Amikben egyedül vagyunk.

Több dologban csak én és édesanyám egyedül vagyunk:

- Mi tudjuk a digitális (Lemezek, és egyebek nélküli) jövő veszélyeit a gyermekekre nézve, de túl sok ember tartja naivan a digitális letöltéses szoftvervásárlást, online filmnézést biztonságosnak, pedig 12 év alatti gyerekek nem elég érettek egy ilyen online dolog kezeléséhez.
- Abban is egyedül vagyunk, hogy tudjuk, igaz szeretetben és megértésben lehet igazán gyermeket nevelni, hogy jó felnőtt legyen belőle. Erről szinte semmilyen cikkben nem jelenik meg semmi. Inkább arról írnak, hogy korlátozni kell a gyerekek és kamaszok számítógép és mobilhasználatát, internetezését. Mintha azok eredendően tennék őket függővé. Amúgy is olvastam már sajnos több cikket, amiben a gyerekeket "kiskirályoknak", "gyermekistenségeknek" nevezik, és hogy rossz a mai fiatalok generációja (mondván, hogy "mamahotelben laknak", "nem terhelhetők", és "mindent azonnal akarnak"). Ilyen negatívan nyilatkoznak a mai gyerekekről és fiatalokról ahelyett, hogy megnéznék a dolgok hátterét, hogy miért lettek olyanok, amilyeneknek mondják. Lehet, hogy az élet igazságtalansága, vagy egyéb rossz dolgok miatt.
- Abban is egyedül vagyunk, hogy szeretnénk egy jobb világot, sokan megelégednek a rossz dolgokkal. Szeretnek a magyarok panaszkodni állítólag. Mintha minden reménytelen lenne. Mi viszont nem. Van remény bennünk egy jobb világra. Szerencsére vannak ismerőseink, akik olyan vidámak, mint mi.