Az, hogy egyre több mindenben, és egyre jobban elbizonytalanodom, és egyre távolabb leszek attól, hogy egyszer csak biztos legyek bármiben is, egyáltalán nem fejben dől el nálam, hanem az idegeimben, amiket ráadásul a mostani (világ)helyzetek, és az állandó időjárási változások is megtépázzák, valamint hogy egyre távolodunk attól, hogy bármilyen közösségbe kerüljek a mostani helyzet miatt.
Egyszerűen
így van!! Egyre tehetetlenebb vagyok. Egyre tehetetlenebb az agyam és az idegeim (ÁLLANDÓ) cikázásai ellen.
Ha ez(ek) fejben dőln(én)e(k), el, akkor már minden ilyen biztosra menési problémámon sikerült volna már régóta felülkerekednem.
Most már egyre nagyobb idegi válságban vagyok, és ez egyre inkább kikészít!!!
Úgy látszik, hogy ezek a rossz dolgok valósággal hegedülnek az idegszálaimon. Furcsa, mi?!
Még olyan is van, hogy az ideg nálam olyan, mint egy bomba/dinamit, és az idegszálaim kanócok, amit mindig meggyújtanak a problémák, és ha a bombához/dinamithoz ér, akkor mindig robban újra és újra.
Anya szokta mondani, hogy mit hogyan kéne másképp csinálnom, hogy biztosra menjek/mehessek mindenben, amiben nem tudok jelenleg. Nos, ezek a "tanácsok" olyanok, mint egy kötél, amit ketten húznak magukhoz. Az egyik az, hogy anya mondatait felfogom ép ésszel, a másik pedig az idegi problémák, amik miatt másképp érzem, hogy megvolt-e az adott testrész mosva vagy sem fürdéskor, kézmosáskor, stb., és ez engem is zavar és aggaszt, nem csak anyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése