Sokan (főképp az idősebbek) panaszkodnak arra, hogy a mai gyerekek már nagyon el vannak rontva, és "digitális bennszülötteknek" csúfolják őket mondván, hogy ők csak számítógépezni, videojátékozni, és a tablettjüket vagy telefonjukat nyomkodni, megnézni új Facebook posztokat, megosztásokat, lájkokat, vagy azon is játszani akarnak. Ezeknek az eszközöknek mindig csak a "hosszú távon káros" hatását lehet hallani a TV-s riportokban. Továbbá ott van nekik a féktelen bulizási vágy, és hogy "minél hamarabb, és minél jobban le kell részegedni" minden alkalommal. Utálnak tanulni, és iskolába járni óriási kényszer nekik. Az iskolában a kisiskolásoknál (!) már beszédtéma az a barom Éjjel Nappal Budapest az előző napi epizódjában történt események, és ha valaki nem látta, vagy lemaradt volna az elejéről, azt "tájékozatlannak" tartják a többiek, meg minden. Rivalizálnak, hogy ki mennyire gazdag, és melyik fiúnak van már csaja, és melyik lánynak van már fiúja, valamint melyikük veszítette már el a szüzességét, és mikor, hány évesen. A lányok egyre kisebb korban kezdik el magukat kisminkelni, ahogy az előző bejegyzésemben említettem.
Hogy miért is vannak ilyen problémák?! Elmondom:
A mai gyerekek és tinik túlterheltek. Amint belépnek az iskolába, szigorú tanárok tanítják poroszos iskolamódszerrel, és iratnak velük dolgozatot, és vizsgáztatják szegényeket félévkor vagy év végén. Ahogy lépnek évenként osztályt, lassan egyre több a napi óraszám. A kicsiket különórákra, vagy valamilyen sportra íratják be. Négy óra lesz, mire vége az iskolának egy adott napra, de sajnos itt nem ér véget a nap. Házi feladatot is kell csinálniuk, ami az óraszámokhoz hasonlóan egyre nagyobb lesz, ahogy feljebb lépnek az osztályokon. Nagyon számít, hogy általános iskolában milyen jegyeket kapnak, mert csak akkor mehetnek gimnáziumba, ha a 8. osztályban négyesre, vagy ötösre vizsgáztak, hármasnál csak szakmunkásképzőbe lehet (ha gimnázium után csak négyes vagy ötös érettségivel rendelkező tanuló mehet egyetemre). Mind a szülők, mind a tanárok szigorúak a gyerekekkel, nem értik meg őket semmilyen módon, és csak azt figyelik, hogy ki mit NEM TUD! Ezzel tudtukon kívül inkább csak még jobban megutáltatják velük a tanulást. A másik, hogy nagyon sok teljesen felesleges anyag van minden tantárgyban, amit nem mindegyikük fogja hasznosítani egész élete során. A kütyük és a számítógépek használatától korlátozva, vagy rosszabb, tiltva próbálják őket terelni főképp a szüleik, de ez mindig visszafelé sül el, vagy félelemmel telve, kényszerből csinálnak más feladatot.
A népszerűtleneket a népszerűek csúfolják, bántalmazzák, és egyebeket csinálnak velük.
A szülők nem ismerik az arany középutat a nevelésben, vagyis szerintük vagy szigorú nevelés van, vagy engedékenység, elkényeztetés, "majomszeretet".
Azt mondják, hogy a gyerekekkel nem foglalkoznak a szülők, mert túlságosan elfoglaltak, meg minden. DE HA A SZÜLŐK MÉGIS FOGLALKOZNAK VELÜK, AKKOR AZ SZIGORÚAN TESZIK!!! (Tipikus büntetések, ha rossz volt a gyerek: szobafogság, eltiltás ettől-attól, a barátoktól, stb.)
Ha nem lenne a rendőrség, a katonaság, és egyéb szervezet kiváltsága a fegyvertartás Magyarországon, nem csodálkoznék, ha lennének páran, akik az iskolájukban mészárlást csinálnának (lásd pl: Columbine, Sandy Hook, és a nem rég történt floridai Marjory Stoneman Douglas).
Meglepő lesz, amit mondok, de a megoldás a következő:
Meg kell találni az arany középutat (se nem szigor, se nem elkényeztetés). Teljes szeretetben és megértésben kéne a gyerekeket felnevelni, tanítani, pozitívan megerősíteni, amit megtanultak, és megérteni, hogy kinek mihez van tehetsége. Meghallgatni a problémáikat, hagyni, hogy ha kell, elérzékenyüljenek.
Nem erőltetni rájuk semmit, amit nem akarnak. Ha látják a gyerekek, hogy megérti mindenki körülöttük, akkor nem lesz vágyuk a videojátékokra, kütyükre, számítógépre, vagy ami még rosszabb, bulizásra, ivásra, drogozásra, korai nemi életre, és bűnözésre. A telefonjukat is előbb-utóbb megunják. Talán hamarabb is mint lehet számítani.
Ami kéne, az, hogy bevezetni a szigorellenes törvényeket, ami iskolákra, munkahelyekre, sőt még büntetés végrehajtási intézményekre (pl. börtön) érvényes lenne. Propagálni kellene a szülőket is a szigor ellen, a gyermekeik megértésére. El kellene törölni a jegy alapú értékelést, és fel kellene mérni, hogy a gyerekeknek mihez van tehetségük, és így nem lenne "jó vagy rossz tanuló". Klassz lenne.
EZ IS ELGONDOLKODTATÓ, IGAZ-E?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése