Nincs semmi kedvem az élethez. Egyáltalán nincs.
Kedvtelenül telnek napjaim, (már) semmi nem is érdekel, amit ez a kitalált világ tud nyújtani, amiben most élünk, mert nem lehet valóságos, ami ennyire rossz, ahol ennyi nehézség, lehetetlenség van, ahol ennyi rossz dolog történik, és szinte semmi lehetőség az előrehaladásra.
Egyre inkább arra vágyom, hogy bekerüljek Az Igazi Valóságba, ami sokkal jobb, sokkal igazságosabb, mint ez. Már csak az ebben való hit tartja bennem a lelket, enélkül sokkal mélyebb depresszióban, és félelemben kellene élnem/élnék.
Gyűlölöm ezt a (kitalált) világot(, amiben most élünk). Már nincs miért pazarolni semmi energiát belé. Mert hogy kell lennie másik világnak, ami élhetőbb, jobb, igazságosabb, békésebb, szeretetteljesebb, megértőbb. empatikusabb, sok lehetőséggel, és bár nem tökéletes, de sokkal kevesebb rossz van benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése