Mérges madarak "inváziója"...

 Egyre inkább azt veszem észre, hogy a közelemben repkednek galambok, és egyéb madárkák. Lassan már félelemmel kerülgetem őket, és már megijedek tőlük, amikor azt látom, hogy olyan alacsonyan szállnak, hogy akár hozzám is érhetnek, főképp az arcomhoz.

Ez olyasmi, mint amikor az Angry Birds c. számítógépes- és videójátékban a címszereplő mérges madárkák pukkasztják ki a zöld disznókat/malacokat, miután azokra csúzlival rálőtt a játékos. Épp egy ilyen helyzetben én vagyok a zöld malackák egyike, és röpködnek a piros kerek (Red), kék pici megháromszorozódni képes (Blues), sárga háromszögű (Chuck) és még sok más.

Úgy látszik, a megbolonduló világgal megbolondulnak a madarak is.

Másnál vajon van ilyen jelenség, vagy csak engem pécézett ki ilyen módon az Univerzum gonosz oldala?!

"Új nap, Új remények..."

Minden estéhez úgy állok hozzá, hogy másnap legalább új nap vár, új "reményekkel", meg mindennel.

Még akkor is, hogy ha ma már több, mint 40 perc, amíg megfürdök, és biztosra megyek, hogy mindenemet megmostam-e, és kb. 23:30 lesz, mire a fogmosással is kész leszek és végre bebújhatok az ágyba, de legalább holnap új nap lesz.

Ezt azért írtam le Nektek, hogy egy jót is mondjak a rengeteg rossz mellé.

Egy nap nem rég fedeztem fel egy cikket, amiben felsorolták a depresszió, és a depresszív epizód tüneteit itt: https://femina.hu/egeszseg/depresszio-tunetei/?

• 1./ levert, szomorú hangulat a nap nagy részében és csaknem mindennap

• 2./ az érdeklődés és az örömérzet csökkenése, elvesztése a nap nagy részében és csaknem mindennap

• 3./ jelentős súlycsökkenés vagy súlygyarapodás

• 4./ álmatlanság, hajnali felébredések vagy napközbeni aluszékonyság

• 5./ erőtlenség, kimerültség, fáradtság

• 6./ az érdektelenség érzése, ok nélküli önvád, bűntudat

• 7./ ideges, kapkodó vagy épp lelassult mozgás, mozdulatok

• 8./ az összpontosításra, döntéshozásra, gondolkodásra való képtelenség

• 9./ a halál gondolatával való intenzívebb foglalkozás

Ebből sajnos a legtöbb igaz rám (kivéve a 3-asat). Szerencsére a hitem, hogy más az igazi, abszolút valóság, nem pedig ez, amiben MOST élünk, nem hagyja, hogy egyre inkább elmélyüljek benne. Talán így ír meg engem és anyát az író, aki írja a könyvsorozatot. Ha ez is a probléma kulcsa, sajnos érdemi segítség sehol nincs. A pszichiáterek elintézik gyógyszerek {pl. nyugtató(k)} felírásával, vagy rosszabb, az egyén bolonddá nyilvánításával, és diliházba záratásával. Egy pszichológus nagy többségben sajnos nem nagyon ért az ilyesmikhez. Egy motivációs tréner pedig azt hiszi, hogy egy "Szedd össze magad!" kaliberű mondat bárkire/mindenkire hat, aki szomorú, rosszkedvű, de akár a depresszióból is képes (egy) embert kizökkenteni. Viszont ez eléggé toxikus, és csak még jobban befelé fordítja a szegény beteget.

Úgyhogy itt nem arról van szó, hogy én "nem akarom eléggé a változást", és én "nem szedem össze magam eléggé", sokkal összetettebb problémáról van szó, mint amit ennyi "lépés" megoldana. Épp ezek miatt nem vidít fel az a "tény", hogy az afrikai éhezőknek/szomjazóknak a nyomorban sokkal rosszabb, mint nekem, "mégsem boldogtalanok", hanem "megelégszenek (mind)azzal amijük van", de még az sem, hogy "legalább hazánkban nincs valamilyen életet veszélyeztető háború", ami miatt "veszélyben érezhetnénk magunkat", mert ugye ezek a szólamok is rendszeresen elhangzanak.(Viszont mindenki tisztában van azzal, hogy jelenleg mi zajlik az egész világon, köztük nálunk is. Ez a mostani helyzet még inkább a kétségbeesésbe taszítja nemcsak az olyanokat, mint én, hanem mindenkit. Tehát most még inkább irritáló és kétségbe ejtő egy-egy ilyen megjegyzés.)

Sorstársaim, akik megosztják érzéseiket, szintén hasonlókról számolnak be, mit amit én is tapasztalok. Megértés helyett kapják a kioktatást, számonkérést, elvárásokat, hogy megfeleljenek mások álmainak, igényeinek. De hogy hogyan küzdünk nap mint nap, mit érzünk, mit szeretnénk, sajnos nem érdekli a „jótanácsokat” osztogatókat. Valahogy azt látom, hogy az empátia képességének hiánya nem egyenlő az autizmus diagnózisával, mert sajnos e diagnózis nélkül élő emberek sokaságából nagyon hiányzik. Pedig a képesség arra, hogy beleképzeljük magunkat mások helyzetébe, nagyon sokat segítene a felszín alatt zajló események körülbelüli megértésében. Már csak a megértésre irányuló szándék is nagyon hasznos lenne. Erről az a kép jut eszembe, amikor mutatják a jéghegyet: csak a csúcsa látszik ki a vízből, a 90 %-a a víz alatt van, de a láthatatlan rész a nagyobb!!

Egyébként mindenki tudja, aki kicsit mélyebben tanulmányozza az autizmust, hogy ebben a műfajban a depresszió, a kényszeresség, a bizonytalanság alap jelenség. Tehát, ismét mondom, egy autistát azzal elintézni, hogy „szedd már össze magad”, „ha akarnád, tudnád”, „gondolkozz pozitívan”, stb. olyan, mintha egy haltól várnánk el, hogy biztatásunkra képes lesz fára mászni, hiszen csak akarnia kell és egyébként is vidám az élet, mert meg van a lehetősége, hogy mászhat fára :) És amikor ez nem sikerül neki, akkor jól le kell teremteni, hogy nem igaz, hogy nem tudja, hiszen csak akarnia kellene.

Ezeken el kellene gondolkodni!!! Nemdebár?!?!

Karácsonyi filmek NYÁRON!!!!!!??????

 Karácsonyi filmek néhány éve már nem csak karácsonykor, és a decemberi időszakban láthatóak, hanem bármikor az egész évben, MÉG NYÁRON IS!!!!

2021. június 13-án vasárnap épp a Reszkessetek Betörők(1-)et adták!!!
2021. július 31-én szombaton a Kelekótya Karácsony volt a FilmCafe-n!!

És még sorolhatnám!!

Annyira bosszantó, nem?!

:-) :-D XD