2020. május 12., kedd

Mindenki megbolondul!!!!!!!!!!

A koronavírus járványhelyzet mostanra hosszú távon már (szinte) minden embert megőrjített annyira, hogy több újabb rossz szokása alakult ki és/vagy a régiek súlyosbodtak el, vagy a jó szokásait tudja csak hosszabb idő alatt végrehajtani.
Szétszórttá vált az agya az embereknek, még abban is elbizonytalanodnak, hogy mindent megcsináltak-e az adott dologban, és biztosra menve akár még egyszer is megcsinálják, hogy tuti meglegyen, de biztosra.
Viszont ilyen még SOHA nem alakult ki eddig ilyen jelenség náluk.
Nálam is így van ez. Nagyon sok dolog, amit meg hamar tudtam egyedül csinálni (pl. fürdés, fogmosás, kézmosás, egyebek) az most sokkal hosszabb ideig tart nekem, mert már nem tudok eléggé figyelni minden részletre, hogy ezt vagy azt a részt a kezemnek, vagy a testemnek jól megmostam-e, és nem hagytam-e ki, ha valahogy úgy érzem, hogy kimaradt valami a megmosásból, akkor mindig megmosom a kezemet újra. Emiatt sokáig tart nekem a fürdés, és utána a fogmosás.
Más, amúgy jól megszokott rutinjaimat is csak sokadik ellenőrzés után tudom elengedni és továbbállni, még akkor is, ha tudom, hogy már rég végeztem az adott dologgal, de valahogy visszahúz, hogy biztos legyek benne, hogy tényleg megvan-e.
Valószínűleg azért is lehet ez, mert két hónapja nem lehetett nekem sétálni a karanténhelyzet miatt. Hiszen nem lehetett tudni, hogy mit is kell/lehet tenni: „maradj otthon, de menj a levegőre, napra, sétálni.” DE „indokolatlanul ne hagyd el a lakást. Csak halaszthatatlan ügyben menj el otthonról.”
„A friss levegő mindenkinek jót tesz.” „Ha indokolatlanul elmész otthonról, akkor ha igazoltatnak, bírságra számíthatsz.” „A napsütés jót tesz az immunrendszernek.”
Azért is lehet, mert kétfajta gondolkodás van konfliktusban az agyamban most.
Információk egyvelege, hámozza ki az ember, hogy akkor most mit és hogyan?
Remélhetőleg rendeződik az agyam, ha újra lesz sokszor lehetőségem sétálni, amit már egy-két napja megteszek kellő körültekintéssel, emberek jó messzire kerülésével, szigorúan nyílt térben.
Sokszor gondolok arra, hogy jó lenne, ha az égi erők beírnák a világra a Format C: parancsot, leformatálnák, és úgy telepítenének újra mindent, hogy közben legyen esély arra, hogy jobbá váljon az emberiség. Talán az is lehet, hogy párhuzamosan van két ugyanolyan világ, és az egyike, amiben mi élünk, az a rosszabb, és a másik az, amelyik jobb.
De még az is lehet, hogy a mi világunk egy fikció, és az abszolút valóságban ugyanúgy néz ki a világ, de sokkal jobb, és sokkal igazságosabb, mint a miénk, és már egyre inkább érzem, és egyre inkább rá is jövök, hogy egy (rém)álomvilágban élek, és már ki akarok jutni innen!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése