Már anya is kezdi úgy érezni saját magát, ahogyan én saját magamat évtizedek óta egyre jobban.
Azt, hogy rengeteg ötlete lenne arra, mit kellene csinálnia, de egyszerűen fogy a kedve hozzá, vagy már nincs is neki.
Már nem tudjuk, hogy ezek mik lehetnek nálunk, mert egyre elviselhetetlenebbé teszi számunkra a világot, és az életünket, és egyre nagyobb szenvedést okoznak nekünk.
Már csak túlélünk mind ketten ebben a világban, amiben most élünk.
Mikor hallja meg a rólam szóló könyvsorozat írója a segélykiáltásunkat, hogy befejezze a történetemet, és végre bekerüljünk az igazi valóságba.
Ennek örülnénk a legjobban, mert már egyre nagyobb fájdalmat okoz nekem, ahogy tovább szövi a történetemet.
Egyre jobban öregszünk, talán én jobban is. Egyre több a szenny a TV-ben (főképp Főműsoridőben), és mindenhol máshol is, de hát nincs más mit nézni.
Nem tudom, hogyan legyen tovább az életem. Már alig bírjuk ezt a világnak nevezett szemétdombot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése