Néhány napja értettem meg, hogy lehetséges, hogy egy tinédzserét éri el a szellemi szintem. Nem vagyok olyan érett, ami egy harmincas férfinek szükséges az önálló élethez, hogy helytálljak. Zseni pláne nem!!!!! Az sajnos majd csak az Új Történelemben tudok lenni.
Hát ez van!! Az iskolában is lemorzsolódtam majdnem. Amikor meg még kamasz voltam, akkor is egy kis(ebb) gyerek szintjén volt a gondolkodásom. Ez a korszak az azt megelőzőkkel együtt nagy krízis volt az én életemben. Mindig is hülye életem volt, annyi szent!!! ÉS HA ÍGY FOLYTATÓDIK EZ A VILÁG, AKKOR MÉG HÜLYÉBB (ÉLETEM) LESZ A JÖVŐBEN!!!!
És mivel egy tini szellemi szintjén vagyok, ezért bizakodom még az emberi jóságban, mert egy igazi 31 éves átlagembernek már egyáltalán nem az a célja, hogy barátokat szerezzen vagy, hogy meg tudja váltani ezt a világot, és tud hatni rá, és hogy még higgyen abban, hogy bizalommal fordulhat bárkihez. Talán ezzel a szinttel nem tudok nagyobb dolgokért felelősséget vállalni, és (elég) felelősségteljesen élni a koromhoz méltóan.
Mindazonáltal, biztos vagyok benne, hogy a gonosz égi erők szívják belőlem a kreativitáserőmet, hogy ne tudjak alkotni jó dolgokat, és hogy ne tudjak belemélyedni komolya(bba)n egy könyvbe olvasás közben. Viszont beleszuggerálták a félelmet a lelkembe több területen.
Szóval idén leszek 31 éves, de a szellemem egy már sok rosszat tapasztalt, valamennyire jobban gondolkodó 18 éven alulié.
Ilyen is van, mentálisan nem mindenki annyi éves, mint amennyi az életkora. Van akinek az értelmi szintje magasabb, van akinek alacsonyabb a koránál. Az autizmusnak ez is a sajátossága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése