Vannak olyan emberek, akik fiatal felnőtteknek, akikkel megismerkednek, csak annyit mondanak, hogy "ideje lenne párt választani, összeházasodni és családot alapítani". Még akkor is, ha nem neurotipikus, vagyis értelmi sérült. Még olyan szülő is van, aki társkereső oldalra regisztráltatja a fiát, hogy találjon egy párt, aki "gondoskodik róla, ha a szülők már nem lesznek". Szerencsére édesanyám nem ilyen. Ő tudja, hogy én autista fejjel nem lennék túl jó apa, nem tudnék mit kezdeni egy családdal. Túl nehéz feladat lenne nekem. Épp ezért nem tesz fel engem társkereső oldalra az akaratom ellenére. Volt valaki, aki folyton azt szajkózta, hogy ő majd "megtalálja az igazit", és mindig, amikor azt mondtam neki, hogy engem hidegen hagy a szerelem, és engem úgyis kerül Ámor nyila, azt válaszolta, hogy "soha ne mondjam azt, hogy soha". Hagyományos családi életforma nélkül nem lehet élni?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése