2021. november 23., kedd

Mi boldogít(ana)?!

Blogbejegyzéseimet nagyon szomorúnak, borúlátónak, már-már depresszívnek mondják néhányan az olvasók közül. Többen megkérdezték, hogy miért csak a rosszat látom, írom meg, miért nem tudok örülni, miért nem vagyok boldog, hiszen úgymond mindenem megvan, nincsen gondom semmire, stb. stb. Most ezekre a kérdésekre válaszolok.

Minden, amit leírok, azt én úgy érzem, úgy élem meg, ahogy olvasható a bejegyzésben. Az érzéseimet nem tudom átváltoztatni=átjavítani azzal a meggondolással, hogy vajon tetszik-e majd azoknak, akik olvassák, nehogy rosszul érintse őket, vagy eltúlozni sem tudom azért, hogy esetleg nagyobb együttérzést, sajnálatot vagy bármit érjek el. Ha így tennék, az már manipulálás lenne, amit gyűlölök, tehát semmiképpen nem tudnám megtenni. Amit leírok, azt én úgy érzem és kész. Az az én valóságos átélésem. Neurotipikusoknak furcsa, érthetetlen ez a nézőpont, autistaként azonban természetes. Szerencsére vannak többen olyanok, akiktől olyan hozzászólást kapok, hogy teljesen igazam van, jól látom, ez az igazság, csak sajnos az emberek nem szeretnek az igazságról, a valóságról őszintén beszélni, hallani róla.

 

Engem az alábbiak boldogítanának:

  • Ha jó felé változna a világ!!

  • Ha látnám azt, hogy van értelme tiszta szívvel élni, és tiszta szívvel képesek vagyunk bármit is elérni, nem pedig csak önzéssel, mások tönkretételével, átverésével, valamint lopással, csalással, (össze-vissza) hazudozással.

  • Ha látnám, hogy bármit képes lenne az ember megoldani önazonossággal, őszinteséggel, és nem kell másnak tettetnie magát, mint amilyen őmaga.

  • Ha tényekkel bizonyítanák, hogy ez a világ, amiben mi élünk az nem a valóság, hanem egy olyan világ, mint ez, csak sokkal jobb, igazságosabb, racionálisabb/észszerűbb, kiegyensúlyozóbb, és még sok más előnnyel bíró formában.

  • Ha a világban sokkal fontosabb lenne a minőség, mint csupán a mennyiség, profit, egyéb.

  • Ha a gyerekek, felnőttek nem lennének világszerte sok országban túlterhelve mind az iskolában, munkahelyeken.

  • Felelősséget vállalna mindenki a tetteiért, a kimondott szóért.

  • Az emberek egymást nem kihasználnák, hanem azt néznék, hogyan tudnak egymásnak segíteni.

  • Ha lenne az emberekben empátia.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése