31 és fél éves vagyok, de szellemi szintem egy tinédzseré, a lelkem egy kisgyermeké, és a fizikai állapotom egy minimum 50-60 éves idősödő emberé (az autizmus miatt), akinek rengeteg ízülete fáj, vagy csak érződik, hogy van, valamint nem tud úgy mozogni, mint gyerekként, a frontokat érzi, ami mindenben lelassítja, és még sok más.
Lehet, hogy ez azt jelenti, hogy nem fogom megérni a biológiai öregkort, ami jó lenne, mert nem lenne jó beleöregedni az egyre romló világban, amit csak félmegoldásokkal akarnak megoldani az emberek.
Nem tudom, mi van, mi történik velem, de egyre rosszabb lesz a rutinjaim elnyúlásai, és nem tudunk semmit sem tenni, bárhogyan is akarjuk/akarom megváltozatani. Úgy látszik depressziós vagyok, ami csak mélyülne, ha nem lenne a hitem, hogy más a(Z ABSZOLÚT) valóság, amiben most élünk.
Lehet, hogy jobb lenne, ha nem is érdekelne, mi történik úgy általában, hanem élni, amíg remélhetőleg hamarosan nem lesz vége az életemnek!!!
Mondták már nekem, hogy írjak pozitív blogbejegyzéseket (IS), de ezzel azt kívánják tőlem, hogy hazudjak az érzéseimről, mert egyáltalán nincs jó kedélyem/kedvem/humorom/satöbbim ahhoz, hogy kerteljek, és leplezzem azt, amit érzek. SAJNÁLOM!!!! SAJNÁLOM, DE EZ NEM MEGY NEKEM!!!
AKI ILYENEKET MOND, AZ JÓ LENNE, HA BELE TUDNÁ MAGÁT KÉPZELNI AZ ÉN HELYZETEMBE, ELGONDOLKODNA AZON, HOGY ÉN HOGY LÁTOM A VILÁGOT ÉS MIT ÉRZEK, VALAMINT HOGYAN HATNAK RÁM AZ ÁLTALAM TAPASZTALTAK, ÉS HA EZT ÁTLÁTNÁ ÉS MEGÉRTENÉ, AKKOR NEM VÁRNA EL TŐLEM OLYAT, AMIT NEM TUDOK MEGTENNI, ÉS NEM AZÉRT, MERT NEM AKAROM, HANEM AZÉRT, MERT NINCS ERŐM HOZZÁ AZ AUTIZMUSOM MIATT. NEKEM NAGYON JÓL ESNE, HA AZ EMBEREK MEGÉRTENÉNEK, EGYÜTTÉREZNÉNEK VELEM, ÉS HA TUDN(ÁN)AK, ESETLEG SEGÍTENÉNEK!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése