Kultúrál(a)t(lan) Kutyatartás!!!!!

Tegnap (2021. december 7.) megérkeztem a napi sétámból, megtöröltem a lábamat a lépcsőházban lévő lábtörlőn, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a ház külső lépcsőjére már felment egy kiskutya, aki szintén a ház egyik lakásában lakik a gazdájával, mint mi, ráadásul ugyanazon az emeleten, mint mi. Mindez természetesen póráz nélküli produkció, "hiszen minek a póráz, nem bánt senkit ez a kis cuki kutya".

Nagyon megijedtem, még hango(ka)t is kiadtam, amikor megláttam ami miatt anya is megijedt bent a lakásban, amint meghallotta ezt./visszhangzott a lépcsőház a hangomtól :(/

Láttam én a kutyát és a gazdáját a házunk körül, de teljesen úgy tűnt, hogy másfelé mennek és nem befelé a lépcsőn. Úgy látszik, hogy már nemcsak a kutyák, hanem a gazdáik is kiszámíthatatlanok.

A kutya gazdája olyan, nyomdafestéket nem tűrő káromkodással illetett és olyan hangosan, hogy azt anya szintén hallotta a lakásban. (az ő hangjától is visszhangzott a lépcsőház). Anya ki is jött és várta a kutya gazdáját, hogy lássa, hogy nem vagyok egyedül; ám amikor a gazdi anya szúrós tekintetét meglátta, gyorsan iszkolt haza a lakásába és akkor már nem mert szólni semmit.

Van egy másik kutyás szomszédunk, aki amikor megtudta, hogy félek a kutyától, akkor velem is elbeszélgetett és anyával is. Ő megértette, hogy igen, van ilyen és azóta mindig szól, hogy kint van a kutyával, vagy ha nem szólt és látja, hogy jövök, felveszi a kutyát, miután erről informált, amíg én bemegyek.

Hát kérem szépen ez a különbség ember és ember között, nem sok, csupán a kultúra és az emberség. Mert ugyebár a káromkodó szomszéd el sem tudja képzelni, hogy hogyan lehet félni egy „ilyen aranyos” kutyától, hiszen nem bánt senkit. Viszont azt elképzeli, hogy csak övé a terep és a kutyáé.

Most már tényleg elegem van abból, hogy milyen „kultúrája” van a kutyatartásnak. Ha valaki kutyás, akkor már a többi ember nem is számít? 

Mától (2021. december 8-ától), hogy elkerüljük az ilyen szituációkat, ha legközelebb meglátom őket, vagy bármilyen kutyást a házunk közelében, anyát felhívom, hogy jöjjön értem, és együtt megoldjuk.

Ennyit akartam mondani Miklós utáni napon!!!