Főnix

Megdöbbentem. Igen, nagyon.

Még most, pár nappal a történtek után sem tudok tovább lépni. Még most is a hatása alatt vagyok. Pedig „csak” annyi történt, hogy szembesültem a saját képmásommal és amit láttam, az sokkolt.

Atyaég! Ki ez a 100 éves öregasszony?

Ennek a valakinek az arca fénytelen, megnyúlt, fáradt, szomorú, fájdalommal átitatott. Szemeiben semmi ragyogás, fátyolos, élettelen, reménytelen, iszonyatos fájdalmat és fáradtságot tükrözők. Az örömnek még csak a szikrája sem látszik bennük, kihunyt belőlük minden reménysugár.

A látványnál már csak az sokkolóbb, hogy észrevétlenül történt mindez, ki tudja megmondani, hogy mikor és hogyan? Ez nem én vagyok, ez egy idegen.

Valamelyest felocsúdva, elővettem a tükröt, amibe nem szoktam nézegetni magam, de most belenézve gondolkodni kezdtem, tulajdonképpen mit is látok, és rájöttem:

Hiába próbál az ember úgy élni, hogy nem vesz tudomást a borzalmas gyermekkoráról, a borzalmas felnőttkoráról, a folyamatosan fennálló mellőzöttség, semmibe vétel, senkinek semmit nem jelentő életéről. Hiába próbálja ignorálni a rengeteg becsapást, csalódást, kihasználást, bántást, az állandó bizonytalanságot, a szertefoszlott reményeket, attól ezek még jelen vannak és a háttérben szántják szívünkben és arcunkon a barázdákat, festik az árnyékokat. Alattomosan kúsznak be, észrevétlenül, hosszú ideig csendben meghúzódnak, majd egyszer, amikor nem számítunk rá, egy váratlan pillanatban szembesülünk velük. A lélek zokogása így rajzolódik ki az arcra.

Azt mondják, szeretet nélkül nem lehet élni. Hát, lehet élni, de aki soha nem kapott még egy csepp szeretetet sem, na az így jár, mint én. Szembesülve az állítólag őt ábrázoló képpel, önmagát idegenként szemlélheti.

Sminkelhetnék, amivel el tudnám fedni ezt a látványt, de nem ez a cél. A probléma a sminktől még megmaradna. Viszont, ha a problémákat, amik ezt létrehozták, sikerülne valamelyest orvosolni, akkor szebb látvány tárulhatna elém.

Bár autista gyermekem szeret engem és segít nekem a maga módján, képességei kevésnek bizonyulnak a teljes élethez mind neki, mind nekem.

Hányszor kell még főnixként megsemmisülve, saját hamvaimból újjáéledni? Hányszor lehet ezt megcsinálni?