Öregszem, fáradt vagyok, szétesek, szétszórt vagyok, összezavarodok, mi kell még?!

Talán azért szóródok szét, és zavarodok össze egyre inkább, valamint jöttek rám újabb rossz szokások (ami átlagos neurotipikus szemmel "rögeszméknek", "mániáknak", egyéb mindennek tűnnek), és hogy a régóta ismertek is hosszabb ideig tartanak, mire biztosra tudok menni, hogy jól megcsináltam-e, mert megöregedtem, egyre fáradtabb vagyok mind mentálisan, mind lelkileg, mind fizikailag (az enyhe reumámmal együtt).

Most megfogalmazódhat a kérdés mindenkiben, aki ezt olvassa: "Hiszen idén múltál el 30 éves csak, az még fiatal kor, nem?!" vagy hogy "30 éves kor az nem túl kicsi idő az öregedéshez?!" vagy még az is, hogy "Nem vagy még ahhoz túl fiatal?!"

Nos, anyával felvetettük ezt a lehetőséget, és arra jutottunk, az autizmus okozhat hamarabb öregedést az emberben.

Azt is szoktuk beszélni, hogy mennyire megviselnek minket a frontok, légköri nyomások, légtömegek, és talán égi erők közti konfliktust is megérzem.

Az, hogy öregszem, nem is túl nagy gond, hiszen lehet, hogy így hamarabb meg fogok halni, és nem fogom túlélni édesanyámat, aki mindig megértett és szeretett, ahogy csak tudott, és nem fogok utána emiatt elveszni a főként gonosz, egoközpontú, gyarló emberekkel teli nagyvilágban. Ráadásul akkor nem kell anyának sem beköltöztetni engem valamilyen autista lakóotthonba "mi lesz, ha majd ő nem lesz?!" címmel. Talán nagyon sok téren fog még teher lehullani róla, bármennyire mondta nekem mindig, hogy nem vagyok teher a számára, amikor ezt megemlítettem neki.

Az autizmusom miatt még társkeresésről, házasságról, családalapításról sem lehet szó az én esetemben, mert a házaséletet, és a gyereknevelést nem tudnám elég jól kezelni, bármennyire is szeretném, és a végén az adott párom még azt gondolná rólam, hogy "pót-anyának kell ő nekem", meg hogy "egy Pán Péter vagyok, ő pedig az én Wendy-m" (mivel csak azt látná, hogy "képtelen vagyok felnőni"), vagy azt, hogy "a gyermekei közül az egyik én vagyok". A "gyerekességemet" nem a szó jobbik értelmében értené, vagyis olyan értelemben, hogy jól el tudnék szórakozni, közös gyermekünkkel/gyermekeinkkel, szeretgetném, ölelném és fejlesztgetném a magam módján. Emiatt 1-2 éven belül akár válás is lehetne belőle előbb-utóbb. Ritka az, hogy valaki az autizmusa ellenére képes összeházasodni, és boldognak lenni a házastársával, mint Fekete Gy. Viktor, az Autista vagyok Youtube csatorna és videóblog társszerkesztője és üzemeltetője.

Ezúttal már nem érdekel, hogy mennyire vagyok negatív, pesszimista, depressziós egyesek szemében, én nem fogom azt hazudni, hogy "mennyire szép és jó az egész világ, és hogy öröm benne élni a pár rossz dolog ellenére". Sajnos ma már nem csak hozzáállás és elhatározás kérdése a boldogság, mert főképp autistáknál ez nem is olyan egyszerű!!

Ha beszélek a problémáimról, sok ismerőstől csak dogmákat, szentbeszédet, kritizálást kapok, de megértést nem.

A "sok jó" túlságosan elenyészik a még több rossz mellett, és ezt sajnos nem lehet még az optimizmussal sem szépíteni. Rossz a múltam, és még rosszabb lesz a jövőm is, ha EZ a mostani történelmi világ megmarad 2021-ben és utána, amikor már minden, ami gazdaságos, be lesz tiltva mondván, hogy "nem környezetbarát", és még olyan dolgok is meg fogják keseríteni az életünket, amiről most még nem tudunk semmit, vagy csak keveset, de jelképezni fogja a disztópikus jövőt, amiről már kétszer is írtam!! Egy ugyanolyan világban lenne jobb élni mint a miénk, de sokkal jobb, és igazságosabb benne az élet, mint a mostaniban. Alig várom, hogy vége legyen, és egyre inkább lehetséges, hogy nem ez az abszolút valóság.

TUDOM, HOGY SOKAKNAK FÁJ AZ IGAZSÁG, DE SAJNOS EZ VAN!!!!!!