Békés egymás mellett élés autista módra.

Vasárnap az egyik tőszomszédunk, akivel közös a szobáink fala, épp levelet írt nekünk a hangos zene és az autista mozdulataim, és hangom miatt, amikről nem tudja, hogy az épp az autizmusom miatt van. Hiszen nem is tudja, hogy egyáltalán ki lakik mellettük, mint ahogy mi sem tudjuk, hogy kik ők egyáltalán. Csak annyit tudunk egymásról, hogy lakik a fal mögött valaki.

Azt írták, nyugalmat akarnak, ami érthető is lenne, hiszen mindenki nyugalmat szeretne a saját lakásában, amikor otthon van. Az is a baj, hogy vékonyak a falak, sajnos ezeket a házakat az 1960-as években így építették, és emiatt is vigyáznunk kell, hogy ne legyünk túl hangosak.

Egyébként emiatt a zaj miatt semelyik más szomszédunk nem szólt nekünk, csak az az egy.

Az említett zajprobléma fényes nappal történik (reggel 8 és este 8 között, nem ám éjszaka, csendháborítás kategóriában (a falon való dübögéssel próbáltak jelezni, én azonban nem gondoltam, hogy ez nekünk szól).

Lehet, hogy érzékenyíteni kellene, hogy én autista vagyok, sajnos nem tehetek arról, ha néha megfeledkezve magamról hangokat adok ki, amelyek viszont azért szükségesek, mert a feszültségeket nem tudom másképpen kezelni. A hangos zene is azért kell nekem, mert szintén segít a felgyülemlett feszültségek levezetésében. De mivel nem ismerjük őket még, ezért nem tudhatjuk, hogy ezzel mit váltanánk ki belőlük. Lehet, hogy megértőek lennének, de lehet az is, hogy addig nem nyugodnának, míg el nem üldöznének minket, mondván, hogy nem bírják elviselni még a tudatát sem annak, hogy egy ilyen "fogyatékos" lakik a közvetlen közelükben (sajnos volt már rá példa, hogy autista gyermekkel élőket pusztán a diagnózis miatt üldöztek el a lakásból a szomszédok).

Természetes lenne talán ez a reakció, ha egy amúgy neurotipikus ember csinálta volna ezeket főként, hogy ha be van drogozva, vagy hullarészegre issza magát minden nap, és emiatt rugaszkodik el a valóságtól annyira, hogy a külvilág felé ilyen zavaró dolgokat csináljon.

Még arra is gondoltunk, hogy talán a fal másik oldalán egy túlhallású ember lakik, akit nagyon zavarnak a hangok. Ezért is lenne jó, ha ismernék az emberek egymást egy lakóközösségben. De sajnos nem mindenütt működik ez a lehetőség.

Jobb lenne, ha elég gazdagok lennénk, hogy átköltözzünk egy hangszigetelt, így autistabarát társasházba, ami védi a szomszédokat az esetleges autista mozdulatoktól és hangoktól, no meg a hangos zenétől. De sajnos így bárhova kerülünk, valakinek biztos problémát fog okozni az én autizmus specifikus viselkedésem.

Én tényleg nagyon szeretnék egy jó kis világvégét, hogy elmaradjon a rossz jövő, ami vár rám is, meg amúgy is mindenki másra.