felejtenünk, ha épp a mai fiatalok kritizálása a célja.
Források:
https://torimaskepp.blog.hu/2017/06/27/brutalis_gyerekneveles_a_kozepkorban?fbclid=IwAR0gJqGpF7Yu3S-ZvP_uLTqyqa2D_fcRFyMAPt6oP1RBn9DsZItBqL2FGO8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése