Már többször írtam arról, hogy olyan vagyok, mint egy rozoga gépezet. Nagyon érdekes megfigyelést tettem magammal kapcsolatban, amit nem tudok, hogy mitől van, miért van és mit tehetnék, hogy ne így legyen.
A mindennapos rutinjaimban egyre több a bizonytalanságom. Pl. a vitaminos dobozok tetejét, amikor visszazárom, nem vagyok benne biztos, hogy jól zártam-e be: eléggé ráhúztam, vagy mégsem, túl szoros, emiatt elrepedhet, vagy inkább túl laza és emiatt megromlik a benne lévő vitamin, mert bemegy a levegő? Ezért aztán ez a ki-becsukogatás eltart egy ideig.
Fürdés közben is gondot okoz, hogy vajon mindenütt megmostam-e? Mindenhová került-e megfelelő mennyiségű szappan, majd pedig megfelelő mennyiségű víz? Vajon nem maradt-e ki egy-egy kisebb-nagyobb rész. Emiatt aztán a fürdés idő is egyre elnyúlik, ami miatt csúszik a lefekvési idő is.
A napközbeni kézmosásnál is sajnos azt érzem néha, hogy nem mostam meg mindenütt a kezemet, ezért aztán újrakezdem.
Gondot okoz még pl. az elosztó kapcsolójának kikapcsolása. Csak az hangzik nekem biztosnak, hogy ha a lekapcsolás pillanatában csak egy kattanás hallatszik, de ha pl. reccsenés, akkor úgy érzem, vissza kell kapcsolnom, és újra kikapcsolnom, de még akkor is, ha a kapcsoló elferdül, és meg kell igazítanom/egyenesíteni.
Na emiatt aztán ismét ki-bekapcsolgatom egy-kétszer.
Természetesen ezektől az új szokásaimtól anya eléggé kivan, mint ahogy én is. Magyarázza is nekem folyamatosan, hogy hogyan csináljam, hogy jó legyen, olyan legyen mint addig, amíg ezek a dolgok nem jelentkeztek nálam. De egyelőre nem tudom úgy csinálni, ahogy mondja. Pedig nagyon szeretnék változtatni eze(ke)n, és leépíteni, le-, és visszarövidíteni, de még magamat sem tudom kigubancolni/kibogozni, és elmondani anyának, mi ez az egész nálam. Hiába próbálom lerövidíteni ezeket a dolgokat, nem megy!!! Valami meggátol abban, hogy jól csináljam. Valami elromlott bennem, de ki tudja, mi.
