Egy régi, rozoga gépezet

 Van egy régi, rozoga gépezet, ami már csak hibákkal együtt működik, mert kívül is, belül is ellepte a por. Nem biztos, hogy sokáig fogja már bírni a működést. Zavartan funkcionál, nem megbízható a működési módja. Nem tartották karban, nem javították, és nem szervizelték meg időben, nem takarították le, így már nem az a kérdés, hogy végképp tönkremegy-e, hanem hogy mikor fog végképp bekrepálni, leállni, JAVÍTHATATLANUL!! Akkor aztán semmi mást nem lehet tenni, mint hogy egy újra lecserélni, viszont az is hiábavaló lesz, ha ugyanúgy hanyagolják. Ezért ugyanúgy végzi, mint az előző!!

Ilyen rozoga gépezetnek érzem most én magam. A hibás működés az új szokásaimban értendők, amiket többször megemlítettem a blogunkban. A por pedig a világbéli gondokat jelenti számomra, ami testileg, lelkileg, és mentálisan is belepett. A nem szervizelés az a segítség hiánya, ami sajnos minden autizmussal élő életében megvan. Ennek több oka is van: nem értik az autizmust és mélységeibe belebonyolódni nem akarnak, viszont azt tudjuk, hogy ebben a műfajban a felszínesség nem visz előre. A másik ok pedig az időhiány, amely minden embernek óriási problémája. Van, aki meg sem próbálja bepréselni az idejébe, hiszen nincs is ideje, tehát nincs hova. És sajnos van, aki annyit vállal magára, mert lételeme a segítés, de elúszik a rengeteg teendőkben, így szintén nem tud érdemben tenni.

Amikor végképp tönkremegyek, akkor meg már bánni fogják, akik nem segítettek, bármi legyen is a magyarázatuk.

Bárhogyan is teszik ezt, már késő lesz, mert addigra már nem fogok egyáltalán működni, de még le sem lehet majd engem cserélni egy másik olyanra, mint én, mert sajnos nem lehet kapni. Használhatatlan leszek, és bekerülök a világ hulladékgyűjtőjébe, és egy másik világban lesznek az alkatrészeim (mindenféle tulajdonságaim, jellemeim, egyebeim) újrahasznosítva, amit úgy hívnak majd, az ÚJ TÖRTÉNELEM!!! És az Új Történelembe kerülve több személy fogja viselni azokat a tulajdonságaimat, köztük szétosztva, de csak az egyik leszek én, aki egy neurotipikus, családos fiatalember, egy olyan remek állással, ami nagyon jól jövedelmező, és szereti is.

Nem is bánom, ha ezek megtörténnek velem, legalább nem veszek többé részt ebben az egyre romló, egyre FELFORDULTABB jövőben, ami csak egyre nagyobb szenvedés lesz nekem. Biztonság nélkül, az önálló élet megtanulásának óriási nehézségeivel, ami állandó segítség nélkül nem fog menni, de segítséggel sem biztos, hogy igen.

Nem fogom soha leplezni, hogy milyen érzéseim vannak!!! Most már TÉNYLEG nem érdekel, ki mit mond!!! Hogy hogyan akar felvidítani, és hogy hogyan akar segíteni nekem "meglátni a jót", amiből már egyre kevesebb van!! Hogy mennyire depressziós vagyok egyesek szemében!! Hogy több ember szerint "mit kezdjek az életemmel"!! Hogy mennyire akarják egyesek bebeszélni nekem (és persze maguknak is) a szép és utópisztikus jövőről szóló hiú ábrándot, amiben anélkül hisznek, hogy megtudnák az igazi tényeket!!!

NEM FOGOM ELTITKOLNI, MERT KÉPTELEN VAGYOK RÁ!!!! BÁRKI BÁRMIT MOND!!!! NEM SÖPRÖM SZŐNYEG ALÁ A PROBLÉMÁKAT, NEM LEPLEZEM ŐKET!!! MERT ATTÓL, HOGY VALAMIRŐL NEM BESZÉLÜNK, ATTÓL AZ A VALAMI MÉG LÉTEZIK. AKI PEDIG EZT AZ ŐSZINTESÉGEMET PANASZKODÁSNAK, PROBLÉMÁZÁSNAK, ELÉGEDETLENKEDÉSNEK, DEPRESSZIÓZÁSNAK VESZI, AZT SAJNÁLOM, HOGY KÉPES MAGÁNAK HAZUDNI!!!! SZERINTEM MINDENRŐL CSAK ŐSZINTÉN ÉRDEMES BESZÉLNI, MÁSKÉPP NEM.